Nem tudok úgy gondolkodni a menekültkérdésről, mint ahogyan Heller Ágnest hallottam hétfőn Isten bevándorlás-politikájáról beszélni. Nem Heller Ágnessel van a baj, és nem a Bibliával. Velem sem. Csak kint voltam a határban négy hónapot és nem tudom másként nézni a dolgot. Nem vallástól függ, hogyan bánunk az emberekkel. Az, hogy mit mond a Tóra vagy az Újszövetség, ebből a szempontból nem számít. Nekem sem számított a horgosi határban. Mindezt úgy mondom, hogy szövegmunkásnak gondolom magam is: nem tudunk a bennünk lévő szövegek nélkül gondolkodni és élni. Fontos a Tóra minden szava, ahogyan erre Heller rávilágított. De a vallásnál általánosabbnak érzem az egyetemes emberi felelősségtudatot: segítünk annak, aki úton van, aki bajban van, aki éhesen és szomjasan érkezik hozzánk. Segítünk. Ez talán maga a felebaráti szeretet. Vagy még annyi sem.
Heller előadása-beszélgetése közben próbáltam csak a héber Bibliára figyelni. Hogy valahogyan rávegyem magam arra, most csak egy szövegről van szó, és nem a helyzetről, amiben élünk. De nem tehetek arról, hogy eszembe jut a kerítés, aminek közelről láttam a tüskéit, éreztem az emberi ürüléket a lábam alatt, néztem és láttam a kétségbeesett arcokat, a kisfiút, aki egy kidobott kocsikerékkel és műanyag palackokkal tekézett… Mindig előjön valami kép. Nem lehet elfelejteni őket. A Biblia szövege sem segít rajtam. Nem tudom, mi a megoldás, most, Európában. Nem a gyűlöletkeltés, az biztos.
A Biblia szövegének magyarázatában persze fontos, hogy kit nevez idegennek. A zsidó Bibliában nem etnikai idegenekről van szó, hanem vallási idegenekről. Idegen vallásról. És, ha már fogalmakról van szó, a Biblia megkülönbözteti az idegent a jövevénytől. Az idegen az átutazó (kereskedő vagy karaván tagja), a jövevény pedig az, aki közöttünk él. Közöttünk. Él. De igazából bármilyen fogalmakról legyen is szó, a bibliai alapvetés érvényes e helyütt is: minden ember egyenlő, azonos vagy hasonló, hiszen az Úr saját képére teremtette. Heller magyarázata: az idegent ugyanaz illeti meg embertársaitól, mint az özvegyet és az árvát, törődj vele, és ne sanyargasd. Például.
Ha Magyarországra jössz, be kell tartanod a törvényeinket. Így is szól a magyar kormány kinyilatkoztatása az egyik plakátról. Talán csak ebben, de megegyezik az isteni kinyilatkoztatással, még ha az indíttatás más is, mert a gyűlöletkeltés és az elfogadás, együttélés között igen nagy a szakadék. Az idegeneknek a befogadó állam törvényeit kell betartania a Talmud szerint is. Az állam törvénye a törvény. De ez nem jelenti azt, hogy az idegen nem ragaszkodhat a saját vallásához vagy vallási szokásaihoz. Így hát, ha valaki burkinit hord a strandon, mert az ő vallása ezt előírja, akkor az engedtessék meg neki. Felebaráti szeretetből. Nem mondhatják, hogy emlékeztet az öngyilkos robbantásokra. Vagyis mondhatják, de ez nem emberség. És, hát ne feledjük, hogy ti is idegenek voltatok Egyiptom országában. Nehéz ezt a hétköznapi zsidózás nélkül megúszni.
Én nem zsidóznék, de, aki olvassa, hogy "Spinoza ház" és "Isten bevándorlás-politikája", azt gondolhatja, na, ezek már megint előjönnek azzal, hogy ők tudják, mi van. És hát, hogy jön ez egy keresztény Magyarországhoz. De, be kell látni, a bevándorlás-politika nem vallási kérdés. Mindegy, hogy mit mond az Ószövetség vagy az Újszövetség. Emberség van, kötelesség-tudat, hogy segítsek másokon. Nem azért, mert már esetleg voltam idegen valahol.
A kerítés szimbólum: itt nem jössz át. A Bibliában is van szimbólum, sok - mondja Heller. Az egyik ilyen, a kapu. Amin be lehet menni, mert befogadnak. Befogadunk és hozzánk tartozol, és útnak eresztünk, elengedünk, ha ki akarsz menni. Ez azért más.
"A Biblia bölcs könyv." Hogy mára vonatkozóan van-e tanulsága, nem kérdés. Nem avul el. Nem tud. Ferenc pápa a Biblia útját járja, mert azt mondja, ahhoz tartja magát, amit a Biblia mond: ne tedd ki az idegeneket életveszélynek és gondoskodj róluk. Ez Heller egyik példája, a másik, azok az ortodoxok Izraelben, akik nem engedtek nyolcvanezer migránst hazatoloncolni.
Igen, talán ezt láttam a horgosi határban: az uszító kormányzati propaganda ellenére mégis létezik köztünk az emberség és a kötelességtudat.
