„Nem teret hódítunk – befogadást kérünk”

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:46
Szirtes Edina Mókus, a sokoldalú énekes-hegedűs-zeneszerző FORRÁS: BŐKÖZ FESZTIVÁL
Az ormánsági Bőköz Fesztivál egyik főszereplője a sokoldalú, egyedi hangzást és stílust képviselő hegedűs, énekes, zeneszerző, Szirtes Edina Mókus, aki nemcsak fellép, de az esti gálakoncertek zenei vezetője is. Vele beszélgettünk – titkokról és befogadásról, hitelességről és örök emberi értékekről.

Szirtes Edina Mókus nagy örömmel fogadta el Márta István felkérését. „Olyan dolgot teremtett már Kapolcson, amivel méltán kivívta a bizalmat, akármilyen aprócska falucskában kezd egy-egy újszülött fesztivált nevelni (s vele a közönséget). Azt a szellemiséget örökíti tovább ez az új örömünnep is, amibe én is remegve cseppentem bele tíz évvel ezelőtt, a Művészetek Völgyében. Az ott élőkkel karöltve ünnepeljük mindazt, ami emberré tesz minket. Énekelünk, táncolunk, verselünk, sütünk-főzünk, kirándulunk, pecázunk. Együtt – ez nagyon fontos! Nem beéktelenkedünk vagy teret hódítunk, hanem befogadást kérünk szeretettel a helyiektől, akikről sok-sok titok derül ki, miközben vendégül látnak minket” – mondja Szirtes Edina Mókus a Bőköz Fesztiválról.

A sokoldalú énekes-hegedűs-zeneszerző mostanában gyakran koncertezik saját vonósnégyesével, amelynek különlegessége, hogy – a klasszikus kvartett-összeállítástól eltérően – két brácsa szerepel benne. Nagyon szereti ezt a „búgó, bársonyos, borzongatós”hangzást. Olykor csak a cselló és a két brácsa játszik, Mókus pedig énekel. Szerinte az ilyen zene „igazán sötétbarnás, mélykékes, pihepuha, s mégis nagy-nagy zengéssel betöltő. Közel áll nagyon az emberi szívhez.” A vonósnégyessel saját kompozícióit játssza, amelyek legtöbbször vers-megzenésítések – Radnóti, József Attila, Szép Ernő vagy olykor kortárs francia költők műveire.

A megkomponált anyagot gyakran improvizációkkal is kiegészítik.Külföldi koncertjeinek fontos tapasztalata, hogy a magyar nyelvű verseket érti és érzi a közönség. „Nekünk, muzsikusoknak az a feladatunk, hogy hogy olyan hittel, olyan mérhetetlen odaadással játsszunk, hogy ne mi legyünk a fontosak, hanem valami főbb gondolat vagy létező, ahonnan a zene is és mi, emberek is származunk. Mindig, minden körülmények között ezt kell továbbadnunk – sértetlenül. Egy darabot az odafentből. Ha igazul játszunk, akkor értik az igazságot – ez a lényeg” – vallja.

Szólóelőadásai és vonósnégyese mellett Szirtes Edina Mókus pályáján ma is fontos szerepet játszanak azok a zenekarok, amelyeknek állandó tagja: a Fabula Rasa, a MoNaMo és az amerikai muzsikusokkal közös The Glass House Project. A Fabula Rasával gyerekkoruk óta együtt tanulnak, próbálgatják a szárnyaikat. A közelmúltban – Vidróczki címmel – megjelent első „etnoszimfonikus lemezük”, amelyen az eredeti népballada szövegét Rátóti Zoltán szavalja; Mókus pedig háromtételes programzenét írt – az általa mélységesen tisztelt Bartók és Kodály hagyományait is követve. Saját bevallása szerint MoNaMo-beli zenésztársaitól – Nagy János zongoristától és Mogyoró Kornél ütőhangszerestől – tanulta a legtöbbet.

Ezt a triót szerinte egyszerre jellemzi „szabadság, improvizáció, végtelen folyamatok, egymásra figyelés, ézékenység, hihetetlen koncentráció.Minden koncert egy szertartás.” A Glass House Projectben pedig azt szereti, hogy az amerikai muzsikusok – a klezmer-produkcióival világhírűvé vált Frank London és társai – milyen felszabadult örömmel, izgalom nélkül tudnak zenélni. „Folyamatosan utazunk a világ számos nagy fesztiváljára játszani. Mindegyik egy igazi kalandtúra. Szakmailag inkább az az érdekes, hogy testközelből figyelhetem, mennyire máshogyan állnak a zenei folyamatok kialakításához, a zene dramaturgiájához” – mondja.

Az előadóművészet mellett az utóbbi időben Mókus zeneszerzőként is kipróbálhatta magát: egyik alkotója és zenei rendezője volt a Somnakaj című humoros-misztikus „roma sorsjátéknak”, emellett aPR-Evolution Dance Company és Duda Éva Társulata, valamint a Fekete-Kovács Kornél vezette big band, a Modern Art Orchestra számára is írt darabokat. Szerinte ezek „mindent egybegyűjtő műfaji kísérletezések.” Szerencsésnek érzi magát, mert „amit megálmodok, azt azonnal hallhatom is, így rendkívül gyorsan lehet sokat sokat tanulni.” Ezekben az egyedi produkciókban semmilyen előre meghatározott stiláris-műfaji kötöttség nincs, ami nagy szabadság és hatalmas felelősség, mert „az eszközöket is meg kell álmodni, nincs nagyon mibe kapaszkodni: marad a képzelet, a határtalanság.”

A közeljövő tervei közül kiemelkedik az a szólókoncert, ami december 16-án lesz a MOM Kulturális Központban, s ahol saját szerzeményeit adja elő – ezúttal társak nélkül, a hegedű és a brácsa mellett elektronikus effekteket és a szólamokat megtöbbszöröző úgynevezett loopert használva. A koncerthez szándékosan választott hosszú, nem túl könnyen megjegyezhető címet: Színes gömböket hosszasan csodálkozva nézegetőknek...Mókus szerint ennek a címnek a megértése és kedvelése már lelki rokonságot jelez, ezért akik ott lesznek, azokat kivétel nélkül barátainak, sőt testvéreinek tekinti. „Egy vérből valók vagyunk” – tanulta meg A dzsungel könyvéből, s ebben hisz, ezt próbálja óvni egy életen át.

A nulláról kell valamit elindítani

Publikálás dátuma
2016.09.23. 07:45
Márta István a Zsolnay Páholy előtt FOTÓ: NÉPSZAVA
Márta István új fesztivált szervez. A ma kezdődő Ormánság-Bőköz Fesztiválon három falu - Kémes, Szaporca és Tésenfa - 23 helyszínén mintegy 60 eseményt rendeznek, közel 300 közreműködővel. Márta Istvánt az új kezdeményezés motivációiról, hátteréről kérdeztük.

- Önről, ha fesztiválról van szó, mindenkinek a Művészetek Völgye jut az eszébe. A mostani új fesztivál az Ormánságban egy új időszámítás kezdetét jelenti? Miért vágott ebbe bele?

- Az elmúlt években a munkám nagy része Pécsre szólított. Kalandvágyó emberként bejártam egész Baranyát. Olyan helyeken is megfordultam, ahová a turisták nem nagyon jutnak el. Így vetődtem el az Ormánságba is, amely - bizonyos fokig - gazdasági és kulturális fehér foltnak számít. Lenyűgözött a Dráva környékének érintetlensége. Több falut is bejártam, így ismertem meg három egészen apró települést: Kémest, Szaporcát és Tésenfát, illetve érdemes megemlíteni még egy komplexumot, amely szintén fontos szereplővé lépett elő, mégpedig az Ős-Dráva Látogatóközpontot.

- Ez a történet kísértetiesen hasonlít arra, amikor a későbbi Művészetek Völgye falvait megismerte, illetve akkor is olyan településneveket emlegetett, amelyek nem voltak benn a köztudatban.

- Mindig is izgattak a perifériára szorult kistelepülések, melyeknek az értékeivel próbáltam, illetve próbálok valamit kezdeni. Ezért gyűjtöttem népzenét 1973-ban a moldvai csángóknál, ezért „fedeztem fel” Kapolcs vízimalmait is. Más fesztiváloknál is szívesen segítek, így volt ez például a vajdasági Dombos Fesztivál esetében.

- Milyen lesz ez az új fesztivál?

- Először inkább azt mondanám el, hogy milyen nem. Nem szeretne falunapok lenni és az általam nagyon szeretett és tisztelt Ördögkatlan Fesztiválhoz sem szeretne hasonlítani, mint ahogy a Művészetek Völgyéhez sem.

- Ez azért elég talányosan hangzik.

- Szeretnénk azokat az egyedi értékeket megmutatni, amit az említett három település - a természeti adottságait tekintve és kulturálisan - nyújtani tud a látogatóknak, A falvak unikális festett kazettás templomai mellett óriási értékek például a szaporcai és a kémesi tájházak. Egyébként ezek a települések egészen picik, a három faluban összesen nyolcszázan élnek.

- Az mit jelent, hogy alapkő lerakó fesztiválnak nevezik az idei elsőt?

- Azt jelzi, hogy ebben az esetben teljesen elölről, gyakorlatilag a nulláról kell valamit elindítani, megteremteni. A Művészetek Völgyénél az elején nem tudatos lépések történtek, most viszont az új fesztiválnál szeretnénk tudatosak lenni és folytatni, ha úgy ítéljük meg, hogy ez az alapkő lerakás sikerrel járt. A „völgytörténelmet” nem lehet ismételni és nem is kell, de a kis falvaknak lehet esélyt adni, például a kapolcsi történet alapján.

- Mi jelenti a sikert, kinek szól az a fesztivál?

- A kérdés az, hogy 280 kilométerre Budapesttől egyáltalán lehet-e teljesíteni azt a vállalást, amit mi szervezők a falvak polgármestereivel együtt tettünk, miszerint a virtuális világ előretörésének idején van-e keresnivalónk a minőségi, élő kultúrával. És még valami. A fesztivált követő napon a kémesi iskola felső tagozatosait felhozzuk Budapestre a Nemzeti Színházba, ahol kifejezetten az ormánsági gyerekek számára játsszák el a Csongor és Tündét. A kisebbek pedig Persányi Miklós igazgató jóvoltából a budapesti állatkertbe látogathatnak el. Ez azért is fontos dolog, mert döbbenten tapasztaltam, hogy van olyan gyerek, aki a negyven kilométerre lévő Pécsre sem jutott el eddig. A térség sajnos eléggé elhanyagolt területe Magyarországnak, jócskán rászorul a fejlesztésre. De vannak kitörési lehetőségek, például a Drávára épülő ökoturizmus. Az első lépések már megtörténtek az Ős-Dráva Látogatóközpont létrehozásával. Visszatérve a fesztiválra, mi is próbálunk segíteni, egyrészt egy kivételével a rendezvény valamennyi programja ingyenes, másrészt a szaporcai templomban Varnus Xaver ad koncertet és a bevételt a templom 1888-ban készített Angster orgonájának a helyreállítására ajánljuk fel.

- Említette, hogy nem szednek a programokra belépődíjat. Akkor miből finanszírozzák a fesztivált?

- A fesztivál teljes költségvetése mindössze kilenc millió forint. Felkarolta a rendezvényt Hoppál Péter kulturális államtitkár és a megye vezetése is. Maguk a települések is beszálltak a finanszírozásba és a három falu 2,3 millióval járul hozzá a fesztivál létrejöttéhez.

- Mire elég ez az alacsony költségvetés?

- Úgy látszik, hogy még mindig össze lehet fogni egy ügy érdekében. Több kulturális intézmény is segít ebben, a Filharmónia Magyarország négy templomi koncertet hoz a fesztiválra. A Hagyományok Háza is felajánlott egy nagyon színvonalas programot, csakúgy mint a Pécsi Balett. A pécsi Janus Pannonius Múzeum két kiállítást is rendez, az egyik egy történeti kiállítás, a másik pedig az iskolák történetébe kalauzol el, a Szertárok titkai címmel.

Koncertek, kiállítások, konferencia
Az Ormánság-Bőköz Fesztiválon fellép többek között Pál István Szalonna és Bandája, Szirtes Edina Mókus, Gryllus Vilmos, Ferenczi György és a Rackajam, Hobo, Varnus Xavér, Boros Misi, Sipos Mihály, a Hagyományok Háza, a Filharmónia Magyarország, a Pécsi Balett, a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatói, a Tanac- és a Forrás Néptáncegyüttesek, Szőke András, David Yengibarian és még sokan mások. A koncertek mellett lesznek kiállítások, konferencia, ökotúra, kézműves vásár, gasztropiac, de vetítenek az Ormánsággal kapcsolatos dokumentum- és játékfilmeket is.
Szerző

Szolnoki gyilkosság - Eldurvult az elszámolási vita

Jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtott a Szegedi Ítélőtábla csütörtökön egy férfit, aki még 2013-ban az otthonában támadt rá egy szolnoki házaspárra: a férjet megölte, a feleséget megsebesítette.

A táblabíróság előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés, rablás, lőfegyverrel visszaélés és magánlaksértés bűntettében, valamint súlyos testi sértés kísérletében mondta ki bűnösnek az 53 éves vádlottat, és döntött arról, hogy legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A bűncselekmény idején két céget is vezető, büntetlen előéletű férfinak jelentős adósságai voltak, egy kilencmilliós jelzáloghitel és egy ugyanekkora autólízing-tartozás. Ezért elhatározta, hogy megszerzi egy vele korábban üzleti kapcsolatban álló szolnoki férfi és felesége értékeit, úgy, hogy megöli a házaspárt.

A vádlott 2013. május 27-én - olyan időpontban, amikor tudta, hogy csak ketten lesznek otthon - autóvásárlás ürügyén ment el a sértettekhez. Miközben az asszony az adásvételi szerződést kezdte kitölteni, csőre töltötte illegálisan beszerzett pisztolyát, és a házaspárra fogta. A fegyverrel fenyegetőzve arra kényszerítette a nőt, hogy kötözze meg a férjét. Ezután pénzt követelt, azt mondta, ha nem kapja meg, viperával egyenként töri el az asszony csontjait. A nő az erőszaknak engedve mintegy 1,4 millió forintnyi valutát és ékszert vett elő a széfből és adott át a támadónak.

Később, miközben a vádlott a viperával fenyegetőzve újabb értékeket követelt, a férfinak sikerült részben kiszabadítania magát, ezt kihasználva az asszony az ablakon keresztül kijutott az utcára, de a támadó közben a viperával fejen ütötte. A nő elmenekülése után a férj dulakodni kezdett a támadóval, de ő négy lövést is leadva megölte. Az asszony a közeli adóhivatalból kért segítséget. A vádlott elmenekült a helyszínről, de a rendőrök még aznap este a városban elfogták.

A vádlott az utolsó szó jogán arra hivatkozott, egy elszámolási vita durvult el, és azt mondta, nagyon bánja a történteket.

Szerző