Humor és folklór: édes testvérek

Publikálás dátuma
2016.10.01. 07:45

A magyar népzene/világzene egyik legeredetibb, külföldön is kiemelkedően sikeres képviselője, a Kerekes Band új, tematikus lemezén egy magyarok lakta képzeletbeli szigetcsoport, a Følkländ Islands ünnepei és hétköznapjai elevenednek meg. A lemezbemutatót október 8-án tartják a Fonóban. A zenekar két évtizedes történetéről, a humor és a folklór kapcsolatáról az alapító testvérpárt, Fehér Zsombort és Fehér Viktort kérdeztük.

A Kerekes Band – amelyben Fehér Zsombor furulyázik és énekel, Fehér Viktor dobol, Námor Csaba kobozon játszik, Csarnó Ákos brácsázik és Kónya Csaba basszusgitározik – az új lemezhez egy nem éppen hétköznapi keretjátékot talált ki. A történet a Magna Hungáriától délre elterülő Følkländ szigetcsoporton játszódik, amelynek nevezetessége, hogy ott ragyog a Csülök csillagkép. Az ott élő magyarok még a 10. században menekültek ide a szomáziak elől, s azóta is őrzik hagyományaikat: lovas-nomád életet élnek, bíznak az általuk tisztelt Szent Verébben és várják, hogy egyszer értük jön egy nagy hajó. „Konceptlemezt akartunk létrehozni, amelyen az egyes számok szorosan összefüggnek, szinte szünet nélkül is megszólaltathatók” – mondja Fehér Viktor az énekhangot ezúttal nélkülöző, tisztán instrumentális albumról.

Testvére, Zsombor szerint mindig is közel állt hozzájuk Örkény István és a Monty Python abszurd humora, Woody Allen szarkazmusa, s ezért már régóta készültek egy ilyen tematikus lemezre. A Back to Folk című CD így egyrészt nagyon humoros, másrészt (a Kerekes Bandre jellemző módon) ezer szállal kötődik a kárpát-medencei folklórhoz. Már csak azért is, mert az eredeti népdalainkat, néptáncainkat megszólaltató parasztemberek is szerették a tréfát, rengeteget viccelődtek. A lemez jellemzője emellett a „szilaj pásztorhangzás”, amiben meghatározó szerep jut a furulyának, a koboznak és a brácsának. Az október 8-i lemezbemutató koncerten, a Fonó Budai Zeneházban a teljes lemezt – és még jó néhány korábbi dalukat is – eljátsszák, az élményt vetítés és az ismert divattervező, Herczeg Zoltán „alkalomhoz illő” ruhái teszik teljessé.

Az egri Kerekes Band (kezdetben: Kerekes együttes) tavaly ünnepelte huszadik születésnapját. „Kezdetben az volt a célkitűzésünk, hogy minél precízebben, hitelesebben megtanuljuk autentikus gyimesi és moldvai csángó mesterek dalait. Később más tájegységek, így a Mezőség vagy szűkebb pátriánk, Észak-Magyarország népzenéjével is sokat foglalkoztunk” – meséli Fehér Zsombor. Nagyapjuknál, a palócföldi Fedémesen nagy örömmel, lelkesen vetették bele magukat a paraszti életbe, hogy a maga teljességében megismerjék azt a kultúrát, amelyből népzenénk sarjadzott. A városi ifjak ezért nyaranta fát vágtak, kapáltak, kukoricát morzsoltak, hiszen a paraszti életformának csak egy kis része volt a zene, a tánc, a mulatság.

Népzene keverten
Az 1995-ben alakult Kerekes Band magyar népzenei alapokat vegyít a funk, a dzsessz, a rock és az elektronikus műfaj elemeivel. A magukat stílusosan csak "betyároknak" aposztrofáló banda kilenc lemezt jelentetett meg fennállása óta, ebből három cd aranylemez lett. A Kerekes Band egyéb elismerések mellett 2012-ben és 2014-ben is Fonogram-díjat vehetett át. A formáció Magyarország egyik legkeresettebb koncertzenekara évente adott több mint hatvan koncerttel.

A 2000-es évek elején gondoltak először arra, hogy ne csak reprodukálják, hanem megújítsák és más stílusokkal ötvözzék a tradicionális népzenét. Zsombor például viszonylag rövid idő alatt tökéletesen megtanulta a 95 éves korában, tavaly elhunyt legendás nógrádi dudás-furulyás, Pál Pista bácsi repertoárját, s minél többet játszotta ezeket a dallamokat, annál inkább keresni kezdte bennük a saját egyéniségét. Viktor pedig arra jött rá, hogy a legjobb erdélyi muzsikusok – akikkel még személyesen találkozhatott – nem afféle komor hagyományőrzők, hanem „rock and roll-arcok”, csak éppen nem Amerikában, hanem a Kárpát-medencében születtek. A gyimesközéploki Halmágyi Mihály bácsitól például egyszer megkérdezték, hogy mit vigyenek neki ajándékba az anyaországból: kávét, bort vagy valamilyen élelmiszert? Mire Mihály bácsi azt felelte, hogy egy csöves erősítő lenne a legjobb, hogy végre tisztességesen megszólalhasson a muzsikájuk.

A Kerekes Band megújítására irányuló törekvéseiket a Pimasz című, 2006-ban megjelent lemez összegezte. Viktor és Zsombor azt mondja, stílusváltásukban a jazz nagy klasszikusainak – Dave Brubecknek, Paul Desmondnak, Miles Davisnek – is fontos szerepe volt, akiket folyamatosan hallgatnak. A Pimaszra külföldön is felfigyeltek a szakemberek: a mértékadó brit világzenei szaklap, a Songlines kritikusa szerint a koboz, a brácsa és a pásztorfurulya által meghatározott magyar népzenei hangzáshoz „punk, funky és dance keveredett (...) sok nagyszerű dobmenettel megerősítve. Ez az a banda, amire feltétlenül le kell csapni.” Jöttek is sorban a hazai és nemzetközi koncert- és fesztivál-meghívások. A 2000-es évek második felében Európa szinte valamennyi országába eljutottak. Ez a sajátos műfajkeveredés jellemezte a 2008-as, Fel a kalappal című CD-jüket is, majd 2011-ben jött a még nagyobb váltás. A What the Folk?! című album már egyértelműen kilépett a hangszeres népzene fogalomköréből, s angol nyelvű dalaikkal minden korábbinál szélesebb közönséghez jutottak el. A Mr. Hungary című szám egy ideig még az MR2 Petőfi Rádió sikerlistáját is vezette. Azóta még két lemezük jelent meg: a Fonogram-díjjal elismert Folklore Man és egy koncertfelvétel, amit az A38 hajón rögzítettek.

A folyamatos koncertezés, lemezkészítés mellett a Kerekes Band muzsikája hallható Árpa Attila közönségfilmjében, az Argo 2-ben, amelynek zenei szerkesztője is Fehér Zsombor volt. Másik filmes munkájuk viszont egy drámai erejű dokumentumfilm: a Hópárduc talpra áll az azóta tragikus körülmények között elhunyt hegymászónak, Erőss Zsoltnak a korábbi balesetéből való felépülését mutatja be. Egyre sokszínűbb tehát a Kerekes Band műfaji és stiláris palettája, de ezekben a hetekben-hónapokban túlnyomórészt az új lemezre, a Back to Folkra koncentrálnak. Minél több emberrel szeretnék megismertetni az általuk kitalált Følkländ-szigetcsoport betyárosan szilaj pásztorzenéjét.

Témák
Kerekes Band

Ufó-e a migráns, Herr Spöttle?

Nem éreznénk nyugodtnak magunkat abban a budapesti szállodában, melynek ex-rendőr biztonsági őrét több alkalommal is megdolgozták az ufók. Mint egy ezoterikus magazinnak nyilatkozta: „Éjszakánként a szolgálati fegyveremmel ültem az ágyamon, felkészültem arra, hogy végső esetben öljek, ha a szürke lények újra feltűnnének nálam.” - találta meg a 444. Azért is aggódnánk e migránsterhes időkben, mert a securitys folyton haknizni jár.

Georg Spöttlének hívják őt, aki a biztonságpolitika Földi Lászlóinak Nógrádi Györgye, utóbbi értekezett már agyhullám-fegyverekről is.

Csütörtökön kormányhivatali vezetőket, köztisztviselőket vezényeltek ki pesti előadására a népszavazásért kiáltó migráns-helyzetről. Itt - sok bölcsesség mellett - elmondta: sajnálja, hogy német állampolgárként nem szavazhat, de nemet mondana. Merkelre pedig sohasem voksolna. Kifejtette, hogy a kancellár csúnya nő, az ő jó barátja ezért bajusszal, szakállal ábrázolta, mert „úgy még elmegy”.

És ott ültek a fontos magyar hivatalnokok, és tapsoltak.

(Álljon azért itt megnyugtatásul egy pár hetes Spöttle-mondat is a 444-ről: „soha semmilyen formában nem merült az fel, ha esetleg léteznek más civilizációk, akik látogathatják a földet, beleszóltak volna politikai folyamatokba, vagy társadalmi változásokba”.)

Vajon mi történne, ha egy futóbolond magyar ex-zsaru a német kormány tisztviselőire próbálná kötelező értekezleteken rátukmálni zavaros nézeteit - saját hazája vezetőit gyalázva...?

De ez csak fikció. Ilyesmi csak az orbáni Magyarországon fordulhat elő.

Szerző

Ufó-e a migráns, Herr Spöttle?

Nem éreznénk nyugodtnak magunkat abban a budapesti szállodában, melynek ex-rendőr biztonsági őrét több alkalommal is megdolgozták az ufók. Mint egy ezoterikus magazinnak nyilatkozta: „Éjszakánként a szolgálati fegyveremmel ültem az ágyamon, felkészültem arra, hogy végső esetben öljek, ha a szürke lények újra feltűnnének nálam.” - találta meg a 444. Azért is aggódnánk e migránsterhes időkben, mert a securitys folyton haknizni jár.

Georg Spöttlének hívják őt, aki a biztonságpolitika Földi Lászlóinak Nógrádi Györgye, utóbbi értekezett már agyhullám-fegyverekről is.

Csütörtökön kormányhivatali vezetőket, köztisztviselőket vezényeltek ki pesti előadására a népszavazásért kiáltó migráns-helyzetről. Itt - sok bölcsesség mellett - elmondta: sajnálja, hogy német állampolgárként nem szavazhat, de nemet mondana. Merkelre pedig sohasem voksolna. Kifejtette, hogy a kancellár csúnya nő, az ő jó barátja ezért bajusszal, szakállal ábrázolta, mert „úgy még elmegy”.

És ott ültek a fontos magyar hivatalnokok, és tapsoltak.

(Álljon azért itt megnyugtatásul egy pár hetes Spöttle-mondat is a 444-ről: „soha semmilyen formában nem merült az fel, ha esetleg léteznek más civilizációk, akik látogathatják a földet, beleszóltak volna politikai folyamatokba, vagy társadalmi változásokba”.)

Vajon mi történne, ha egy futóbolond magyar ex-zsaru a német kormány tisztviselőire próbálná kötelező értekezleteken rátukmálni zavaros nézeteit - saját hazája vezetőit gyalázva...?

De ez csak fikció. Ilyesmi csak az orbáni Magyarországon fordulhat elő.

Szerző