Magánpénztárak - Satuban tartja a politika a tagokat

A magánnyugdíjpénztári tagságot még vállalók közül egyre többen mennek öregségi nyugdíjba, ami új helyzetet teremtett. Ők nem juthatnak hozzá járadékként a pénztárban felhalmozott megtakarításaikhoz, ám az állam csak a nyugdíjuk kétharmadát állja. Emiatt kénytelenek visszalépni az állami nyugdíjalapba. Ám a nyugdíjkassza is szűkösebb idők elé néz, mert a külföldön munkát vállalók több százezres tömege egyre inkább új hazájában válik járulékfizetővé.

Mindössze hatvanezren tartottak ki a minden nehézséggel dacoló négy magán-nyugdíjpénztárnál. Az idő előrehaladtával - a magánpénztárak alapításakor deklarált szándékokkal összhangban - már olyanok is vannak, akik elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt, és ők már a járadékfizetésre is számítanak. A kérdés az, hogy miből? A válasz korántsem egyszerű.

A magánpénztárak nagy részének szétverését követően olyan döntés született, hogy az állami nyugdíjkasszából származik a nyugdíj 75 százaléka, a magánpénztártól pedig a maradék 25 százalék, de csak a 2010. szeptember 30-áig terjedő időszakra, ezt követően pedig már 100 százalékban az állami társadalombiztosítás fizet - tudtuk meg Farkas Andrástól. A Nyugdíjguru news internetes portál nyugdíjszakértője a finanszírozás hátteréről elmondta, hogy a magánpénztártagnak ugyanakkor jogában áll, hogy az egyéni számláján lévő összeget az öregségi nyugdíj megállapítását követően az államháztartás részére átutalja. Ilyenkor úgy veszik, mintha az igénylő sosem lett volna magánpénztári tag. Vagyis a szakértő azt javasolta, hogy érdemes, a nyugdíjmegállapítást megelőzően átlépni az állami kasszába. Ennek az az oka, hogy a magánpénztárnak legalább 100 millió forintos tartalékkal kellene rendelkeznie a járadékfizetéshez, ezzel azonban a négy megmaradt pénztár - a Horizont, a Szövetség, az MKB és a Budapest - egyike sem rendelkezik. Ez a kötelezettség áthidalható lenne, ha valamelyik pénztár életjáradékot vásárolna a hagyományos biztosítóktól, de mind a mai napig nem akadt erre jelentkező - mondta a szakember. Ennek az az oka, hogy pillanatnyilag nem lehet annyi ügyfélre számítani, akik megfelelő létszámú kárközösséget alkotva rentábilissá tennének egy ilyen hosszú távú - akár több évtizedre nyúló - befektetést. További akadály, hogy nem született meg az a jogszabály, amely a magánpénztáraknak lehetővé tenné a járadékfizetést. Úgyis fogalmazhatunk - mondta a szakember -, hogy az átlépés elkerülhetetlen.

Emellett a négy megmaradt magánnyugdíjpénztárt a végelszámolás réme is folyamatosan fenyegeti, hiszen az új szabály szerint a pénztár jogutód nélkül végelszámolással megszűnik, ha a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább kettő hónapon keresztül a taglétszám 70 százalék alá csökken. Információnk szerint pillanatnyilag ez a veszély elhárult ugyan, de a pénztárak a létükért való küzdelmet folyamatosan kénytelenek folytatni.

A pénztárak ugyanakkor egy idén július 1-jén életbe lépett törvénymódosításnak köszönhetően vonhatnak el pénzt a tagok számláiról a működésükre. A kasszák összesen az előző év végén fennálló vagyon 0,3 százalékát használhatják fel, ebből le kell vonni a vagyonkezelési díjat, ami maximum 0,2 százalék lehet. Ez azt jelenti, hogy a portfóliók 1 ezrelékét minden magánnyugdíjpénztár felhasználhatja a működésére – azok, amelyek 0,2 százalékosnál alacsonyabb vagyonkezelési díjat tudnak alkalmazni, ennél akár többet is. Egyébként 2015 végén a négy magánnyugdíjpénztár vagyona csaknem 219 milliárd forint volt, vagyis összesen közel 219 millió forintot vehetnének fel a működésükre - emlékeztetett Farkas András. Tavaly a magánkasszák működési költsége a jegybank adatai szerint 450 millió forint volt, vagyis az egyenlegek működési célú megcsapolásával ennek a felét ki tudnák fizetni. A különbséget a tagok díjbefizetéséből fedezik, amelyet nyugodtan tekinthetünk adománynak is.

Miért érdemes akkor a magánpénztárban maradni? - tettük fel a kérdést. A jól gazdálkodó pénztáraknál megtermelt hozam kétségtelenül előnyös, emellett amíg az állami nyugdíjalapnál nem értelmezhető a felhalmozott megtakarítás örökölhetősége, addig a magánpénztáraknál igen. (Az kétségtelen tény, hogy megfelelő jogosultság mellett az állami kassza özvegyi nyugdíjat fizet.) A magánpénztárak ilyen - egyösszegű - kifizetését azonban - jogi nyelven szólva - nem tekinthetjük nyugdíjszolgáltatásnak.

Miből lesz nyugdíjunk?

A jegybank szakértői a közelmúltban megvizsgálták a nyugdíjrendszer életképességének jövőjét - hívta fel a figyelmet Farkas András. A társadalom elöregedése miatt a következő húsz évben legalább félmillió fővel csökken a járulékfizetők száma, mert a nagy létszámú Ratkó-korosztályok helyére ennyivel kevesebb járulékfizető érkezik a munkaerőpiacra a lényegében feleakkora létszámú gyermek korosztályokból. Emellett a kivándorolt vagy tartósan külföldön adózó magyarok létszáma a Brexit kapcsán is megújított becslések szerint ugyancsak meghaladja a félmillió főt, ehhez járul a határ menti ingázók szintén külföldön adózó, legalább százezres serege. Ha e hatszázezer ember itthon kieső nyugdíjjárulékait is figyelembe vesszük, akkor óvatos becsléssel már ma is eléri a kieső járulékbevétel az egy-másfél havi nyugdíjkiadás szintjét. A külföldre áramlás évente átlagosan 30 ezer fővel folytatódik, és egyelőre megállíthatatlannak tűnik, ami egyáltalán nem ad okot optimizmusra a járulékbevételek jövőjét illetően.

Emellett a közel másfél millió itthoni minimálbéres dolgozó minimális járulékfizetését, ami jelenleg havi 11 ezer forint, valamint a kétszázezer fő körüli közfoglalkoztatottat, akik havi 7 500 forintot fizetnek, akkor az elkövetkező két évtizedben a jelenlegi nyugdíj-finanszírozási gondok még súlyosabbá válhatnak. A külföldiek foglalkoztatására pedig egyelőre nincs meg a határozott politikai akarat - mondta Farkas András.