Teszt a lelke mindennek

Túl vagyunk a FIFA ranglistán a 135. helyen szereplő 50 ezer lakosú – Egernél vagy Budafoknál is kisebb – Feröer-szigetek elleni VB selejtezőn. BerndStorck szövetségi kapitány már a mérkőzést megelőző felkészítés során sem volt boldog, mint ahogyan utána sem. Mert mint nyilatkozta: "Drámai a helyzet, ugyanis a válogatottnál bevezetett felmérések eredményei azt jelezték, hogy az EB után bizony a játékosok erőnléte „enyhén szólva” nem ideális".

A focisták erőnlétét folyamatosan fent kell tartani. Ez a klubok feladata volna. Megjegyzem, a legtöbb NB I-es klubnál a külföldön nem nagyon kapós, nem túl jó képességű "légiós" edzők dolgoznak. Úgy tűnik, a helyzet így is változatlan, ennyire a magyar edzők is képesek volnának. Miért várja el tehát akárki is a válogatottól a sikereket, ha a klubok nincsenek a nemzetközi porondon? Így nem meglepő, hogy korábban nem sikerült nagy tornára kijutni.

Tesztelni kell az erőnlétet

Emlékszem, hogy Bernd Storck a norvég-magyar pótselejtező előtt lecserélte a válogatott mellett dolgozó magyar stábot saját segítőire. Felmérte a válogatott erőnlétét, és annak alapján ő hozta megfelelő fizikai állapotba a játékosokat a klubok helyett. Meg is lett az eredménye. Most is volt ideje a felkészülésre, mert az MLSZ kérésére a bajnokságot is megszakította két hétre, a VB selejtezőre való tekintettel.

Bernd Storck az általa alkalmazott játékos-felmérésre azt mondta, hogy Németországban több mint 10 éve eredményesen használják, de itt Magyarországon nem alkalmazzák, pedig ismerik. Engem egyáltalán nem lepett meg ez a kijelentése, hiszen a Németországban alkalmazott felmérést Magyarországon már több mint 20 éve, az 1996-os atlantai olimpiát megelőzően is alkalmazták, az általam kidolgozott módon. Dunai Antal szövetségi kapitány felhasználta a mérési eredményeket, és ezután az 5 európai csapat között kijutottunk az olimpiára. Azóta sem.

A teszt alapjait egyébként a vezetésem alatt álló öttusa válogatottnál nem 20, hanem 30 évvel ezelőtt Dr. Gótzy Gyula főorvossal dolgoztuk ki. A tesztnek két lényeges eleme volt és van. Az egyik a játékos aktuális erőnlétére és az azzal kapcsolatos terhelhetőségre ad választ. Ezt alkalmazta helyesen Bernd Storck is. A másik része állóképesség és gyorsasági teszt, amelyek egymást kompenzálva (egy amerikai futótáblázat alkalmazásával) abszolút rangsort állapítanak meg a játékosok között. A tesztnek ez a része a kiválasztásnál bír nagy jelentőséggel. Az élettani mutatókra tekintettel meghatározza a játékos fizikai alkalmasságát. Aki a meghatározott minimum szintet nem éri el, az menjen el az amatőr labdarúgásba sportolni.

Már Atlanta előtt is

Az ügy pikantériája, hogy az 1996-os atlantai felmérésben Dárdai Pál is részt vett, aki a kialakult ranglistán az első három legjobb között volt. Lehet, hogy tapasztalatai alapján ő vitte el, és vezette be Németországban ezt a tesztet? Büszke lennék, ha ez bebizonyosodna.

Az elmúlt években számtalanszor megpróbáltam a hazai focit is erre (német?) az útra terelni, de nem sikerült. Talán azért, mert a belterjes magyar fociban én kívülálló voltam. Talán, mert nem is értették, hogy miről szól a történet. Az MLSZ-szel is többször tárgyaltam a bevezetés érdekében, 2013 tavaszán eljutottam odáig, hogy Gelei Imre, az edzőbizottság elnöke, és Szabó Tamás, a Double Pass képviselője kiadtak egy közös írásos nyilatkozatot, amely szerint feltétlenül szükséges egy egyszerű, egységes fizikai teszt bevezetése a labdarúgásban (iskolákban, akadémiákban, stb.). Az EMMI is egy darabig támogatta az ügyet, de aztán érdemben nem valósult meg semmi. Ennek okairól most nem írok, de megtalálható a „Miért nem volt Rióban a magyar foci” című NS írásomban.

Úgy gondolom, ha már Bernd Storck is mondja, hogy egységesen mérni kell, akkor talán most történik valami, amit az MLSZ is megért, és lépni fog. A magyar foci ugyanis továbbra sem teljesít. Persze nem mindegy, hogy mit és hogyan, és vajon működőképes lesz-e.

A történethez még hozzátartozik, hogy Bernd Storck eredetileg a magyar utánpótlás nevelés átalakítására kapott felkérést. Amikor idejött, 2015. április 17-én írtam neki egy e-mailt, amelyben részletesen tájékoztattam a magyarországi játékosok fizikai állapotáról. Javasoltam a konkrét teszt bevezetését, és jeleztem az akadémiák rendszerével kapcsolatos összefüggéseket. Udvarias választ kaptam, miszerint nagyon elfoglalt. Aztán teszt nélkül ment el az U20-as válogatott szövetségi kapitányaként Új-Zélandra. Akkor még valószínűleg nem gondolta, hogy tesztelni kellene a játékosokat. Amikor hazajött, kritikán alulinak minősítette a játékosok erőnlétét, akik panaszkodtak, izomsérüléseket szenvedtek, nem bírták a tempót és mentális problémáik is voltak. „Nincs hátország”- mondta akkor (2016. április 8, NS) Egyetértek.

Secondhand sztárokkal

Jó volna, ha az illetékesek is egyetértenének ezzel. Megismétlem: ha egy német mondja, akkor talán van esély. A hátországot meg kell teremteni! Remélem Bernd Storck is olvassa ezeket a sorokat, belátja, hogy jelentős szemléletváltás nélkül kódolva van a további eredménytelenség. Szurkolok neki!

A magyar edzői kar megújulása az elmúlt években késik. A szövetségi kapitány egyelőre rájuk nem számíthat, de mint láttuk, nem számíthat a közepes képességű német és más külföldi edzőkre sem. Ők itt, a helyi bajnokságban, egymás között elvannak. A fele jól szerepel, aki pedig alul van a tabellán, megbukik. Vásárolnak majd egymástól, vagy külföldről, „secondhand” játékosokat, akik még mindig jobbak a hazai fiataloknál. Néhány külföldi edzőt majd (már meg is kezdődött) beépítenek a hazai akadémiai rendszerbe. Tévedés azt gondolni, hogy azért, mert egy edző külföldi (és olyan nagy „ász”) „helyismeret” nélkül megoldja a problémákat. Szerintem még hosszú távon sem.

Kedves Bernd Storck! Talán még egyszer el kellene olvasnia a 2015. április 17-én önnek küldött, korábban említett e-mailemet. Az abban leírt gondolatok ma is érvényesek, így például az is, hogy mindig van egy igazi ok, ami a probléma eredője. Mindenki ismeri azt az egyszerű mondatot: „Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok!”. Ilyenkor természetes, hogy megváltozik a játékos térlátása, a technikai feladatokat hibásan oldja meg, reakcióideje, rajtsebessége romlik, és elveszti a párharcokat is.

A mai totális futball fizikai erőnlét nélkül nem létezik. Ezen túlmenően állítom, hogy olyan javaslatokat tartalmazott a levelem, amelyek figyelemre méltóak, és megítélésem szerint a magyar futball eredményessége érdekében, az ön módszerét kiegészítve, szükségesek is.

Az egész magyar futball közegét, lehetőségeit, gondolkodásmódját jobban ismerem, mint ön. Úgy gondolom, hogy ez az ügy megérne egy személyes találkozást. Amihez én a magyar sportban eddig belekezdtem, mindig sikeres volt.

Ezen a téren szívesen lennék szerény, de nincs mire!