Számomra nyilvánvaló, hogy a hazánkban tetemes összegből megalakított úgynevezett keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárság deklarált céljai ellenére sem tehet semmit az üldözött keresztényekért, éljenek azok bárhol a világon. Az Orbán-kabinet érdekérvényesítő képessége a problémától leginkább érintett közel-keleti konfliktusövezetekben majdnem nulla, hiszen Magyarország még regionális középhatalmi státuszra sem tarthat igényt. Mindezzel valószínűleg az ötletgazdák is tisztában vannak, ezért az újdonsült kormányzati szerv létrehozásának okát másban kell keresnünk.
Nem járunk messze az igazságtól, ha megállapítjuk, hogy Orbán Viktor a menekültkérdéshez hasonlóan a keresztényüldözés problémáját is belpolitikai céljaira kívánja felhasználni. Nehezen hihető, hogy az egykori antiklerikális, aki két évtizede a politikai haszon reményében hirtelen „felfedezte” önnön eredendő konzervativizmusát, túlságosan bensőséges kapcsolatot ápolna holmi elvekkel. Tagadhatatlan viszont, hogy az ellene irányuló politikai támadások könnyedén visszaverhetők, ha ellenfeleit egyszerűen „keresztényüldözőkként” bélyegzi meg. Van már rá precedens. Nem is olyan régen történt, hogy egy KDNP-s honatya plágiumgyanúba keveredett, s tehetetlen dühében „keresztényüldözést” kiáltott.
És most ne csak a megélhetési keresztényekről beszéljünk. Az orbáni hatalmat egzisztenciális okokból kritikátlanul kiszolgáló hazai katolikus egyház berkeiben újabb és újabb szexuális zaklatási ügyek pattannak ki, melyeket többnyire fiatalkorúak sérelmére követnek el eltévelyedett klerikusok. Az „illetlen érintések” eltussolása is sokkal könnyebb, ha a tényfeltáró újságírás valamely kellemetlenkedő képviselőjét egyszerűen "keresztényüldözőnek” titulálják.
Hogy mi a hiteles kereszténység, annak megállapítására természetesen Orbán Viktor hivatott. Az opportunizmus nagymestere. Állami kitüntetésben részesíti a pápát „demens vénembernek” nevező publicistát, nem sokkal később azonban Rómában már nyilvánosan az egyházfő kezét szorongatja. Holott az orbáni ideológiától távol áll a Ferenc által képviselt szociális érzékenység, az evangéliumi szegénység vagy a menekültügyben képviselt humánum. Ahogyan miniszterelnökünk a tengerentúlon Donald Trump elnökségét tartaná kívánatosnak, egy vatikáni hatalomváltás sem jönne neki rosszul.
Orbán Viktor rezsimjének kiépítését, illetve nemzetközi elfogadtatását nagyban elősegítené, ha a konklávé legközelebb egy ásatag, középkori gondolkodású főpapnak juttatná a tiarát. Gördülékenyen folytatható lenne trón és oltár szövetségének megvalósítása hazánkban, az Orbánt támogató katolicizmus világi és spirituális pozícióinak biztosítása a szekularizáció hívei ellenében. A magyar katolikus püspöki kar, kiadott állásfoglalásaiból következően, legszívesebben amúgy is a kelet-európai ortodox felekezetekre jellemző nemzeti jelleget kölcsönözné egyházának.
És akkor a keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságra hárulna a feladat, hogy fellépjen mindazok ellen, akik állam és egyház következetes szétválasztása mellett kitartanak.
