Tét nélküli választás Oroszországban

Publikálás dátuma
2016.09.17. 07:35
Ha Putyin is úgy akarja, kormányfő maradhat Dmitrij Medvegyev FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Parlamenti és helyhatósági választást rendeznek vasárnap Oroszországban. Ám inkább csak szavazásról van szó, hiszen a mesterségesen fenntartott többpártrendszerben tényleges választási lehetősége nincs az orosz választópolgárnak. A voksolás nem ígér meglepetést, előrejelzések szerint a Vlagyimir Putyin mögötti hatalompárt ezúttal választási csalás nélkül is megszerezheti az abszolút többséget. A parlament összetétele sem változik, a tényleges ellenzék ezúttal is a küszöb alatt marad.

Az Oroszországi Föderációban ötévente tartanak parlamenti választást, amely során a törvényhozás alsóházának, az Állami Dumának a képviselőit választják meg. A parlament, azaz a Szövetségi Gyűlés felsőházába, a Szövetségi Tanácsba minden régió két-lét legfőbb képviselőjét delegálja. A duma 450, a tanács pedig 178 tagból áll.

A duma képviselőit arányos választási rendszerben választják meg. Az indulás lehetősége azonban igencsak korlátozott, a pártoknak erős szelekciós rendszerben kell listát állítaniuk, így a regisztráció során sok formáció elbukik, nyilván elsősorban a tényleges ellenzéki alakulatok. E rendszer csak azon pártok számára van fenntartva, amelyek az erősen szelektáló regisztráció során képesek listát állítani. Az idei választás a regisztrációban ugyan nem, de mindenképpen könnyítést hozott azáltal, hogy a korábbi 7 százalékos parlamenti küszöböt az európai gyakorlatban leginkább elterjedt 5 százalékra csökkentették.

A vasárnapi voksolás több szempontból rendhagyó. A parlamenti választást hagyományosan december első vasárnapján szokták megrendezni Oroszországban, a helyhatóságit pedig szeptember második vasárnapján. Ezúttal azonban összevonták a két választást. mindkettőt szeptember 18-ra. A vonatkozó törvényt még tavaly júliusban írta alá Vlagyimir Putyin államfő. A változást azzal indokolták, hogy így a 2017-es költségvetést, amelyről még ebben a hónapban döntenek az orosz törvényhozók, már az új összetételű parlament szavazhatja meg, vagyis azok, „akik felelősek lesznek a megvalósításért, és azt ellenőrzik majd", érvelt Szergej Nariskin a duma elnöke.

A módosítás idején több szakértő úgy vélte, hogy a parlamenti választások időpontjának megváltoztatására egy előre hozott elnökválasztás érdekében van szükség. Putyint legutóbb 2012 márciusában választották meg harmadszor is orosz államfőnek. Mivel a mandátum időtartama 6 év, a következő választásra 2018 márciusában következne. A szakértők és elemzők szerint azért kerülhet sor előrehozott elnökválasztásra, mert az Oroszország elleni nyugati szankciók, az életszínvonal romlása, a gazdasági gondok szaporodása, az olajáresés miatt foganatosított megszorító intézkedések igencsak megtépázhatják az elnök támogatottságát. De egyelőre ez nem igazolódott, Putyin népszerűsége a mindennapi gondok ellenére az egekben van, sőt történelminek mondható csúcson, 82-89 százalék között mozog. Kitart még a Krím-elcsatolása nyomán keletkezett nagyorosz eufória és igencsak jót tett az elnök megítélésének Moszkva szíriai katonai szerepvállalása is, Oroszország közel-keleti befolyásának növelése és újrapozícionálása a nemzetközi politikai porondon.

A vasárnapi duma választás sem ígér különösebb izgalmakat. Az Egységes Oroszország elnevezésű elnöki párt nagyarányú győzelme borítékolható és a mandátumot nyert formációk számában sem várható változás. Jelenleg négy párt van a dumában, és vélhetően ezúttal sem lesz több a küszöb leszorítása, és annak ellenére sem, hogy összességében 14 párt verseng. Legfeljebb az arányok változhatnak némiképp, de leginkább a három kispárt közötti elmozdulás várható, az Egységes Oroszország pozícióit semmi sem veszélyezteti.

Nemzetközi elemzők – legutóbb a Bloomberg készített ilyen irányú körképet – azt is valószínűsítik, hogy ezúttal a 2011 decemberi választást követő tiltakozások is elmaradnak. Öt éve választási csalást emlegetve vonult utcára több százezer ember, mindenekelőtt a parlamenten kívüli ellenzék támogatói. Akkor a szigorú regisztrációs rendszer és elképesztő hatalmi médiafölény ellenére az Egységes Oroszország nagyarányú vesztességeket szenvedett el, nemcsak korábbi kétharmados többségét veszítette el, hanem az abszolút többséget sem tudta megszerezni, csupán 49, 32 százalékon végzett. A választási részvétel is alacsonyabb volt a megszokottnál, 60 százalékos. Az ellenzéki(nek mondott) pártok a vártnál sokkal jobban szerepeltek. Második helyen a Kommunista Párt végzett közel 8 százalékot javítva 2007-es eredményén 19,19 százalékot ért el. A Méltányos Oroszország harmadik helyezése és 13,24 százaléka is váratlan volt. A Vlagyimir Zsirinovszkij vezette liberális demokraták is javítottak korábbi pozíciójukon, 11,67 százalékot értek el.

A kormányalakítás és a kormányzás ennek ellenére nem jelentett gondot a Kremlnek, mindenekelőtt azért, mert az orosz többpártrendszer mesterségesen létrehozott és fenntartott, valós ellenzéki alternatíva nincs. A parlamentbe jutott pártok ellenzékisége névleges, Putyin valós ellenzéke szétforgácsolódott, erőtlen, médiaháttér nélküli, egyre inkább ismeretlen a nagy tömegek előtt és rendkívül erőtlen és széthúzó. A parlamenti ellenzék támogatja Putyin politikáját.

A dumában ugyanis nem természetes többpártiságról van szó, Moszkvában nem a nyugaton ismert hatalom-ellenzék parlamenti megosztás létezik. A jelenlegi parlamenti pártok jórészét a Kreml találta ki, hozta létre és tartja fenn. Közülük csupán az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja önállóan létező formáció, a többi, kivétel nélkül az évek során a Kreml bábáskodásával született valamely politikai terv részeként, világos hatalompolitikai célok mentén.

Az első ilyen „kreatúra” a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Oroszországi Liberális-Demokrata Párt, amely a Szovjetunió felbomlása óta folyamatosan jelen van az orosz politikai életben. A Szovjetunió felbomlásának időszakában máig tisztázatlan körülmények között létrejött formáció közismerten szélsőséges, erősen populista, xenofób, a nevében szereplő liberális és demokrata jelzőkhöz köze sincs. Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő egyik írásában úgy fogalmaz, „Erős a gyanú, hogy a pártot a késői szovjet korszak titkosszolgálati közreműködésével találták ki és hozták létre, valószínűleg azért, hogy lekössék és irányíthatóvá tegyék a rendszerrel szemben elégedetlen destruktív nacionalista erőket. A párt ezt a feladatot megalakítása óta több-kevesebb sikerrel teljesíti is. Léte azonban valódi kihívást soha nem jelentett az elnöki hatalomnak, amellyel – harsány és durva retorikája ellenére – bármikor készen állt az együttműködésre”.

Jóval újkeletűbb a Méltányos Oroszország párt, amely már a putyini korszakban, a 2007-es választások előtt jött létre. Nem véletlenül. Teremtői a jobbközépnek mondott hatalompárt, az Egységes Oroszország balközép ideológiai megfelelőjének szánták. Éveken át megbízható partnernek és támogatónak bizonyult a baloldalinak mondott párt, majd a 2012-es választások idejére némiképpen lázadozni kezdett, önálló szociáldemokrata arculatot kívánt létrehozni. Nem sikerült.

A hatalom- vagy elnöki párt, a kormányzó Egységes Oroszország 2001-ben, szintén a Putyin korszakban jött létre az Egység és a Haza-Egész Oroszország pártok összeolvasztásával. Jobbközépnek mondott formáció, de tényleges ideológiai háttér nélkül, klasszikus csinovnyik párt. Elnöke formálisan Dmitrij Medvegyev, valós vezetője maga Putyin.

A vasárnapi választáson az előrejelzések szerint nem kell különösebben izgulnia a Kremlnek. Az igencsak gyéren közreadott közvélemény-kutatások szerint a négypárti marad a parlament a jelenlegi formációkkal, az Egységes Oroszország végez az első helyen abszolút többséggel. Még a legismertebb nagynevű független közvélemény-kutató intézet a Levada Központ , amelyet a kampány közepén „idegen ügynöknek” minősítettek és a további kutatásoktól eltiltottak, a biztos szavazók körében hét százalékos visszaesés után is 50 százalékos támogatottságot mért a kormánypártnak, a teljes lakosság körében pedig nyolc százalékos visszaesés után 31 százalékot. A VCIOM állami közvélemény-kutató mérései kedvezőbbek, ők már azt jelzik, hogy a kampányhajrában enyhe emelkedést mutatott az Egységes Oroszország támogatottsága, 39,3-ról 41,1 százalékra növekedett a teljes lakosság körében is. A VCIoM szerint második helyre Zsirinovszkijék, harmadikra a kommunisták, negyedikre a Méltányos Oroszország számíthat. Minden más induló párt a parlamenti küszöb alatt végezhet.

Elemzők egybehangzóan állítják: a 2011-es 49 százalékos választási eredményt ezúttal is meg tudja ismételni, akár csalás nélkül is az Egységes Oroszország és mindenképpen megtarthatja az abszolút többséget jelentő 238 mandátumát, de vélhetően javítani fog, akár a 300 mandátumot is elérheti.

Bár szükség esetén kisebb-nagyobb csalásokra ezúttal is számítanak a megfigyelők, senki sem valószínűsíti, hogy nagyobb mértékű csalásra szüksége lesz a hatalomnak. És ez az igazán érthetetlen, hiszen az életszínvonal megállíthatatlanul zuhan, a kormánypárt lakossági háttere is megingott, Dmitrij Medvegyev kormányfő népszerűsége mélyponton van a megszorító intézkedések és arrogáns megnyilvánulásai miatt, az orosz gazdaság kilátásai pedig nem fényesek, a szabadságjogok korlátozása – amint a Levada Központ esete is mutatja -, a független média felszámolása, ellehetetlenítése folytatódik. Hogy mégis mi élteti a putyini rendszert? A birodalmi gondolkodás és maga Putyin, akinek hihetetlen népszerűségét épp az adja, ami a nemzetközi szankciókat idézte elő – a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktus.

Kijev nem engedélyezi a voksolást
Kijev nem engedélyezte, hogy az Ukrajna területén élő orosz állampolgárok az orosz külképviseleteken szavazhassanak. A külügyminisztérium szerint erre csak akkor lenne lehetőség, ha a Krímben nem tartanák meg az orosz parlamenti választásokat. Előzőleg ugyanezen okból az orosz választás bojkottját kérte a nemzetközi szereplőktől az ukrán kormányzat. Moszkva nevetségesnek nevezte az ukrán követelést, és a „civilizált nemzetközi érintkezés megsértésének” minősítette a voksolás megtiltását Ukrajna területén.

Oroszország legfontosabb média orgánumai

Az orosz médiapiac igencsak sokszereplős, de egyre egyszínűbb. Az ellenzéki média ellehetetlenült, anyagi gondokkal küszködik a hirdetési piac hatalmi lenyúlása következtében. Külföldi finanszírozását a jogszabályok teszik lehetetlenné, az "idegen ügynök" besorolást kockáztatja minden külföldi támogatást elfogadó sajtóorgánum. Az állam egyre több televízió és rádióadó tulajdonosává válik és a nagy állami illetve hatalomközeli cégek is komoly szereplők a médiapiacon.

Hírügynökségek

- A szovjet időkből átörökölt állami ITAR-TASSZ. 1992-ben elhagyta, majd 2014 szeptemberétől, fennállásának 110. évfordulója alkalmából újra felvette a TASZSZ nevet is, azzal az indokkal, hogy „világhírű márkavédjegyről” van szó.

- Az 1941-ben alapított RIA Novosztyi ugyancsak állami, a WGTRK állami médiatröszt tagja.

- Magántulajdonú hírügynökség az Interfax

Televízió csatornák

- Első csatorna (Pervij Kanal): Oroszország legnézettebb, legnagyobb lefedettségű televízió állomása. Többségi tulajdonosa az állam, nézettsége meghaladja a 86 százalékot. – Rosszija: szintén állami tulajdon, a WGTRK tröszt tagja.

- Russia Today állami hírtévé

- NTW, többségi állami tulajdonú

- Ren TV , tulajdonosa a hatalomközeli Lukoil olajtársaság

- STS szórakoztató csatorna, a legnagyobb orosz internetes cég az STS Média Holding tulajdona

- TNT, az állami Gasprom-Media tulajdona.

Rádióadók

- Radio Rosszii (állami)

- Radio Majak (állami)

- Eho Moszkvi (a Gazprom-Media tulajdona

- Radio Szvoboda

Napilapok

- Moszkovszkij Komszomolec

- Komszomolszkaja Pravda

- Trud

- Rosszijszkaja Gazeta (a kormány lapja)

- Izvesztyija

- Kommerszant ("felpuhult")

- Vremja Novosztyej

- Vedomosztyi ("felpuhult", elvesztette korábbi függetlenségét, ellenzékiségét)

- Nezaviszimaja Gazeta

- The Moscow Times

Az egyetlen tényleges független, ellenzéki orgánum a Novaja Gazeta hetilap

Szerző

Hidegháború Belgrád és Zágráb között

Publikálás dátuma
2016.09.17. 07:33
Aleksandar Vucic közvetlenül az Európai Uniótól kért segítséget a vitában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hidegháború állt be a szerb-horvát viszonyban – vélik belgrádi politológusok. Azt követően ugyanis, hogy Szerbiában kémkedés vádjával letartóztatták a horvát Cedo Colovicot, akit később hároméves börtönre ítéltek, menthetetlennek látszik ez a kapcsolat. Brüsszelben inkább Zágrábot hibáztatják a fejleményekért, de azt remélik, a múlt vasárnapi választás után kedvező fordulat történik.

Valóban a hidegháborúra emlékezteti az embert az a kapcsolat, ami kialakult Szerbia és Horvátország között. Kölcsönös üzengetések, diplomáciai jegyzékek cseréje, fenyegetőzések, s most már kémek leleplezése tarkítja e viszonyt. A Blic belgrádi lap szerint a Szerbiában őrizetbe vett, 57 éves Cedo Colovic feladata az volt, hogy olyan szemtanúkat kutasson fel az országban, akik beszámoltak volna a Horvátországban háborús bűnkkel vádolt szerbek rémtetteiről. A belgrádi bulvárlap azonban azt is állította, hogy néhány tanút likvidálnia kellett volna. Colovic egykor a horvátországi szerb hadsereg tagja volt, de később megkapta a horvát állampolgárságot, miután együttműködött Zágrábbal. A lap azt is állította, hogy egy sor horvát kémet már nyugdíjaztak.

A belgrádi sajtó később közölte azt is, hogy Colovicnak szerb és horvát állampolgársága is van. 1990-ig Horvátországban élt és dolgozott, ezt követően pedig Szerbiába költözött. Fény derült továbbá arra is, akkor tartóztatták le, amikor Horvátországba próbált átmenekülni.

Természetesen teljesen mást közölt a jobboldali horvát kormányhoz közel álló Vecernji List, amely szerint szó sincs arról, hogy Colovic ügynök lenne. A lap – titkosszolgálati forrásokra hivatkozva – azt állította, hogy Szerbia „újabb játszmájáról” van csak szó, amellyel „le akarják járatni Horvátországot”.

Colovicot három éves börtönre ítélték, miután kiegyezett az ügyészséggel. Tulajdonképpen jól járt, mert az elkövetett bűncselekmény súlyáért több mint 10 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhattak volna. Nem mellékes azért, hogy az ügyészséggel való kiegyezés azt is jelenti: Colovic elismerte bűnösségét.

Momir Stojanovic, a Katonai Biztonsági Ügynökség korábbi igazgatója a Politika belgrádi napilapnak adott nyilatkozatában arról beszélt, ki kell deríteni, milyen adatokat szolgáltattak ki a horvát államnak, és kik voltak azok a személyek, akik munkájában segítették a horvátországi kémet. Közölte, nemcsak egy személyt tartóztattak le, hanem egy „teljes kémhálózat” felderítéséről van szó.

Hogy pontosan mi az igazság az egész történetből, tényleg kém-e, vagy sem, alighanem sosem derül ki, hiszen Belgrád és Zágráb is csak a saját igazát fogja ismételgetni. Az egész eset azonban újabb bizonysága annak, mennyire mélypontra került a két ország viszonya. Bojan Klacar, a belgrádi Szabad Választás és Demokrácia Központ (CESID) szakértője a Novosti című lapnak elmondta, „az 1995-ös háború lezárása óta sosem volt rosszabb a két ország viszonya”. Mint mondta, nincs is semmi jele annak, hogy ez a kapcsolat számottevően javulna az elkövetkezendő időszakban. Szerinte elsősorban Zágráb nem érdekelt ebben. Meglátása szerint a gondokat a horvátországi parlamenti választás akár meg is oldhatja és úgy véli, a konfliktusban az Európai Uniónak kellene közvetítői szerepet vállalnia.

Egy másik belgrádi intézet, a Regionalizmus Központ igazgatója, Aleksndar Popov ugyanezen lapban annak a véleményének adott hangot, hogy a két ország közötti hidegháború már régóta tart, s a legújabb események csak egy újabb fejezetét jelentik e fagyos viszonynak. Utalt arra, hogy a hidegháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió is fenntartották egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Ennek felmondása sem Horvátország, sem pedig Szerbia esetében nem fenyeget, ám így is „folyamatos a feszültség, s egyre jobban elmérgesedik a viszony” – közölte. Úgy vélte, elég különös időpontban fogták el kémkedés miatt Colovicot. „Sajátos, hogy az egész ügy akkor pattan ki, amikor ennyire rossz a két állam kapcsolata”.

Valamivel derűlátóbban ítéli meg a helyzetet Dusan Janjic politikai elemző. Szerinte nem elképzelhetetlen a viszony javulása, de csak meghatározott feltételek teljesülése esetén. Mint mondta, van esély a javulásra, s gondoskodni kell arról is, hogy a két ország megőrizze azokat a csatornákat, amelyek lehetővé tennék mindezt.

Szerbia egyértelműen Zágrábot tartja felelősnek a hangnem elmérgesedéséért. Nyilván kettőn áll a vásár, de az azért tény, hogy a leváltás előtt álló horvát kormány, kivált a radikális kijelentéseiről ismert horvát külügyminiszter nagyban hozzájárult a mostani állapotokhoz. Tomislav Nikolic szerb elnök a Szputnyik orosz hírügynökségnek úgy fogalmazott, hogy Zágráb nem utasította el a kibékülést, de a horvát politika arra épül, hogy gyűlöletet keltsenek a másik nemzetiségek iránt. Mint mondta, csak sajnálkozással tudja tudomásul venni a szomszédos országban zajló történéseket.

A viszony jelentős rosszabbodásában két tényező játszik fontos szerepet. Egyrészt a leköszönő, Tihomir Oreskovic kormányfő által fémjelzett horvát kormány politikája, másrészt pedig az, hogy múlt vasárnap előrehozott választást rendeztek Horvátországban, amelyen „minden szavazat számított”, s ilyenkor roppant népszerű téma a szerbek rémtetteinek felidézése. Aggasztó fejlemény azonban az, hogy ezt a nem éppen baráti retorika már nem csak a jobboldali Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ) jellemzi, hanem Zoran Milanovic, időközben lemondott szociáldemokrata miniszterelnöknek sem kellett a szomszédba mennie néhány szerbellenes megnyilvánulásért. Pedig a horvát függetlenség óta a szociáldemokrata-liberális kormányok tettek valamit a két ország viszonyának javulásáért.

Milanovic néhány hete horvát háborús veteránokkal folytatott találkozója során – ahol az egybegyűltek a Szerbia és Horvátország közötti feszültség csökkentését, illetve Aleksandar Vucic kormányfővel folytatott párbeszéd normális mederbe való terelését kérték tőle – kiemelte, Szerbia nem képvisel semmilyen diplomáciai erőt sem, a szerb nép kicsi, az ország pedig „egy rakás szerencsétlenség”. A napvilágra került titkos felvételek tanúsága szerint Milanovic szerint az egész kérdést csak miniszteri szinten kell megoldani. „Megvárjuk, hogy sebezhetők legyenek, és akkor akadályozzuk majd a csatlakozási tárgyalásokat” – fogalmazott. Ezzel ki is mondta azt, hogy hazája zsarolási pozícióban van, hiszen bármikor megakadályozhatja a szerb csatlakozási folyamatot.

A még hivatalban lévő horvát kabinet olyan lépéseket tett, amelyek valóban fenyegetést jelentenek a térség stabilitására. Horvátországban törvény rendelkezik arról, ha egy településen egy nemzetiség aránya meghaladja a harminc százalékot, akkor annak a nyelvén is ki kell tenni a település névtábláit. A délszláv háborúk alatt sokat szenvedett Vukovar is ezen települések közé tartozik. Az utóbbi három évben azonban számos tüntetést szerveztek a horvát nacionalisták, s erőszakkal vették le a cirill betűs szerb helységnévtáblákat. Oreskovic kormánya azonban sajátos módon próbálja megoldani a kérdést. Elrendelték, hogy a vukovari lakosság jegyzékét vizsgálják át, s töröljék le róla azon szerbek nevét, akik nem a városban élnek, vagy „nem is szerbek”. A cél egyértelmű. Így akarják a hivatalos statisztikában is harminc százalék alá csökkenteni a szerbek számarányát, s levenni a cirillbetűs névtáblákat.

Tihomir Oreskovic kabinetjének kisebbségi politikáját nemcsak a szerbek, hanem más nemzetiségek is bírálták. Többek szerint nőtt az antiszemitizmus, megszokottá vált a nacionalisták részéről az egykori náci bábország, a Független Horvát Állam (NDH) dicsőítése. A kormány nem lép fel azokkal a radikális szurkolókkal szemben, akik az NDH-ban megszokott köszöntést, a „Za dom spremni-t” (Készen a hazáért) skandálják a lelátókon.

Aleksandar Vucic közvetlenül az Európai Uniótól kért segítséget a vitában, Brüsszel azonban ódzkodik attól, hogy nyíltan egyik vagy másik ország pártjára álljon. Németország, Ausztria, illetve Johannes Hahn szomszédságpolitikai biztos azonban különféle csatornákon igyekeznek Zágráb tudomására hozni: nem lesz jó vége annak, ha folytatja a jelenlegi politikáját.

Csak egyvalamiben lehet reménykedni, abban, hogy a vasárnapi előrehozott horvát választás nyomán lecsillapodnak a kedélyek az országban, s olyan horvát kormány alakul, amely érdekelt a horvát-szerb viszony javításában.

Sosem volt jó vége annak, ha a Balkánon feszültséggóc keletkezett. Kedvező fejlemény lehet, hogy az új horvát kormányba bekerülhet a szerb kisebbség három képviselője. Ha ez tényleg így lenne – amire nem vennénk mérget – az nemcsak Belgrádnak, hanem Brüsszelnek is jó üzenet lenne.

Aggódik a Reuters is
Hidegháborút emlegetett elemzésében a Reuters is. A brit hírügynökség szintén arra a következtetésre jutott, hogy a kilencvenes évek horvát–szerb háborújának 1995-ös lezárása óta most vannak a legmélyebben a Horvátország és Szerbia közötti államközi kapcsolatok. A Reuters szerint a két állam közötti politikai „labdaadogatás” újabb fejezete a kémügy.
A Reuters problematikusnak tartja a Belgrád és Zágráb közötti viszony romlását, mert, mint megállapítja, e fejlemény nagy mértékben gátolja annak az európai uniós tervnek a sikerét, hogy a volt Jugoszlávia utódállamait az európai integrációk útjára állítsa. Kiemeli, hogy Horvátország máris tagja az uniónak, ezért fennáll a veszélye annak, hogy folyamatosan akadályozni fogja Szerbia közeledését.
A brit hírügynökség szerint Belgrádban a horvát kém elfogására a legutóbbi horvátországi történésekre való megfelelő válaszként tekintenek. Emlékeztet arra, hogy Zágráb – más személyek mellett – rehabilitálta Alojzije Stepinac katolikus bíborost is, akit Szerbia felelősnek tart a második világháborúban szerbek ellen elkövetett bűntettekért a Független Horvát Állam (NDH) területén. Beszámolójában a Reuters hozzáteszi, hogy Szerbiában nagy megrökönyödéssel figyelték a horvát történéseket.


Belgrád legfőbb kifogása

Július 22-én a horvát igazságszolgáltatás felülvizsgálta az egykori zágrábi bíboros érsekkel szemben, 1946-ban született ítéletet, amelyben 16 éves börtönbüntetésre ítélték amiatt, mert – a vádak szerint - „nemzetellenes és államellenes” tevékenységet folytatott, „együttműködött a megszállókkal”, „ellenséges propagandatevékenységet fejtett ki”, s „elő akarta készíteni az usztasák visszatérését Jugoszláviába”. A szerbek viszont azzal vádolják Stepinacot, hogy segítette a nácik bábállamát, a Független Horvát Államot (HDZ), ezért felelősség terheli a szerbek elűzéséért, megöléséért. A horvát katolikus egyházban sem aratott osztatlan sikert az ítélet felülbírálása, mert 1992-ben az akkori horvát parlament már deklarációt fogadott el az ítélet igazságtalan voltáról, s ezt Franjo Kuharic egykori zágrábi bíboros, érdek is üdvözölte.

Az ítélet felülvizsgálatának időzítése finoman fogalmazva nem szerencsés. Ferenc pápa áprilisban ugyanis Stepinac szentté avatási eljárásának felfüggesztése mellett foglalt állást, s katolikus és pravoszláv szakértőkből álló bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata: vizsgálja ki a főpap II. világháborús szerepét. Ferenc pápa személyesen döntött Boldog Alojzije Stepinac szentté avatási eljárásának szüneteltetése mellett, miután Irinej szerb pátriárka levélben tiltakozott ez ellen.

A szerb pravoszláv főpap azt állította, Stepinac támogatta a fasiszta Független Horvát Államot (NDH), s „erőszakosan” keresztelt meg pravoszláv híveket, illetve támogatta a rasszista törvényeket. Hyacinthe Destivelle, a katolikusok és ortodoxok egységének megteremtésével foglalkozó Istina központ igazgatója a Szentszék félhivatalos lapjában, a L’Osservatore Romanóban még januárban azt írta, hogy a pápa számára nagyon kényes kérdés Stepinac érsek szentté avatásának ügye, mert Ferenc szívén viseli a pravoszláv egyházzal való kapcsolatok javításának sorsát. Ezt jelzi azt is, hogy a Stepinac szerepét kivizsgáló bizottságban ortodox személyigések is helyet kaptak.

Szerző

Hidegháború Belgrád és Zágráb között

Publikálás dátuma
2016.09.17. 07:33
Aleksandar Vucic közvetlenül az Európai Uniótól kért segítséget a vitában FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Hidegháború állt be a szerb-horvát viszonyban – vélik belgrádi politológusok. Azt követően ugyanis, hogy Szerbiában kémkedés vádjával letartóztatták a horvát Cedo Colovicot, akit később hároméves börtönre ítéltek, menthetetlennek látszik ez a kapcsolat. Brüsszelben inkább Zágrábot hibáztatják a fejleményekért, de azt remélik, a múlt vasárnapi választás után kedvező fordulat történik.

Valóban a hidegháborúra emlékezteti az embert az a kapcsolat, ami kialakult Szerbia és Horvátország között. Kölcsönös üzengetések, diplomáciai jegyzékek cseréje, fenyegetőzések, s most már kémek leleplezése tarkítja e viszonyt. A Blic belgrádi lap szerint a Szerbiában őrizetbe vett, 57 éves Cedo Colovic feladata az volt, hogy olyan szemtanúkat kutasson fel az országban, akik beszámoltak volna a Horvátországban háborús bűnkkel vádolt szerbek rémtetteiről. A belgrádi bulvárlap azonban azt is állította, hogy néhány tanút likvidálnia kellett volna. Colovic egykor a horvátországi szerb hadsereg tagja volt, de később megkapta a horvát állampolgárságot, miután együttműködött Zágrábbal. A lap azt is állította, hogy egy sor horvát kémet már nyugdíjaztak.

A belgrádi sajtó később közölte azt is, hogy Colovicnak szerb és horvát állampolgársága is van. 1990-ig Horvátországban élt és dolgozott, ezt követően pedig Szerbiába költözött. Fény derült továbbá arra is, akkor tartóztatták le, amikor Horvátországba próbált átmenekülni.

Természetesen teljesen mást közölt a jobboldali horvát kormányhoz közel álló Vecernji List, amely szerint szó sincs arról, hogy Colovic ügynök lenne. A lap – titkosszolgálati forrásokra hivatkozva – azt állította, hogy Szerbia „újabb játszmájáról” van csak szó, amellyel „le akarják járatni Horvátországot”.

Colovicot három éves börtönre ítélték, miután kiegyezett az ügyészséggel. Tulajdonképpen jól járt, mert az elkövetett bűncselekmény súlyáért több mint 10 évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhattak volna. Nem mellékes azért, hogy az ügyészséggel való kiegyezés azt is jelenti: Colovic elismerte bűnösségét.

Momir Stojanovic, a Katonai Biztonsági Ügynökség korábbi igazgatója a Politika belgrádi napilapnak adott nyilatkozatában arról beszélt, ki kell deríteni, milyen adatokat szolgáltattak ki a horvát államnak, és kik voltak azok a személyek, akik munkájában segítették a horvátországi kémet. Közölte, nemcsak egy személyt tartóztattak le, hanem egy „teljes kémhálózat” felderítéséről van szó.

Hogy pontosan mi az igazság az egész történetből, tényleg kém-e, vagy sem, alighanem sosem derül ki, hiszen Belgrád és Zágráb is csak a saját igazát fogja ismételgetni. Az egész eset azonban újabb bizonysága annak, mennyire mélypontra került a két ország viszonya. Bojan Klacar, a belgrádi Szabad Választás és Demokrácia Központ (CESID) szakértője a Novosti című lapnak elmondta, „az 1995-ös háború lezárása óta sosem volt rosszabb a két ország viszonya”. Mint mondta, nincs is semmi jele annak, hogy ez a kapcsolat számottevően javulna az elkövetkezendő időszakban. Szerinte elsősorban Zágráb nem érdekelt ebben. Meglátása szerint a gondokat a horvátországi parlamenti választás akár meg is oldhatja és úgy véli, a konfliktusban az Európai Uniónak kellene közvetítői szerepet vállalnia.

Egy másik belgrádi intézet, a Regionalizmus Központ igazgatója, Aleksndar Popov ugyanezen lapban annak a véleményének adott hangot, hogy a két ország közötti hidegháború már régóta tart, s a legújabb események csak egy újabb fejezetét jelentik e fagyos viszonynak. Utalt arra, hogy a hidegháborúban az Egyesült Államok és a Szovjetunió is fenntartották egymással a diplomáciai kapcsolatokat. Ennek felmondása sem Horvátország, sem pedig Szerbia esetében nem fenyeget, ám így is „folyamatos a feszültség, s egyre jobban elmérgesedik a viszony” – közölte. Úgy vélte, elég különös időpontban fogták el kémkedés miatt Colovicot. „Sajátos, hogy az egész ügy akkor pattan ki, amikor ennyire rossz a két állam kapcsolata”.

Valamivel derűlátóbban ítéli meg a helyzetet Dusan Janjic politikai elemző. Szerinte nem elképzelhetetlen a viszony javulása, de csak meghatározott feltételek teljesülése esetén. Mint mondta, van esély a javulásra, s gondoskodni kell arról is, hogy a két ország megőrizze azokat a csatornákat, amelyek lehetővé tennék mindezt.

Szerbia egyértelműen Zágrábot tartja felelősnek a hangnem elmérgesedéséért. Nyilván kettőn áll a vásár, de az azért tény, hogy a leváltás előtt álló horvát kormány, kivált a radikális kijelentéseiről ismert horvát külügyminiszter nagyban hozzájárult a mostani állapotokhoz. Tomislav Nikolic szerb elnök a Szputnyik orosz hírügynökségnek úgy fogalmazott, hogy Zágráb nem utasította el a kibékülést, de a horvát politika arra épül, hogy gyűlöletet keltsenek a másik nemzetiségek iránt. Mint mondta, csak sajnálkozással tudja tudomásul venni a szomszédos országban zajló történéseket.

A viszony jelentős rosszabbodásában két tényező játszik fontos szerepet. Egyrészt a leköszönő, Tihomir Oreskovic kormányfő által fémjelzett horvát kormány politikája, másrészt pedig az, hogy múlt vasárnap előrehozott választást rendeztek Horvátországban, amelyen „minden szavazat számított”, s ilyenkor roppant népszerű téma a szerbek rémtetteinek felidézése. Aggasztó fejlemény azonban az, hogy ezt a nem éppen baráti retorika már nem csak a jobboldali Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ) jellemzi, hanem Zoran Milanovic, időközben lemondott szociáldemokrata miniszterelnöknek sem kellett a szomszédba mennie néhány szerbellenes megnyilvánulásért. Pedig a horvát függetlenség óta a szociáldemokrata-liberális kormányok tettek valamit a két ország viszonyának javulásáért.

Milanovic néhány hete horvát háborús veteránokkal folytatott találkozója során – ahol az egybegyűltek a Szerbia és Horvátország közötti feszültség csökkentését, illetve Aleksandar Vucic kormányfővel folytatott párbeszéd normális mederbe való terelését kérték tőle – kiemelte, Szerbia nem képvisel semmilyen diplomáciai erőt sem, a szerb nép kicsi, az ország pedig „egy rakás szerencsétlenség”. A napvilágra került titkos felvételek tanúsága szerint Milanovic szerint az egész kérdést csak miniszteri szinten kell megoldani. „Megvárjuk, hogy sebezhetők legyenek, és akkor akadályozzuk majd a csatlakozási tárgyalásokat” – fogalmazott. Ezzel ki is mondta azt, hogy hazája zsarolási pozícióban van, hiszen bármikor megakadályozhatja a szerb csatlakozási folyamatot.

A még hivatalban lévő horvát kabinet olyan lépéseket tett, amelyek valóban fenyegetést jelentenek a térség stabilitására. Horvátországban törvény rendelkezik arról, ha egy településen egy nemzetiség aránya meghaladja a harminc százalékot, akkor annak a nyelvén is ki kell tenni a település névtábláit. A délszláv háborúk alatt sokat szenvedett Vukovar is ezen települések közé tartozik. Az utóbbi három évben azonban számos tüntetést szerveztek a horvát nacionalisták, s erőszakkal vették le a cirill betűs szerb helységnévtáblákat. Oreskovic kormánya azonban sajátos módon próbálja megoldani a kérdést. Elrendelték, hogy a vukovari lakosság jegyzékét vizsgálják át, s töröljék le róla azon szerbek nevét, akik nem a városban élnek, vagy „nem is szerbek”. A cél egyértelmű. Így akarják a hivatalos statisztikában is harminc százalék alá csökkenteni a szerbek számarányát, s levenni a cirillbetűs névtáblákat.

Tihomir Oreskovic kabinetjének kisebbségi politikáját nemcsak a szerbek, hanem más nemzetiségek is bírálták. Többek szerint nőtt az antiszemitizmus, megszokottá vált a nacionalisták részéről az egykori náci bábország, a Független Horvát Állam (NDH) dicsőítése. A kormány nem lép fel azokkal a radikális szurkolókkal szemben, akik az NDH-ban megszokott köszöntést, a „Za dom spremni-t” (Készen a hazáért) skandálják a lelátókon.

Aleksandar Vucic közvetlenül az Európai Uniótól kért segítséget a vitában, Brüsszel azonban ódzkodik attól, hogy nyíltan egyik vagy másik ország pártjára álljon. Németország, Ausztria, illetve Johannes Hahn szomszédságpolitikai biztos azonban különféle csatornákon igyekeznek Zágráb tudomására hozni: nem lesz jó vége annak, ha folytatja a jelenlegi politikáját.

Csak egyvalamiben lehet reménykedni, abban, hogy a vasárnapi előrehozott horvát választás nyomán lecsillapodnak a kedélyek az országban, s olyan horvát kormány alakul, amely érdekelt a horvát-szerb viszony javításában.

Sosem volt jó vége annak, ha a Balkánon feszültséggóc keletkezett. Kedvező fejlemény lehet, hogy az új horvát kormányba bekerülhet a szerb kisebbség három képviselője. Ha ez tényleg így lenne – amire nem vennénk mérget – az nemcsak Belgrádnak, hanem Brüsszelnek is jó üzenet lenne.

Aggódik a Reuters is
Hidegháborút emlegetett elemzésében a Reuters is. A brit hírügynökség szintén arra a következtetésre jutott, hogy a kilencvenes évek horvát–szerb háborújának 1995-ös lezárása óta most vannak a legmélyebben a Horvátország és Szerbia közötti államközi kapcsolatok. A Reuters szerint a két állam közötti politikai „labdaadogatás” újabb fejezete a kémügy.
A Reuters problematikusnak tartja a Belgrád és Zágráb közötti viszony romlását, mert, mint megállapítja, e fejlemény nagy mértékben gátolja annak az európai uniós tervnek a sikerét, hogy a volt Jugoszlávia utódállamait az európai integrációk útjára állítsa. Kiemeli, hogy Horvátország máris tagja az uniónak, ezért fennáll a veszélye annak, hogy folyamatosan akadályozni fogja Szerbia közeledését.
A brit hírügynökség szerint Belgrádban a horvát kém elfogására a legutóbbi horvátországi történésekre való megfelelő válaszként tekintenek. Emlékeztet arra, hogy Zágráb – más személyek mellett – rehabilitálta Alojzije Stepinac katolikus bíborost is, akit Szerbia felelősnek tart a második világháborúban szerbek ellen elkövetett bűntettekért a Független Horvát Állam (NDH) területén. Beszámolójában a Reuters hozzáteszi, hogy Szerbiában nagy megrökönyödéssel figyelték a horvát történéseket.


Belgrád legfőbb kifogása

Július 22-én a horvát igazságszolgáltatás felülvizsgálta az egykori zágrábi bíboros érsekkel szemben, 1946-ban született ítéletet, amelyben 16 éves börtönbüntetésre ítélték amiatt, mert – a vádak szerint - „nemzetellenes és államellenes” tevékenységet folytatott, „együttműködött a megszállókkal”, „ellenséges propagandatevékenységet fejtett ki”, s „elő akarta készíteni az usztasák visszatérését Jugoszláviába”. A szerbek viszont azzal vádolják Stepinacot, hogy segítette a nácik bábállamát, a Független Horvát Államot (HDZ), ezért felelősség terheli a szerbek elűzéséért, megöléséért. A horvát katolikus egyházban sem aratott osztatlan sikert az ítélet felülbírálása, mert 1992-ben az akkori horvát parlament már deklarációt fogadott el az ítélet igazságtalan voltáról, s ezt Franjo Kuharic egykori zágrábi bíboros, érdek is üdvözölte.

Az ítélet felülvizsgálatának időzítése finoman fogalmazva nem szerencsés. Ferenc pápa áprilisban ugyanis Stepinac szentté avatási eljárásának felfüggesztése mellett foglalt állást, s katolikus és pravoszláv szakértőkből álló bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata: vizsgálja ki a főpap II. világháborús szerepét. Ferenc pápa személyesen döntött Boldog Alojzije Stepinac szentté avatási eljárásának szüneteltetése mellett, miután Irinej szerb pátriárka levélben tiltakozott ez ellen.

A szerb pravoszláv főpap azt állította, Stepinac támogatta a fasiszta Független Horvát Államot (NDH), s „erőszakosan” keresztelt meg pravoszláv híveket, illetve támogatta a rasszista törvényeket. Hyacinthe Destivelle, a katolikusok és ortodoxok egységének megteremtésével foglalkozó Istina központ igazgatója a Szentszék félhivatalos lapjában, a L’Osservatore Romanóban még januárban azt írta, hogy a pápa számára nagyon kényes kérdés Stepinac érsek szentté avatásának ügye, mert Ferenc szívén viseli a pravoszláv egyházzal való kapcsolatok javításának sorsát. Ezt jelzi azt is, hogy a Stepinac szerepét kivizsgáló bizottságban ortodox személyigések is helyet kaptak.

Szerző