„Nem teret hódítunk – befogadást kérünk”

Az ormánsági Bőköz Fesztivál egyik főszereplője a sokoldalú, egyedi hangzást és stílust képviselő hegedűs, énekes, zeneszerző, Szirtes Edina Mókus, aki nemcsak fellép, de az esti gálakoncertek zenei vezetője is. Vele beszélgettünk – titkokról és befogadásról, hitelességről és örök emberi értékekről.

Szirtes Edina Mókus nagy örömmel fogadta el Márta István felkérését. „Olyan dolgot teremtett már Kapolcson, amivel méltán kivívta a bizalmat, akármilyen aprócska falucskában kezd egy-egy újszülött fesztivált nevelni (s vele a közönséget). Azt a szellemiséget örökíti tovább ez az új örömünnep is, amibe én is remegve cseppentem bele tíz évvel ezelőtt, a Művészetek Völgyében. Az ott élőkkel karöltve ünnepeljük mindazt, ami emberré tesz minket. Énekelünk, táncolunk, verselünk, sütünk-főzünk, kirándulunk, pecázunk. Együtt – ez nagyon fontos! Nem beéktelenkedünk vagy teret hódítunk, hanem befogadást kérünk szeretettel a helyiektől, akikről sok-sok titok derül ki, miközben vendégül látnak minket” – mondja Szirtes Edina Mókus a Bőköz Fesztiválról.

A sokoldalú énekes-hegedűs-zeneszerző mostanában gyakran koncertezik saját vonósnégyesével, amelynek különlegessége, hogy – a klasszikus kvartett-összeállítástól eltérően – két brácsa szerepel benne. Nagyon szereti ezt a „búgó, bársonyos, borzongatós”hangzást. Olykor csak a cselló és a két brácsa játszik, Mókus pedig énekel. Szerinte az ilyen zene „igazán sötétbarnás, mélykékes, pihepuha, s mégis nagy-nagy zengéssel betöltő. Közel áll nagyon az emberi szívhez.” A vonósnégyessel saját kompozícióit játssza, amelyek legtöbbször vers-megzenésítések – Radnóti, József Attila, Szép Ernő vagy olykor kortárs francia költők műveire.

A megkomponált anyagot gyakran improvizációkkal is kiegészítik.Külföldi koncertjeinek fontos tapasztalata, hogy a magyar nyelvű verseket érti és érzi a közönség. „Nekünk, muzsikusoknak az a feladatunk, hogy hogy olyan hittel, olyan mérhetetlen odaadással játsszunk, hogy ne mi legyünk a fontosak, hanem valami főbb gondolat vagy létező, ahonnan a zene is és mi, emberek is származunk. Mindig, minden körülmények között ezt kell továbbadnunk – sértetlenül. Egy darabot az odafentből. Ha igazul játszunk, akkor értik az igazságot – ez a lényeg” – vallja.

Szólóelőadásai és vonósnégyese mellett Szirtes Edina Mókus pályáján ma is fontos szerepet játszanak azok a zenekarok, amelyeknek állandó tagja: a Fabula Rasa, a MoNaMo és az amerikai muzsikusokkal közös The Glass House Project. A Fabula Rasával gyerekkoruk óta együtt tanulnak, próbálgatják a szárnyaikat. A közelmúltban – Vidróczki címmel – megjelent első „etnoszimfonikus lemezük”, amelyen az eredeti népballada szövegét Rátóti Zoltán szavalja; Mókus pedig háromtételes programzenét írt – az általa mélységesen tisztelt Bartók és Kodály hagyományait is követve. Saját bevallása szerint MoNaMo-beli zenésztársaitól – Nagy János zongoristától és Mogyoró Kornél ütőhangszerestől – tanulta a legtöbbet.

Ezt a triót szerinte egyszerre jellemzi „szabadság, improvizáció, végtelen folyamatok, egymásra figyelés, ézékenység, hihetetlen koncentráció.Minden koncert egy szertartás.” A Glass House Projectben pedig azt szereti, hogy az amerikai muzsikusok – a klezmer-produkcióival világhírűvé vált Frank London és társai – milyen felszabadult örömmel, izgalom nélkül tudnak zenélni. „Folyamatosan utazunk a világ számos nagy fesztiváljára játszani. Mindegyik egy igazi kalandtúra. Szakmailag inkább az az érdekes, hogy testközelből figyelhetem, mennyire máshogyan állnak a zenei folyamatok kialakításához, a zene dramaturgiájához” – mondja.

Az előadóművészet mellett az utóbbi időben Mókus zeneszerzőként is kipróbálhatta magát: egyik alkotója és zenei rendezője volt a Somnakaj című humoros-misztikus „roma sorsjátéknak”, emellett aPR-Evolution Dance Company és Duda Éva Társulata, valamint a Fekete-Kovács Kornél vezette big band, a Modern Art Orchestra számára is írt darabokat. Szerinte ezek „mindent egybegyűjtő műfaji kísérletezések.” Szerencsésnek érzi magát, mert „amit megálmodok, azt azonnal hallhatom is, így rendkívül gyorsan lehet sokat sokat tanulni.” Ezekben az egyedi produkciókban semmilyen előre meghatározott stiláris-műfaji kötöttség nincs, ami nagy szabadság és hatalmas felelősség, mert „az eszközöket is meg kell álmodni, nincs nagyon mibe kapaszkodni: marad a képzelet, a határtalanság.”

A közeljövő tervei közül kiemelkedik az a szólókoncert, ami december 16-án lesz a MOM Kulturális Központban, s ahol saját szerzeményeit adja elő – ezúttal társak nélkül, a hegedű és a brácsa mellett elektronikus effekteket és a szólamokat megtöbbszöröző úgynevezett loopert használva. A koncerthez szándékosan választott hosszú, nem túl könnyen megjegyezhető címet: Színes gömböket hosszasan csodálkozva nézegetőknek...Mókus szerint ennek a címnek a megértése és kedvelése már lelki rokonságot jelez, ezért akik ott lesznek, azokat kivétel nélkül barátainak, sőt testvéreinek tekinti. „Egy vérből valók vagyunk” – tanulta meg A dzsungel könyvéből, s ebben hisz, ezt próbálja óvni egy életen át.