Előfizetés

Rogán Pasa parki szomszédja mindent visz

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:04
Illusztráció: Molnár Ádám/Népszava
A kormány az idén több mint 11,3 milliárd forintot fordít a népszavazási kampányra, ez majdnem négyszer több, mint amennyit 2014-ben a Fidesz országgyűlési választási kampányára költött - mondta Harangozó Tamás a Miniszterelnöki Kabinetirodától kikért adataira hivatkozva.

A szocialista politikus szerint a népszavazás teljes kiadása - a megszervezésével együtt - így már 16-17 milliárd forint is lehet, ez az összeg pedig megegyezik a Mentőszolgálat éves bérköltségével. Harangozó ismertette, Rogán Antal minisztériuma tavaly decembertől idén augusztusig két szerződés keretében a migrációs kampány végrehajtására 6,5 milliárd forintot költött, de augusztus 1-jével és 19-vel két újabb keretszerződést is kötött, ezek bruttó összege ötmilliárd forint. Az MSZP-s képviselő elmondta, hogy a kommunikációs pályázatok nyertesei a "Rogán Antal kedves szomszédja", Csetényi Csaba érdekeltségébe tartozó cégek.

A cégek bevétele akár 1,4 milliárd forint is lehet a szerződések lejártakor csak a 15 százalékos reklámközvetítői díjat figyelembe véve - mutatott rá, megjegyezve: emellett kreatív megrendeléseket is teljesíthetnek. "Hogy mindenkinek világos legyen, hogy küzdünk a migránsok ellen: több tucat exkluzív reklámtáskát is gyártott a cég a kampány keretében, darabját 10 ezer forintért". Ismertette, az első két, összesen hatmilliárd forintos keretszerződésből az országos tévéhirdetések 75 százalékát az Andy Vajna-féle TV2-csoport kapta meg, az országos rádióhirdetések 80 százaléka "az egyébként szerény 70 milliárd forinttal megfinanszírozott közmédiához" és a kormányközeli Karc és Sláger FM-hez jutott.

Az online hirdetések 80 százalékát a Habony Árpád-féle Modern Media Group Zrt. és más kormányközeli oldalak vitték el. Harangozó szerint az adatokból kiderül: a külföldi magyaroknak 500 ezer konzultációs levelet, továbbá a magyar háztartásoknak 4,2 millió tájékoztató füzetet nyomtattak ki. Ezeknek a költségeit még nem tudta megmondani a kabinetiroda.

Matolcsy válik Rogántól
Nem kötelező a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül intézni a jövőben „kommunikációs szolgáltatások beszerzését”, például a hirdetéseket Magyar Nemzeti Banknak, illetve a többségi befolyása alatt álló gazdasági társaságoknak. Az erről szóló kormányrendelet szerdán jelent meg a Magyar Közlönyben. A hvg.hu emlékeztet arra, hogy a Rogán Antal kabinetminiszter vezette Kabinetirodához tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatalt 2014-ben hozták létre, és azóta minden kormányzati szerv és annak bármely intézménye, illetve minden állami többségi tulajdonban álló cég csak vele intéztethette az arculattervezését, reklámbeszerzéseit, videoanyagainak és nyomtatványainak gyártását, szponzorálási akcióit és még sok mást, mostantól ez a megkötöttség nem vonatkozik a Matolcsy György elnök vezette jegybankra.



Nem értünk el átütő sikert Pozsonyban

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:02
Orbán Viktor a pozsonyi csúcson. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
El kell olvasni, mit is mondott pontosan Juncker, addig nem reagál a szavaira - közölte a csütörtöki Kormányinfó után a parlament folyosóján a kancelláriaminiszter.

Lázár János saját bevallása szerint óvatos, ezért nem volt hajlandó kapásból bármit mondani arra a tájékoztatója közben érkezett hírre, miszerint az Európai Bizottság elnöke Magyarországnak és Lengyelországnak lehetővé tenné, hogy menedékkérők befogadása helyett a schengeni határokat védje, így fejezze ki az EU iránti szolidaritását. A Miniszterelnökség vezetője vélhetően ideges lett a hír hallatán, hiszen tegnapi tájékoztatóján is teljes erővel a kvótareferendum sikeréért kampányolt.

(Orbán Viktor az Origónak: minden voksoláskor csalódott, ha a részvételi arány 100 százalék alatt van, mert akkor a szavazás már nem teljes nemzeti ügy.) Ha viszont senki nem akar hozzánk menedékkérőket telepíteni, a kormány és a Fidesz számára olyan fontos népszavazás okafogyottá válik. Lázár ismét arra szólított, hogy október 2-án mindenki menjen el voksolni és szavazzon nemmel. Érzelmes húrokat pengetve nemzeti egységről beszélt, ami az európai bürokraták elleni harcában erősíteni fogja Orbán Viktort. Sokadszorra végig hallgathattuk, hogy ez a népszavazás messze túlmutat a pártszimpátián. Nem a kormányról szól, hanem az életünkről, arról, kivel akarunk együtt élni. Ha sikeres lesz a referendum, a végeredmény Brüsszel számára megkerülhetetlen, hiszen a demokráciáról híres Európában a népszavazást komolyan kell venni. Ha viszont kevesen voksolnak jövő vasárnap, "gyengék leszünk Brüsszelben".

Bő 30 percet késett egyébként Lázár, elmondása szerint azért, mert Orbánnal kellett egyeztetnie a holnapra összehívott bécsi balkáni konferenciáról. Ezen a kormányfő azt szorgalmazza majd, hogy a migránsáradat megfékezésére húzzanak fel újabb kerítéseket, ezúttal Bulgáriában és Macedóniában. Görögország ugyanis nem hajlandó megállítani a menekülteket. A görögök korholása mellett természetesen a németeket is szidta a miniszter, amiért azok behívják a bevándorlókat. "Európában sokan fordítva ülnek a lovon", a kormányok dolga ugyanis nem az, hogy behívjon embereket, hanem, hogy az állampolgárokat megvédje. "Pontosan látjuk, hogy a bevándorlással kapcsolatban nem értünk el átütő eredményt" - fogalmazott a pozsonyi uniós csúcsra utalva Lázár, aki szerint mi vagyunk a legszolidárisabb ország, hiszen védjük a schengeni határt. Pozsonyban nem sikerült elérni, hogy a kötelező kvóta lekerüljön a napirendről, sőt szeptember 3-án erről tárgyal az Európai Parlament. Brüsszel viszont haragszik ránk a népszavazás miatt, Lázár számít is arra, hogy a következő hetekben büntetni fogják Magyarországot. Tagadta, hogy a magyar rendőrök bántalmaztak volna menekülteket: "a kormánynak egyetlen ilyen esetről sincs tudomása." A tavalyi eseményekről azt mondta, hogy döntése volt, hogy nem lehet erőszakot alkalmazni a Keleti pályaudvaron lévő agresszív migránsokkal szemben.

A Kormányinfón többször visszatérő téma volt a "No go-zónák" vitája. Lázár megismételte, lehet tiltakozni Berlinből, Párizsból vagy Londonból ez ellen, de neki Párizsban egyszer egy buszsofőr azt mondta, ha élve szeretne az adott kerületből hazatérni, akkor ne szálljon le. A nagyvárosokban vannak olyan kerületek, amelyekbe nem tanácsos bemenni. Ezt a tiltakozó diplomaták is ugyanúgy tudják, mint mi - állította.

Tóth József: kitaszítjuk a gyerekeinket Angliába mosogatni

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:02
FOTÓ: NÉPSZAVA
Eddig nem rúgtak ki tanárokat a szakképzési átalakítások miatt, és a sokak által az idei tanévre jósolt káoszt sem érzékeli a szakgimnáziumokban és a szakközépiskolákban Tóth József. Ennek ellenére a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke korántsem látja rózsásnak a helyzetet. A Pedagógusok Sztrájkbizottságának egyik tagja a kompetenciafejlesztés leépítéséről, a duális képzésben résztvevő diákok kihasználásáról, az alapítványi szakképzők kivéreztetéséről is beszélt lapunknak.

- "A kormány a feje tetejére állítja a szakképzést szeptembertől", "a szakképzés az oktatási átalakítások legnagyobb vesztese", "Káosszal indulhat a tanév a szakképzésben". Ilyen és ezekhez hasonló kijelentések borzolták a kedélyeket a nyári hónapokban. Káosz van?

- Én azt a "káoszt", amit mások erős hanggal említenek, nem érzékeltem, sem a gyakorlatban, sem pedig a szakszervezethez bejövő információk alapján. Természetesen voltak bizonytalanságok, volt egy nagy várakozás a szakgimnáziumi és a szakközépiskolai kerettantervekkel kapcsolatban, amelyek rendeletileg késve váltak ismertté, így a tantárgyi és órafelosztás összeállítása, korrekciója belenyúlt a tanév kezdetébe. Ezt azonban még nem kell káoszként megélni.

- Pedig több alkalommal is elhangzott, hogy ilyen kevés idő alatt nem tudnak felkészülni az oktatók, sok helyen a helyi tantervek még augusztus közepén sem készültek el.

- Az órakeretek, amelyekből gazdálkodni lehetett, ismertek voltak. A kerettanterveknek csak a törvényi megjelenítésére kellett várni, tehát arra, hogy a Magyar Közlönyben kihirdessék, hivatalossá váljon, de maga a tervezet és az órastruktúra már jóval a nyári szabadságolások előtt ismertek voltak. Tartalmi kérdésekben voltak bizonytalanságok, ám a késlekedést és a tervezés ellehetetlenülését egy másik nagy probléma okozta, mégpedig az, hogy a vezetőknek, vagyis a szakképzési centrumok és a tagintézmények vezetőinek a mandátuma szinte egyszerre járt le. Erről kevés szó esett a sajtóban. Aztán voltak, akik csak egy évre kaptak megbízást, mások öt évre, helyetteseknek nem adtak megbízatást. Ez sokkal nagyobb frusztrációt jelentett egy-egy intézményben, mint a kerettanterv végleges megismerése, hiszen ezeknek az embereknek kellett volna tervezni, szervezni, előkészíteni. Akik a pozíciójukban maradtak, nem tudták, van-e jogosultságuk előkészíteni egy új tanévet, vagy majd új vezető jön. Megéltünk olyan helyzetet egy-egy iskolában, hogy a teljes vezetést lecserélték.

- Mindezt az utolsó pillanatban?

- Nem, nem az utolsóban. Az utolsó utáni pillanatban. Elvileg június elsejére minden főigazgatónak, tagintézmény-vezetőnek a helyén kellett volna lennie, ez sok helyen nem történt meg, aztán új vezetés jött, más elképzelésekkel. Ezek olyan belső feszültséget generáltak, ami rányomta a bélyegét a 2016-2017-es tanév kezdetére.

FOTÓ: NÉPSZAVA

FOTÓ: NÉPSZAVA

- Vagyis a vezetők körében voltak olyanok, akik az utolsó utáni pillanatban tudták meg, hogy nem tartanak igényt további szolgálataikra.

- Igen.

- A tanév kezdetén az egyik pedagógus szakszervezet sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy a közismereti óraszámok csökkenése miatt kevesebb ilyen tárgyat oktató pedagógusra lesz szükség, kirúgások várhatóak a tanév elején.

- Nem volt olyan tapasztalat, hogy bárkinek a státusza megszűnt volna. Sőt a gondot inkább a hiány jelenti. A műszaki tárgyak oktatásánál a nyugdíjba vonulások miatt jelentkeznek fluktuációk, ezek betöltése okoz inkább nehézséget az iskolának. De a közismereti tárgyaknál is inkább az órák ellátása jelent gondot, nem pedig az, hogy valakit el kell küldeni. Amikor felmerült a közismereti óraszámok csökkentése, szakszervezeti oldalról főleg arra figyeltünk, hogy a foglalkoztatás ne sérüljön. Aztán a Nemzetgazdasági Minisztériummal együtt alakítottuk az órastruktúrát - amivel persze több pontban nem értettünk egyet - úgy, hogy a természettudományos tanárok foglalkoztatása ne sérüljön. Emellett arra kértük a minisztériumot, vegyék fel a kapcsolatot a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal, ha valakinek mégis mennie kellene, az áthelyezésük, átfoglalkoztatásuk könnyen megoldható legyen. Arról tudok, hogy a centrumokon belül munkaerőmozgás van a feladattöbblet lekötése miatt. De arra biztosan nem kell számítani, hogy több ezer kolléga veszíti el a munkáját.

- A közismereti órák csökkentésével egy időben bevezettek egy új, komplex természettudományos tantárgyat, melynek keretében összevontan oktatják a fizikát, a kémiát, a biológiát, a földrajzot. Ehhez az új tantárgyhoz se kerettanterv, se tankönyv nem áll rendelkezésre. Hogy zajlik így az oktatás?

- A megoldást az órafelosztásban találták meg a az iskolákban. Tehát van egy háromórás órakeret, és a helyi szinten található szakemberek között felosztották ezeket az órákat. Ezt a kérdést helyben jobban kezelték, mint ahogy arra a retorikából következtetni lehetett. Nagyon sok múlik a tanárokon. Kezdetben nagy az idegenkedés, a változás ismeretlensége sokakat visszatart, de amikor beindul a tanév, a tanárok odateszik magukat, és rövid időn belül úrrá lesznek a nehézségeken.

- De akkor hogyan is kell elképzelni egy ilyen tárgy oktatását? Ugyanazon elnevezés alatt hétfőn van fizika, kedden kémia, szerdán biológia, más-más tanárral?

- Valahogy így, igen. Nagyon ritka, hogy mindez teljes komplexitásában jelenjen meg. Természetesen ennek a programját, kimenetét az iskola pedagógiai programjában, helyi tantervében is rögzíteni kell, ezeket a dokumentumokat most dolgozzák át, hogy a szülőtől kezdve a fenntartóig mindenki láthassa, mi történik a tervezett tartalommal, helyi szintű megvalósításával.

- És jól van ez így egy szakgimnáziumban, szakközépiskolában?

- Úgy vélem, a szakképzésben sokkal finomabb változásokat kellett volna végrehajtani, arra koncentrálva, hogyan tudjuk kifejleszteni a tanulókban egy képzési ciklus alatt azokat a tanulási képességeket, kompetenciákat, amelyek alkalmassá teszik őket a változások befogadására, önmenedzselésre, a világhoz való igazodásra. A közismereti tantárgyak kurtításával gyakorlatilag e képességek kialakulásához nyújtjuk a legkevesebb szakmai segítséget. Az iparkamarában kitaláltak egy olyan fogalmat, hogy "a munkaerő-piaci igényeknek való megfelelés", de maga a piac úgy gondolkodik, hogy csak kézre van szüksége. Meg azonnali munkaerőre. De ez a munkaerő gondolkodás nélkül, kompetenciák nélkül nem létezik. Ez így nagyon veszélyes vállalkozás. Annak a 456 órának ugyanis, amit a képzésben a szakmára fordítunk kérdéses a piacképessége. Nem tudni előre, 4-5 év múlva milyen szakemberekre lesz szükség, a megszerzett bizonyítvánnyal milyen lehetőségei lesznek a gyereknek a munkaerőpiacon, ha nem akar egyetemre vagy technikusi képzésre menni. Itt hiányolom a gazdaság és a kamara szerepvállalását: a gazdaságnak meg kellene erősítenie, hogy a szakgimnáziumi érettségivel szakképesítést szerzett szakemberre igenis szükség lesz négy év múlva. Mert ha nem így lesz, elvettünk a gyerektől egy jó megalapozást, azt a 456 órát önmenedzselésre és más képességek megszerzésére fordíthattuk volna, amik feltétlenül szükségesek a mobilitáshoz. Ha négy-öt év múlva ez a program nem tud kenyeret adni a fiatalnak, akkor elvettünk tőle olyan kompetenciákat, amelyek segítségével gyors pályamódosítással, akár egy rövid rátanulással váltani tudna.

- Pedig a kormány "csodafegyvere", a duális képzés épp azt a célt szolgálná, hogy közelebb hozza egymáshoz a képzést és a gazdasági szereplőket.

- Már elég idős vagyok ahhoz, hogy igazoljam, a duális képzést nem ma találták ki. Korábban is működött Magyarországon, és jól. Azért nem mondom, hogy mikor, mert még a végén azt hiszik, hogy visszasírom azt a kort. De annak a kornak ezt az elemét szívesen látnám a mai gyerekek háttértámaszaként. Akkor a gyakorlati képzés valóban a vállalatoknál volt. Minden gyerek, bárhol is teljesítette a gyakorlatát, ösztöndíjat, ráadásul meleg ebédet is kapott. A végén pedig kötelező volt a munkahelyen továbbfoglalkoztatni a diákokat. Mindez biztonságot jelentett, a fiatalok bátran neki mertek vágni a családalapításnak is. A szociális háttér nagyon jól ki volt dolgozva. Ma a duális képzés fogalmában jó dolog, tartalmában kevésbé. A kivitelezésben a szakképzési törvény mindenkit a gazdaság irányába nyom, de a gazdaságnak nincs elég felvevőképessége. Aztán, mivel megjelent a munkaerőhiány a piacon, nagyon sok vállalat kihasználja a hiány pótlására a tanulószerződés intézményét, de a végén nem kínál munkahelyet a diáknak. És kitaszítjuk a gyerekeinket Ausztriába, Angliába mosogatni. Rövidtávú gondolkodás jellemzi a vállalatokat: nagyon olcsón - ráadásul állami támogatással - munkaerőhöz lehet jutni a diákok révén. Az állam nagyon sokat fordít a gyakorlati képzésre. Ez az egyik oldalon üzlet, de a másik oldalon is az. A gyerek elvégzi a munkát, abból nyereség van, a cégek az állami támogatást is bezsebelik, aztán ha a tanulószerződés lejár, felveszik a soron következő évfolyamot. Fontos lenne kikötni, hogy az állam csak akkor nyújt támogatást, ha a vállalat a diákkal köt egy továbbfoglalkoztatási szerződést. A napokban nyilvánosságra hozott, 2017-2018-as szakmaszerkezeti döntés meg kész horror: sokkal több férőhelyet jelenítenek meg, mint amennyi diák végez egy tanévben. Ez azt eredményezheti, hogy egy-egy körzetben bizonyos divatos szakmák lefogják a diákokat, arra meg, amire szükség lenne, nem jut gyerek. Ha Budapesten végez 15 ezer nyolcadikos, azt lehet tudni, ebből mennyi megy gimnáziumba, a szakképzésben a fennmaradó létszámnak megfelelően kell elosztani a férőhelyeket. De nem ez történt. Ezt úgy adták ki, hogy nem voltak benne a szakszervezetek. Nem tudom, ki döntött így.

- A szakmaszerkezeti döntés az alapítványi szakképzőknek sem ígér sok jót. A keretszámok megnyirbálása ellehetetleníti ezeket az intézményeket. Kormányzati szándék van az alapítványi iskolák államosítására is, csak akkor kapnak államilag támogatott keretszámokat, ha betagozódnak valamelyik szakképzési centrumba.

- Nehéz erről úgy nyilatkozni, hogy az ember ne legyen indulatos. Azt gondolom, hogy amikor az oktatási pluralizmus igényét megfogalmazták, ezek az intézménystruktúrák ennek a jegyében jöttek létre. Ma a szakmaszerkezeti döntés ezt kezdi leszűkíteni. Nem azt mondja az állam, hogy szűnjenek meg ezek az iskolák, hanem a keretszámokból számukra nem nyitott lehetőséget. Tehát egy meglévő közoktatási megállapodást szépen elsorvaszt, hiába van még 2019-ig közoktatási keret-megállapodása egy adott intézménynek. A kimenő rendszert még finanszírozza, de a vége az lesz, hogy „nincs tovább”. Amit mondok, lehet, rosszul fog hangzani, de azoknak a kollégáknak, akik ezekben az alapítványi iskolákban dolgoznak, az a legjobb megoldás, ha betagozódnak. Az nagyon nem jó, hogy a pluralizmus, a sokszínűség, a versenyhelyzet fokozatosan megszűnik, viszont ha érdekvédőként gondolkodom, számukra a munkahely, a továbbfoglalkoztatás, az életpályamodellbe való bekerülés akár még előnyt is jelenthet. Ám hogy ez struktúrában, lélekben, közösségformálásban, irányítás, ellenőrzés tekintetében milyen sérüléseket fog okozni, most nagyon nehéz megmondani.

- De ha az alapítványi iskolák betagozódnak, úgy nem épp a lényegük vész el? Ezek az intézmények nagyon sok olyan gyereknek tudtak szakmát, érettségit adni, akik kiestek az állami képzésből vagy be sem kerültek.

- A szakmai követelmények mindenhol ugyanazok. Az alapítványi iskolákban a különbség a tanítás módszertanában, a közösség összetartó erejében, a minőség másfajta megközelítésében van. Jelenleg ha egy alapítványi iskola tagintézményként jelenik meg egy centrumban, a mostani szabályozás nem kérdőjelezi meg a szakmai önállóságot. Az viszont kérdés, hogy ugyanezt az iskolát a továbbiakban is feltölti-e a pályaválasztók sokasága. Ha igen, akkor ez a szakmai önállóság és értékrend egy biztonságos finanszírozási környezetben valósul meg. Ezt azért mondom, mert volt nem egy alapítványi iskola, ahol a fizetések késtek, a pénzeket lenyúlták. Ebben a vonatkozásban a működtetés mindennapjai sokkal biztonságosabbak, hiszen az államnak garanciát kell vállalnia. Az viszont nagy problémát jelent, ha ez a szakmai önállóság szétesik, a közösség széthullik.

- Gondolom, ezekről a kérdésekről is tárgyal majd a Pedagógusok Sztrájkbizottsága a kormány képviselőivel. A Pedagógusok Szakszervezete a sztrájkbizottság azonnali összehívását kezdeményezte a kormánynál két hete. Jól tudom, hogy azóta sem érkezett visszajelzés a kabinettől?

- Nem kaptunk még meghívást. Pedig van miről egyeztetni. Az eddigi, a szóbeli megállapodásokat is mielőbb írásba kellene foglalni. Ugyanakkor a szakképzés tekintetében a foglalkoztatás körül is vannak bizonytalanságok. A munkaerőhiány többletórákat generál, ezek terhei, plusz a helyettesítés újabb feszültséget szül a tanárok között. A kormány viszont a többletmunkáért nem akar többletjuttatást adni. Ez úgy mérgezi a belső munkahelyi klímát, hogy a változásoknak, még ha lennének pozitív oldalai is, a gyengeségeit hozza felszínre. És ez nem jó. Ha mindennek a gyerek látja kárát, változtatás ide, változtatás oda, nem léptünk előre, egy centit sem.