Fölháborodottan hívott fel a barátnőm: többé nem veszek párizsit, de még virslit sem, képzeld el, hogy mi van benne. Szárított tetű! Most hallottam a rádióban. Rám jön a hányinger, hogy mivel etetnek bennünket! Utána néztem a neten: tényleg szárított tetű van a húskészítményekben, de nyugalom, már az aztékok, és maják is használták az élelmiszerekben a fügekaktuszokon termő bíbortetű nőstényéből kivont piros kárminsav-festéket. Adónak is jó volt annak idején, nem azért mondom, hogy ötletet adjak a Tállai Andrásnak a NAV-nál. A Kanári-szigeteken, Spanyolországban, Peruban már tenyésztik is ezeket a bíbortetveket, az utóbbi országban legalább 150 ezer nőstény tetűre van szükség egyetlen kiló kivonatához, de legalább 200 ezer kilóra volna szükségük évente. Mind ezeket azért mondom el, nehogy csókolózás közben el tessék elfelejteni: a partnere csókálló rúzsából is kárminsavat szívhat magába, ugyanis a kozmetikai szerekben is dívik a kárminvörös.
A keresztrejtvényben olyan feladványra találtam, hogy "kastélyépítő állat? A megfejtés: a hód. Olvastam egy cikkben (Csiki Sándor a szerző), hogy a hód nem csak "építkező", végbél nyílásának és ivarnyílásának mirigyei termelik a castoreumot, amelyet a kozmetikumokban, s az élelmiszeriparban is felhasználnak, különösen az Egyesült Államokban. Leginkább az eper, málna és vanília ízű ételek, üdítőitalok, fagylaltok ízének fokozására használják, de rágógumikban is előfordulhat. Azonnal fölhívtam a barátnőmet, nehogy eperfagylaltot hozzon nekem - még akkor sem, ha ehte magyar - amikor délután találkozunk...
Közbevetve, az utóbbi hónapban senki sem csókolódzott annyit, mint a Lázár János és Bayer Zsolt, mert a jelenetet - amikor átvette a Lovagkeresztjét - százszor is megismételte az ilyen-olyan média. Na jó, nem voltak cuppanósak a csókok, mint amikor Brezsnyev és Hrucsov találkozott az "övéivel", de fölidézték az akkori korszakot cuppantások nélkül is. Amikor már majd 7,4 milliárdan lakják a Földet, nem kétséges, hogy tisztelni fogják a kárminvöröset is, keverjék bele akármilyen ennivalóba. Akkor már talán a moly is harapnivaló lesz, alig várják majd utódaink, hogy előbújjon a szekrényből a "vacsora"! Nem lesz olyan rovar amit ne ennének meg szívesen az emberek.
Fogynak az erdők, hiába árad özönvíz felülről, ha alulról az ivóvíz a föld alól csak csörgedezik, nem is beszélve az öntözésről, amivel a mezőt megművelhetnék, nem lesz elég a Föld népességének ellátására, amit a Föld ad. Az új hazát keresők, meg csak jönnek, és jönnek... Egyik nap a televízió valamelyik csatornáján a riporter azt kérdezte egy borsod megyei gyerektől, hogy mi lenne a legfontosabb kívánsága, most, az adott pillanatban? Egy jókora puha zsíros kenyér, paradicsommal, hangzott a válasz. Éppen aznap rendezték meg Spanyolországban a paradicsom csatát, úszták az utcák a paradicsomlétől. Megbolondult a világ! Itthon meg a boldog jövőről álmodik a kormány, a kvótaszavazás arról szól, mint mondják, hogy milyen lesz a jövőnk. Először meg kellene oldani, hogy a 23-ezer gyerek visszakerüljön a családjába, ennyien szorultak ugyanis a szegénység, kilátástalanság, az éhezés miatt állami gondozásba.