Most, hogy véget ért a népszavazási cirkusz, amelynek eredményét mindkét fél a maga sikerének könyveli el, itt az ideje átgondolni a történteket és levonni a megfelelő konzekvenciákat. A legfontosabb kérdés az, hogy a kiszabadult szellem visszaparancsolható-e a palackba. Erre ma még senki nem tud válaszolni. Elgondolkoztató és elkeserítő, hogy a lakosság egyharmada az intolerancia és az idegengyűlölet mellett voksolt. Biztató viszont, hogy az országot elárasztó gyűlölethullám ellenére az emberek többsége megőrizte józanságát. Egészen biztos, hogy hosszú, meddő szócséplést hallgathatunk arról, hogy a távol maradók kinek a táborát erősítik. Ugyanakkor fájdalmas és elszomorító volt látni, hogy az ellenzéknek mennyire nem volt érdemi mondanivalója az emberek számára. Úgy gondolom, ilyen pillanatokban mindennél fontosabb, hogy valódi kérdésekre valódi válaszokat kapjunk.
Sajnos az ellenzék tevékenysége gyakorlatilag kimerült abban a felesleges vitában, hogy ki az áruló? Az, aki mindkét választ beikszeli vagy az, aki el sem megy szavazni? Mindez világosan mutatja, mennyire hiányzik az ellenzék mellől egy értelmiségi holdudvar, amely választ tudna találni a legfontosabb kérdésekre, valamint egy szakértői gárda, amely mindezt közérthetően meg tudja fogalmazni és el tudja juttatni az emberekhez. A beígért „háztól házig kampány” sokadszorra is csak azt jelentette, hogy a pártvezérek néhány ott tébláboló ember előtt elpufogtatták ismert frázisaikat. Az, hogy a népszavazás a ráfordított iszonyatos energia és költségek ellenére érvénytelen lett, aligha az ő érdemük. Úgy gondolom, hogy nagyon is itt lenne az ideje a közös gondolkodásnak. Sebes György Bolgár Györggyel készített interjújában kicsit keserűen említi, hogy Bolgár műsora szinte az egyetlen fórum, ahol az ellenzék szimpatizánsai nyilvánosan elmondhatják véleményüket.
Joggal merülhet fel a kérdés: miért ne lehetne hasonló fórum a Népszava is, ahol lehetőség lenne markáns vélemények ütköztetésének? Miért félünk a nyilvános vitáktól, hiszen az elmúlt évek kudarcai után nyilvánvaló, hogy csak közös gondolkodással léphetünk előbbre? Az emberek – jogosan – nem hiszik el, hogy Orbán eltávolítása, és a jogállam intézményrendszerének helyreállítása – ami jelenleg az ellenzék egyetlen programja - megoldja minden problémájukat. Amíg az ellenzéki politikusok nem képesek leszállni a magas lóról, kimenni az emberek közé, megismerni gondjaikat, megpróbálni érdemi választ találni rájuk, és mindezt közérthetően és hatékonyan kommunikálni, ne is reménykedjenek jelentős változásban.