Állandó téma maradt a hazai közbeszédben a munkaerőhiány és annak kezelése. Ez nem meglepő, mivel a kormány gazdaságpolitikájában és a beharangozott őszi gazdaságélénkítő csomagban is hangsúlyosabb szerepet kapott a szakképzett munkaerő pótlásának módja, miközben a mindennapi életben is egyre többször találkozunk a problémával. Hiányzó pénztárosok a kiskereskedelemben, szakács- és pincérhiánnyal küszködő balatoni vendéglátósok az elmúlt szezonban, a szakemberek elvándorlásával (is) küzdő építőiparról nem is beszélve. De pontosan mely ágazatokban beszélhetünk súlyos munkaerőhiányról?
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a betöltetlen álláshelyek száma a nemzetgazdaságban az összes álláshely 1,8 százalékát (55 004 db) tette ki 2016 második negyedévében. (Ebben a mutatóban a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálathoz bejelentett, munkaközvetítésre rendelkezésre álló álláslehetőségeket vették figyelembe.) Az ágazatonkénti eloszlás ugyanakkor rendkívül egyenetlen, így több érték is jelentősen meghaladta az átlagos arányt.
Gondban lévő ágazatok
Informatikai területen például az álláshelyek 3,6 százaléka maradt üresen, amely a legmagasabb érték az ágazatok között. Számszerűleg mindez háromezer munkahelyet jelent, ugyanakkor az Informatikai Vállalkozások Szövetségének tavaly novemberi felmérése szerint a szektorban 22 ezer új álláshely lenne betölthető. A hatalmas különbség annak köszönhető, hogy rengeteg állást nem az NFSZ-en keresztül hirdetnek meg, hanem például fejvadász cégeknek adják ki. Az informatikai munkaerőhiánnyal kapcsolatban G. Nagy Balázs, a Manpower Business Solutions Kft. cégvezetője úgy nyilatkozott, hogy ennek elsődleges oka az elégtelen informatikai oktatás, mivel a képzések által kibocsátott pályakezdők még a nyugdíjba vonulók pótlására sincsenek elegen. A cégek így egyre magasabb fizetésekkel próbálják magukhoz csábítani a munkavállalókat: a KSH szerint például az informatikusok 314 ezer forintos nettó átlagbére a második legmagasabb volt az országban 2016 második negyedévében.
Az egészségügy területén a meghirdetett álláshelyek 3,3 százaléka volt betöltetlen ugyanebben az időszakban, ráadásul a konkrét számok tekintetében ezen a területen volt a második legtöbb üres állás (6850 db). Arányaiban az adminisztratív tevékenységek területe küzdött a harmadik legsúlyosabb iparági munkaerőhiánnyal (2,7 százalék, 4550 darab).
Kiemelkedik azonban a mezőnyből a feldolgozóipar (amely többek között a gépjármű-, élelmiszer- és gyógyszeripart foglalja magába), ahol ugyan az álláshelyek 2,3 százaléka volt csak betöltetlen, ám a mindösszesen 15 730 darab üres munkahely az ágazatok között messze a legnagyobb szám. Különösen úgy, ha belevesszük, hogy az iparban összességében 16 470 üres munkahely akadt, tehát az ipari szektor betöltetlen álláshelyeiért tulajdonképpen egy az egyben a feldolgozóipar volt felelős.
Az adatokat vizsgálva feltűnő, hogy az utóbbi időben nagy ütemben nőtt az üres álláshelyek száma. A teljes gazdaságban 2012 első negyedévéhez képest 2016 második negyedévében csaknem kétszer több állás maradt betöltetlenül. A feldolgozóiparban ez az arány megközelítőleg szintén kétszeres volt. Még nagyobb volt a növekedés a kereskedelem, a szállítás, raktározás, valamint a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységek területén: ezekben az ágazatokban több mint háromszor annyi betöltetlen álláshelyet tartottak nyilván idén, mint 4 évvel korábban. A vendéglátásban a 2012-es 600 darab után idén 1650 állás maradt üresen.
Kétségek a mértékek körül
Az utóbbi évek tendenciái tehát egyre inkább elmélyülő munkaerőhiányra utalnak, ennek következtében minél sürgősebb lenne a folyamat megállítása, visszafordítása. A megoldás mikéntjéről már több elképzelés is napvilágot látott. A kormány a munkáltatói járulékok csökkentése mellett kötelezte el magát, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a kormány gazdasági kabinetének legutóbbi ülése után is úgy nyilatkozott, hogy egyeztetni kívánnak a munkaadók képviselőivel a járulékcsökkentés részleteiről.
Előzetesen eddig arról lehetett hallani, hogy a bérekre rakódó munkáltatói terhek közül a jelenleg 27 százalékos szociális hozzájárulási adót (szocho) csökkentenék. Az optimista gondolatmenet szerint a munkáltatói bérterhek csökkenésével a munkaadók nagyobb bért adhatnának alkalmazottaiknak, az így növekvő bérek pedig újabb munkavállalói rétegeket mozgósítanának, vagy akár az elvándorlást is mérsékelnék, ezzel enyhítve a munkaerőhiányt. Több szakszervezet ugyanakkor aggályait fejezte ki az ötlettel kapcsolatban, mivel nem látnak garanciát arra, hogy a munkaadók a felszabaduló kiadásokat valóban a nettó bérek növelésére fordítják majd és nem beruházásokra. Ugyanígy megnehezíti a tervezett járulékcsökkentés megítélését az, hogy az intézkedés érzékenyen hatna a járulékbevételekből fenntartott egészségbiztosítás, valamint a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára, sőt, tulajdonképpen az egész költségvetésre is. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzőjének számításai szerint például a szocho 27-ről 20 százalékra történő csökkentése 415 milliárd forintos lyukat ütne az államháztartásban, így kiemelkedő költségvetési mozgástérre lenne szükség az intézkedés végrehajtásához.
A Népszavának nyilatkozó Matheika Zoltán szerint azonban a járulékcsökkentés várható hatásaival is gondok vannak. A Kopint-Tárki kutatója úgy vélte, hogy az intézkedés eltérő módon fogja érinteni a munkaadók alsó és felső szegmensét. A tőkeerős, jórészt külföldi tulajdonú nagyvállalatoknak eddig is kisebb gondot okozott a fizetések kérdése, mivel szükség esetén akár önerőből is ki tudnának gazdálkodni egy 20-30 százalékos béremelést. Ezzel szemben a kis- és középvállalkozások többnyire a túlélésért küzdenek, így számukra a járulékcsökkentés megkönnyítené ugyan a harcot, ám béremelésre nem lenne elég. Annyi eredménye mindenképpen lenne, hogy a kkv-szektorban is kifehérednének a bérek, vélte a kutató.
Matheika Zoltán szerint még nagyobb problémát okoz az, hogy a nyugati országok és hazánk között négyszeres bérkülönbségek is előfordulnak egyes ágazatokban. Ekkora szakadékot egyszerűen nem lehet pusztán járulékcsökkentéssel áthidalni, legyen szó 7 százalékos vagy akár két számjegyű mérséklésről is. Így azonban az elvándorlás megállítását sem várhatjuk az intézkedéstől - magyarázta a szakértő.
Nagy kérdőjelekbe ütközünk akkor is, ha a munkaerőpiacra bevonni kívánt új rétegekről kezdünk gondolkodni. Matheika Zoltán úgy fogalmazott, hogy a munkerőhiányos állapot és a viszonylag alacsony munkanélküliségi ráta ellenére még mindig jelentős számú munkanélküli található Magyarországon, különösen, ha a közmunkásokat is beleszámítjuk ebbe. Az azonban a kutató szerint is bizonytalan, hogy közülük mennyien akarnának és tudnának is elhelyezkedni a munkaerőhiánnyal küszködő ágazatokban. Ráadásul itt is a kkv-szektor problémája merül fel, a kisvállalatok ugyanis még az alacsony minimálbér-szint mellett sem lennének képesek hatékonyan alkalmazni új munkavállalókat.
A járulékokon túl
Természetesen nem a járulékcsökkentés az egyetlen eszköz a munkaerőhiány kezelésére. A Magyar Szakszervezeti Szövetség például azt az álláspontot képviseli, hogy a munkáltatói járulékok helyett előnyösebb lenne a személyi jövedelemadó egy számjegyűre történő csökkentése (ez jelenleg 15 százalék). Az intézkedés ugyanis közvetlenül a munkavállalók elkölthető jövedelmére hatna kedvezően. Ebben Matheika Zoltán is hasonló véleményen volt: míg a munkáltatói járulékok csökkentésénél bizonytalan, hogy mennyi idő múlva és milyen mértékben növeli a nettó béreket, addig a munkavállalói terhek mérséklése közvetlenül és nagyobb mértékben befolyásolja a béremelkedést.
Jöhetnek a vendégmunkások
A vendégmunkások behozatala is enyhítene a jelenlegi munkaerőpiaci feszültségeken. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége vetette fel először a külföldi szakképzett munkaerő bevonását hazánkban. Varga Mihály ezt követően úgy nyilatkozott, hogy a lehetőséget megvizsgálják, amennyiben valamely európai országból, például Ukrajnából származó munkavállalókról van szó. Később azonban a kormányzati kommunikáció elvetette az ötletet, és inkább a járulékcsökkentés került előtérbe. A gazdasági tárcavezető azonban a Heti Válasz legfrissebb számában elismerte: a legsúlyosabb gondokkal küszködő hiányszakmákban lehetővé fogják tenni az Európai Unióból vagy egyéb szomszédos országokból történő foglalkoztatást. Kérdés, hogy az intézkedés végül meg fog-e valósulni, és amennyiben igen, mely szakmákat milyen arányban érintene a vendégmunkások érkezése.
A további alternatívákkal kapcsolatban Matheika Zoltán megjegyezte, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás bővülése, valamint a családbarát foglalkoztatási formák felfutása szintén kedvező eszköz lehet a probléma leküzdésében. Ezzel főképp a fiatal anyákat lehetne bevonni a munkaerőpiacra. A gond azonban az, hogy ez a modell elsősorban az északi országokban sikeres, és a magyarországi bevezetés érdekében további pénzügyi erőfeszítéseket kéne tenni – kérdés azonban, honnan lenne mindezekhez forrás, nem beszélve a politikai akaratról.
Hosszútávon elsősorban az oktatás átszervezésére lenne szükség. A Kopint-Tárki kutatója szerint látszik az, hogy valami baj van a képzési rendszerünkkel. Sok hiányszakma esetében ugyanis nem csak a nyugati bérszínvonaltól való elmaradás és az ebből következő elvándorlás okoz problémát, hanem a képzések elégtelensége is – elég csak a cikk elején említett informatikusokra gondolni. Még nagyobb szükség lenne a szakképzés megerősítésére.
A kutató szerint egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben képes az ország csökkenteni a munkaerőhiányt rövid- és középtávon. Inkább arra kell koncentrálni, hogy ne nőjön tovább, ehhez azonban elengedhetetlen az elvándorlás lassulása, lassítása.
Adótanácsadók - Általános tehercsökkentés kell
Járulékcsökkentés helyett a vállalkozások terheinek csökkentésére volna szükség, ha hosszabb távon szeretnénk eredményt elérni - írja közleményében a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete. Hazánk a negyedik a béreket terhelő legmagasabb adókat és járulékokat összehasonlító OECD listán. A kormány által is meglebegtetett járulékcsökkentés a munkaerőhiány megoldásához önmagában nem lesz elég: mindenképpen képzési, lakhatási, toborzási-szervezési megoldásokkal kellene kombinálni ahhoz, hogy működjön - teszi hozzá Zara László. Az egyesület elnöke a tehercsökkentés ötletét jónak tartja, de a megvalósítás során tisztázni kellene a fő kérdést, hogy először a foglalkoztatottságot vagy a versenyképességet szeretnék-e növelni általa. Hiányolja, hogy a csökkentés mértékéről, ütemezéséről sem hallani semmi konkrétumot, mint ahogy az sem tisztázott, mi lesz azokkal a területekkel, ahova bizonyosan kevesebb pénz jut. Az adótanácsadók ezért javasolják, hogy az elképzelés stratégiai hátterét szakmai körben mielőbb vitassák meg.
