Az Oroszországi Föderációban ötévente tartanak parlamenti választást, amely során a törvényhozás alsóházának, az Állami Dumának a képviselőit választják meg. A parlament, azaz a Szövetségi Gyűlés felsőházába, a Szövetségi Tanácsba minden régió két-lét legfőbb képviselőjét delegálja. A duma 450, a tanács pedig 178 tagból áll.
A duma képviselőit arányos választási rendszerben választják meg. Az indulás lehetősége azonban igencsak korlátozott, a pártoknak erős szelekciós rendszerben kell listát állítaniuk, így a regisztráció során sok formáció elbukik, nyilván elsősorban a tényleges ellenzéki alakulatok. E rendszer csak azon pártok számára van fenntartva, amelyek az erősen szelektáló regisztráció során képesek listát állítani. Az idei választás a regisztrációban ugyan nem, de mindenképpen könnyítést hozott azáltal, hogy a korábbi 7 százalékos parlamenti küszöböt az európai gyakorlatban leginkább elterjedt 5 százalékra csökkentették.
A vasárnapi voksolás több szempontból rendhagyó. A parlamenti választást hagyományosan december első vasárnapján szokták megrendezni Oroszországban, a helyhatóságit pedig szeptember második vasárnapján. Ezúttal azonban összevonták a két választást. mindkettőt szeptember 18-ra. A vonatkozó törvényt még tavaly júliusban írta alá Vlagyimir Putyin államfő. A változást azzal indokolták, hogy így a 2017-es költségvetést, amelyről még ebben a hónapban döntenek az orosz törvényhozók, már az új összetételű parlament szavazhatja meg, vagyis azok, „akik felelősek lesznek a megvalósításért, és azt ellenőrzik majd", érvelt Szergej Nariskin a duma elnöke.
A módosítás idején több szakértő úgy vélte, hogy a parlamenti választások időpontjának megváltoztatására egy előre hozott elnökválasztás érdekében van szükség. Putyint legutóbb 2012 márciusában választották meg harmadszor is orosz államfőnek. Mivel a mandátum időtartama 6 év, a következő választásra 2018 márciusában következne. A szakértők és elemzők szerint azért kerülhet sor előrehozott elnökválasztásra, mert az Oroszország elleni nyugati szankciók, az életszínvonal romlása, a gazdasági gondok szaporodása, az olajáresés miatt foganatosított megszorító intézkedések igencsak megtépázhatják az elnök támogatottságát. De egyelőre ez nem igazolódott, Putyin népszerűsége a mindennapi gondok ellenére az egekben van, sőt történelminek mondható csúcson, 82-89 százalék között mozog. Kitart még a Krím-elcsatolása nyomán keletkezett nagyorosz eufória és igencsak jót tett az elnök megítélésének Moszkva szíriai katonai szerepvállalása is, Oroszország közel-keleti befolyásának növelése és újrapozícionálása a nemzetközi politikai porondon.
A vasárnapi duma választás sem ígér különösebb izgalmakat. Az Egységes Oroszország elnevezésű elnöki párt nagyarányú győzelme borítékolható és a mandátumot nyert formációk számában sem várható változás. Jelenleg négy párt van a dumában, és vélhetően ezúttal sem lesz több a küszöb leszorítása, és annak ellenére sem, hogy összességében 14 párt verseng. Legfeljebb az arányok változhatnak némiképp, de leginkább a három kispárt közötti elmozdulás várható, az Egységes Oroszország pozícióit semmi sem veszélyezteti.
Nemzetközi elemzők – legutóbb a Bloomberg készített ilyen irányú körképet – azt is valószínűsítik, hogy ezúttal a 2011 decemberi választást követő tiltakozások is elmaradnak. Öt éve választási csalást emlegetve vonult utcára több százezer ember, mindenekelőtt a parlamenten kívüli ellenzék támogatói. Akkor a szigorú regisztrációs rendszer és elképesztő hatalmi médiafölény ellenére az Egységes Oroszország nagyarányú vesztességeket szenvedett el, nemcsak korábbi kétharmados többségét veszítette el, hanem az abszolút többséget sem tudta megszerezni, csupán 49, 32 százalékon végzett. A választási részvétel is alacsonyabb volt a megszokottnál, 60 százalékos. Az ellenzéki(nek mondott) pártok a vártnál sokkal jobban szerepeltek. Második helyen a Kommunista Párt végzett közel 8 százalékot javítva 2007-es eredményén 19,19 százalékot ért el. A Méltányos Oroszország harmadik helyezése és 13,24 százaléka is váratlan volt. A Vlagyimir Zsirinovszkij vezette liberális demokraták is javítottak korábbi pozíciójukon, 11,67 százalékot értek el.
A kormányalakítás és a kormányzás ennek ellenére nem jelentett gondot a Kremlnek, mindenekelőtt azért, mert az orosz többpártrendszer mesterségesen létrehozott és fenntartott, valós ellenzéki alternatíva nincs. A parlamentbe jutott pártok ellenzékisége névleges, Putyin valós ellenzéke szétforgácsolódott, erőtlen, médiaháttér nélküli, egyre inkább ismeretlen a nagy tömegek előtt és rendkívül erőtlen és széthúzó. A parlamenti ellenzék támogatja Putyin politikáját.
A dumában ugyanis nem természetes többpártiságról van szó, Moszkvában nem a nyugaton ismert hatalom-ellenzék parlamenti megosztás létezik. A jelenlegi parlamenti pártok jórészét a Kreml találta ki, hozta létre és tartja fenn. Közülük csupán az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártja önállóan létező formáció, a többi, kivétel nélkül az évek során a Kreml bábáskodásával született valamely politikai terv részeként, világos hatalompolitikai célok mentén.
Az első ilyen „kreatúra” a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Oroszországi Liberális-Demokrata Párt, amely a Szovjetunió felbomlása óta folyamatosan jelen van az orosz politikai életben. A Szovjetunió felbomlásának időszakában máig tisztázatlan körülmények között létrejött formáció közismerten szélsőséges, erősen populista, xenofób, a nevében szereplő liberális és demokrata jelzőkhöz köze sincs. Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő egyik írásában úgy fogalmaz, „Erős a gyanú, hogy a pártot a késői szovjet korszak titkosszolgálati közreműködésével találták ki és hozták létre, valószínűleg azért, hogy lekössék és irányíthatóvá tegyék a rendszerrel szemben elégedetlen destruktív nacionalista erőket. A párt ezt a feladatot megalakítása óta több-kevesebb sikerrel teljesíti is. Léte azonban valódi kihívást soha nem jelentett az elnöki hatalomnak, amellyel – harsány és durva retorikája ellenére – bármikor készen állt az együttműködésre”.
Jóval újkeletűbb a Méltányos Oroszország párt, amely már a putyini korszakban, a 2007-es választások előtt jött létre. Nem véletlenül. Teremtői a jobbközépnek mondott hatalompárt, az Egységes Oroszország balközép ideológiai megfelelőjének szánták. Éveken át megbízható partnernek és támogatónak bizonyult a baloldalinak mondott párt, majd a 2012-es választások idejére némiképpen lázadozni kezdett, önálló szociáldemokrata arculatot kívánt létrehozni. Nem sikerült.
A hatalom- vagy elnöki párt, a kormányzó Egységes Oroszország 2001-ben, szintén a Putyin korszakban jött létre az Egység és a Haza-Egész Oroszország pártok összeolvasztásával. Jobbközépnek mondott formáció, de tényleges ideológiai háttér nélkül, klasszikus csinovnyik párt. Elnöke formálisan Dmitrij Medvegyev, valós vezetője maga Putyin.
A vasárnapi választáson az előrejelzések szerint nem kell különösebben izgulnia a Kremlnek. Az igencsak gyéren közreadott közvélemény-kutatások szerint a négypárti marad a parlament a jelenlegi formációkkal, az Egységes Oroszország végez az első helyen abszolút többséggel. Még a legismertebb nagynevű független közvélemény-kutató intézet a Levada Központ , amelyet a kampány közepén „idegen ügynöknek” minősítettek és a további kutatásoktól eltiltottak, a biztos szavazók körében hét százalékos visszaesés után is 50 százalékos támogatottságot mért a kormánypártnak, a teljes lakosság körében pedig nyolc százalékos visszaesés után 31 százalékot. A VCIOM állami közvélemény-kutató mérései kedvezőbbek, ők már azt jelzik, hogy a kampányhajrában enyhe emelkedést mutatott az Egységes Oroszország támogatottsága, 39,3-ról 41,1 százalékra növekedett a teljes lakosság körében is. A VCIoM szerint második helyre Zsirinovszkijék, harmadikra a kommunisták, negyedikre a Méltányos Oroszország számíthat. Minden más induló párt a parlamenti küszöb alatt végezhet.
Elemzők egybehangzóan állítják: a 2011-es 49 százalékos választási eredményt ezúttal is meg tudja ismételni, akár csalás nélkül is az Egységes Oroszország és mindenképpen megtarthatja az abszolút többséget jelentő 238 mandátumát, de vélhetően javítani fog, akár a 300 mandátumot is elérheti.
Bár szükség esetén kisebb-nagyobb csalásokra ezúttal is számítanak a megfigyelők, senki sem valószínűsíti, hogy nagyobb mértékű csalásra szüksége lesz a hatalomnak. És ez az igazán érthetetlen, hiszen az életszínvonal megállíthatatlanul zuhan, a kormánypárt lakossági háttere is megingott, Dmitrij Medvegyev kormányfő népszerűsége mélyponton van a megszorító intézkedések és arrogáns megnyilvánulásai miatt, az orosz gazdaság kilátásai pedig nem fényesek, a szabadságjogok korlátozása – amint a Levada Központ esete is mutatja -, a független média felszámolása, ellehetetlenítése folytatódik. Hogy mégis mi élteti a putyini rendszert? A birodalmi gondolkodás és maga Putyin, akinek hihetetlen népszerűségét épp az adja, ami a nemzetközi szankciókat idézte elő – a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktus.
Kijev nem engedélyezte, hogy az Ukrajna területén élő orosz állampolgárok az orosz külképviseleteken szavazhassanak. A külügyminisztérium szerint erre csak akkor lenne lehetőség, ha a Krímben nem tartanák meg az orosz parlamenti választásokat. Előzőleg ugyanezen okból az orosz választás bojkottját kérte a nemzetközi szereplőktől az ukrán kormányzat. Moszkva nevetségesnek nevezte az ukrán követelést, és a „civilizált nemzetközi érintkezés megsértésének” minősítette a voksolás megtiltását Ukrajna területén.
Oroszország legfontosabb média orgánumai
Az orosz médiapiac igencsak sokszereplős, de egyre egyszínűbb. Az ellenzéki média ellehetetlenült, anyagi gondokkal küszködik a hirdetési piac hatalmi lenyúlása következtében. Külföldi finanszírozását a jogszabályok teszik lehetetlenné, az "idegen ügynök" besorolást kockáztatja minden külföldi támogatást elfogadó sajtóorgánum. Az állam egyre több televízió és rádióadó tulajdonosává válik és a nagy állami illetve hatalomközeli cégek is komoly szereplők a médiapiacon.
Hírügynökségek
- A szovjet időkből átörökölt állami ITAR-TASSZ. 1992-ben elhagyta, majd 2014 szeptemberétől, fennállásának 110. évfordulója alkalmából újra felvette a TASZSZ nevet is, azzal az indokkal, hogy „világhírű márkavédjegyről” van szó.
- Az 1941-ben alapított RIA Novosztyi ugyancsak állami, a WGTRK állami médiatröszt tagja.
- Magántulajdonú hírügynökség az Interfax
Televízió csatornák
- Első csatorna (Pervij Kanal): Oroszország legnézettebb, legnagyobb lefedettségű televízió állomása. Többségi tulajdonosa az állam, nézettsége meghaladja a 86 százalékot. – Rosszija: szintén állami tulajdon, a WGTRK tröszt tagja.
- Russia Today állami hírtévé
- NTW, többségi állami tulajdonú
- Ren TV , tulajdonosa a hatalomközeli Lukoil olajtársaság
- STS szórakoztató csatorna, a legnagyobb orosz internetes cég az STS Média Holding tulajdona
- TNT, az állami Gasprom-Media tulajdona.
Rádióadók
- Radio Rosszii (állami)
- Radio Majak (állami)
- Eho Moszkvi (a Gazprom-Media tulajdona
- Radio Szvoboda
Napilapok
- Moszkovszkij Komszomolec
- Komszomolszkaja Pravda
- Trud
- Rosszijszkaja Gazeta (a kormány lapja)
- Izvesztyija
- Kommerszant ("felpuhult")
- Vremja Novosztyej
- Vedomosztyi ("felpuhult", elvesztette korábbi függetlenségét, ellenzékiségét)
- Nezaviszimaja Gazeta
- The Moscow Times
Az egyetlen tényleges független, ellenzéki orgánum a Novaja Gazeta hetilap