Nemrégiben egy cipőbolt és egy műholdas szolgáltató ellen panaszt tettem a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál. Három hét múlva jött a válasz, hogy a két ügyet átküldték a Kormányhivatalba, ugyanis az új törvény szerint már odatartozik. Közel negyed év elteltével a föntebbi intézmény arról tájékoztatott, hogy a papírok pillanatnyilag keringenek valahol, mert nem a megfelelő osztály kapta meg. Később azért megtalálták, és felhívták a figyelmemet, hogy telefonon érdeklődjek az ügyintéző hölgynél. Mindeközben a lábbelit nem tudom hordani, és a televízióban megjelenő kép sem megfelelő. Ez a kellemetlen helyzet a mai napig fennáll, semmilyen intézkedés nem történik. Eddig úgy tudtam, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság feladata az, hogy a fogyasztó igazát vizsgálja, és döntést hozzon az ügyben. A jelek szerint azonban ez túl egyszerű volt, ezért bonyolultabbá tették, hátha a másik hivatal se tud megnyugtató módon intézkedni.
És ami újdonság: most már a panaszosnak kell utánajárnia, hogy egyáltalán foglalkoznak-e a beadványával. Amennyiben az ügyfél idegzete esetleg nem bírná ezt a huzavonát, akkor évekig tartó polgári pert indíthat a vétkesnek vélt céggel szemben. És persze a megvásárolt, használhatatlan terméket őrizheti otthon az idők végezetéig. Ilyen és ehhez hasonló esetek csak hazánkban fordulnak elő. Ahogy szoktuk mondani: a fejlett Nyugaton azért rugalmasabb a fogyasztók védelme, ott már az üzletben másképp viszonyulnak a hibás árucikkek cseréjéhez. Sőt, mély meghajlással még elnézést is kérnek. Ám nálunk ez a gesztus ismeretlen. A kereskedők és a szolgáltatók röhögnek a markukba, tehetik, mert tudják, hogy a jog csakis őket szolgálja. És ezzel a kör könyörtelenül bezárult.
