Aki embernek érzi magát

Publikálás dátuma
2016.10.06. 07:45
A kis Sámuel csúzlizni szeret, a csónakban inkább csak heverészik FORRÁS: VERTIGO MEDIA
Az idei Berlinalén elnyerte az Arany Medvét a Tűz a tengeren című olasz-francia dokumentumfilm. Giancarlo Rosi rendező a kamerájával hónapokon át járta a mindössze hatezer lakosú szicíliai szigetet, Lampedusát, ahová már eddig több százezer menekült igyekezett lélekmentőkön Afrikából és Közel-Keletről.

Lampedusa híres sziget, amióta a sajtóban úgy szerepel, mint az Afrikából és Közel-Keletről menekülők áradatának fő célpontja, és amióta sajtóhírek rendszeresen számolnak be a tragédiákról, mikor újabb lélekvesztő süllyed el a sziget partjainál, tömve menekülőkkel.

Erre a szigetre települt ki pár hónapra az olasz Giancarlo Rosi, aki korábban a meghökkentő nézőpontja miatt emlékezetes Róma körül című dokumentumfilmjével hívta fel magára a figyelmet pár éve. És megint csinált egy olyan dokumentumfilmet, amely – különösen a nálunk embertelenül sunyi módon felsrófolt migránsgyűlöletben – a humánus nézőpontja miatt egyenesen döbbenetes.

Rosi nem adatokat regisztrál, nem a menekültkérdés összetett és ellentétes érzelmeket kiváltó ügyében néz utána a napi eseményeknek, nem a Lampedusán létesített (s egy tragédia miatt hírhedtté is vált) menekülttábor életét figyeli, és még csak nem is kérdez meg senkit arról, mit kezd az apró, mindössze Göd kiterjedésű sziget pár ezer lakója a partjaihoz özönlő menekültek óriási hullámával, illetve az elsüllyedt lélekvesztők ismétlődő tragédiájával. Megmutatja a sziget békés hétköznapjait és megmutatja a félholtan érkező menekülők mentését és segítőit.

Például szemtanújává teszi a nézőt, ahogyan Mária asszony, ez az állandóan a lábasai körül sürgölődő, tipikus déli nagymama, a tengeren dolgozó férjének szívküldit rendel a helyi rádióállomás daloskedvű szpíkerénél. El is mondja, hogy milyen szép emlék s ezért milyen sokat jelent nekik a kért dal. A Tűz a tengeren. Mert a film címe, amely komoran és fenyegetően sejteti a külvilágban folyamatosan jelen lévő tragédiát, valójában egy lágy, mediterrán szerelmes dal címe. Halljuk is az olajos hangú dalostól, látjuk, ahogy a lampedusai nagymama dúdolva pucolja a vacsorának való polipot.

Sehol egyetlen gyűlölködő szó (rémületkeltő plakát meg pláne nem), sehol egyetlen félelmet szító megjegyzés. A város csak távolból látszik, nem látunk el addig, mégis biztosak lehetünk, mert Rosi pontosan érzékelteti az atmoszférát, hogy itt nem spriccelik be a falakat a legalantasabb, manipulatív plakátok. Az film kezdetén a szigeten élő 12 éves kissráccal, Samuellel járjuk a mozdulatlan, kihalt tájat, figyeljük a fák csúzlinak való ágait.

Mintha Rosit semmi más nem érdekelné, csak Sámuel csúzlikészítő buzgalma. Megismerjük a nagymamáját, aki egy személyben testesíti meg a sziget mediterrán mindennapjait. Párbeszéd szinte alig hangzik el, a megállni látszó időben izgalmas esemény egy lecsúzlizni készülő kismadár füttye, az orvosnál átélt szemvizsgálat, a fura gyógyszemüveg próbája. Rosi már-már bosszantóan lelassított, eseménymentes képsoraiban a nyugalom, a legegyszerűbb hétköznapiság biztonsága honol.

Ebbe az isten háta mögötti nyugalomba vág be a külvilágban folyamatosan történő tragédia, amikor a film behozza a süllyedő csónakjukon szerencsétlenül járt menekültek vészjeleit. Rosi ekkor sem gerjeszti a drámát – a kamerája pillantása egyszerűen egy tágabb horizontot fog be, s ebben a látószögben már ott lebeg a dugig tömött csónak a végtelen tengeren. Apró és védtelen pont a hatalmas víztükrön. A parton cirkáló őrhajón pedig megszólal egy kétségbeesett hang, egy nő sikoltva kér segítséget, mert süllyed a lélekvesztőjük. Ettől kezdve fogja össze a film az élet két ellentétes csücskét: a békés szigeti létezésnek és a menekülők olykor tragikus végű utazásának jeleneteit. Apró eseményekre bontva, párhuzamosan fut a kettő.

Rosinak láthatóan nincs szándékában a felvett anyagból összefüggő menekültsztorikat mesélni. Rövid, töredezett jeleneteket kap elő az események érezhetően végeérhetetlen folyamatából. Ahogy elindul a süllyedő csónak utasainak mentése, ahogy az őrhajó fedélzetére kiterítik a fiatal fiúk kiszáradt, élettelen testét a csónak aljából. Egy menekült elmagyarázza egy bárkán, hogyan szállítják a csempészek az menekülteket. A fedélzet az első osztály 1.500 dollárért, az alsóbb zárt szint a másodosztály 1.000 dollárért, a III. osztályú hajófenékben is utaznak emberek, de nem biztos, hogy élve érkeznek meg. Egyetlen egyszer néz be a kamera egy ilyen „harmadosztályba”: csak a mozdulatlan testek masszája látszik.

Mint egy középkori igric, eldalolja, ki honnan és milyen sors elől futottneki a tengernek

Mint egy középkori igric, eldalolja, ki honnan és milyen sors elől futottneki a tengernek

Arról nem szólnak részletesen a felvételek, mi miután következik a menekültekkel a kimentésük és partra szállításuk után. Látjuk az űrhajósokra emlékeztető ruhájukban tevékenykedő mentőket, a helikoptert, a mentőhajót, a segítőket, a sztaniolra emlékeztető takarókba burkolódott menekülteket. Van egy jelenet, amelyben a főként fekete bőrű csoport földön ülve hallgatja a középen történetüket énekbe foglaló dalnokot. Mint egy középkori igric, énekbe foglalva sorolja vég nélkül, hány helyről, milyen sors elől futottak el, neki a tengernek. Lampedusát a remény szigetének hívják, ezt is sugallja a dal.

Rosi filmjében az a megragadó, hogy keményen tárgyilagos, mégis alkotása képeiben ott a poézis. Nem sajnálkozik, nem gyűlölködik, nem siránkozik, nem érzeleg. Lecsupaszítva a képeket, tényszerűen megmutatja, mit jelent a világnak ezen a kis sarkán az, hogy menekülni, meg az, hogy segíteni. A segítők közt van egy idős orvos, aki mikor egy menekült terhes nőt vizsgál, ikreket talál odabent, de hiába igyekszik az átvilágító szerkentyűvel, az egyiknek képtelen megállapítani a nemét. Esendő, abszurd jelenet, és feledhetetlen.

Ahogy az is, amikor ez az orvos kimondja egy csendes órán: „Aki embernek érzi magát, az tudja, hogy segítenie kell ezeknek az embereknek”. Rosi nem magyaráz, eszében sincs moralizálni. De aki figyel, észreveszi, hogy a csúzlizó kis Samuel ott, a remény szigetén a film végére már nem célozza meg a kismadarat, amit a film elején még mindenáron le akart lőni.

(Tűz a tengeren ****)

Szerző

Sereghajtó marad Magyarország

Publikálás dátuma
2016.10.06. 07:21
A lakásépítések semmiképpen nem pótolják az elmaradt infrastrukturális beruházásokat FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Az ipar a leggyengébb láncszem a hazai gazdaságban. A kivándorlás okozta szakember hiány pedig már gátja lehet a növekedésnek is. Ráadásul a világgazdaság sem gyarapszik a korábbi ütemben és lassul az eurózóna bővülése is.

Idén a kedvező időjárásnak köszönhetően mezőgazdaság akár két számjegyű növekedést produkálhat és így némileg feljebb húzhatja a GDP-t. Erre szükség is van, mert az ipar teljesítménye csalódást okozott. A változó havi adatok mellett a Kopint-Tárki idén 2,2 százalékos GDP bővülésre számít, jövőre pedig 2,7 százalékra - áll a tegnap kiadott értékelésükben.

Az ágazatok közül különösen az építőipar helyzete romlott látványosan. Egyelőre nem jött be a kormány várakozása, hogy majd a lakás programok fellendítik az ágazatot. Önmagában ez amúgy sem pótolhatta volna az uniós források elapadása miatt kieső infrastrukturális beruházásokat. A szolgáltatások, a kutatás-fejlesztés, az infokommunikációs szolgáltatások valamint a vendéglátás valamelyest javítja a gazdaság teljesítményét.

A lakossági fogyasztás idén 4,7, jövőre 3,2 százalékkal emelkedik ám ezzel együtt is elmarad a 2007-es szinttől. A lakossági fogyasztás bővülésében a elhalasztott fogyasztás pótlása játssza a főszerepet - a gazdaság kutatók szerint.

A beruházások viszont éves szinten drámai mértékben, mintegy 10 százalékkal csökkennek. Jövőre e téren egy nagyon alacsony bázishoz képest 3,5 százalékos növekedést vár a Kopint-Tárki. Az állami beruházások nagysága idén gyakorlatilag megfeleződött az uniós források hiánya miatt. A kormány ugyan azt ígérte, hogy az év végéig kiírja az összes uniós pályázatot és 2018-ban lehívható lesz a 2014-2020-ra járó közösségi támogatás összege, ettől azonban nagyon messze áll. Ugyanis a tervekkel ellentétben még lassult is a pályázatok kiírása, így a határidők biztosan nem lesznek tarthatók.

A foglalkoztatottak száma megközelíti a 4,4 milliót, és már nemcsak a közfoglalkoztatottak javítják a statisztikát, hanem az elmúlt években már a versenyszféra is 60-80 ezer embert felszívott. Ám az emigrálás, a változatlanul nagymértékű kivándorlás miatt egyre súlyosabb szakemberhiány is fékezheti a növekedést. A munkanélküliség a nyugat- és közép-dunántúli régió több pontján is már csak 2,5-3 százalékos, de az észak-alföldi, észak-magyarországi térségekben még eléri 7-9 százalékot is.

A kormány szubjektívnek nevezte a World Economist Forum (WEF), vagyis a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorát, amelyen Magyarország 138 ország között a 69-ik. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 6 hellyel hátrébb csúszott, pontosabban ennyien előzték meg. A Kopint-Tárki a magyarországi partnere volt a Világgazdasági Fórumnak és a tegnapi tájékoztatón elhangzott, hogy az értékelésben nagyjából 40 százalékot tesz ki az adott ország hivatalos statisztikai adatsora, vagyis tényadatokkal számolnak, s a fennmaradó rész egy évtizedes, nemzetközileg is elfogadott metódus alapján vállalati felmérések alapján készül. A magyar versenyképesség romlásának okai között fontos szerepet játszik a felső- és a szakoktatás minőségi romlása. Ez azért is rossz irány, mert a világ a negyedik, a digitális ipari forradalom idejét éli és a munkaalapú társadalmak helyét az innovatív, tudásalapú társadalmak veszik át. Rövid távon sem az olcsó, képzett munkaerő lesz a legfontosabb, hanem a termékhez hozzáadott innováció, új technikai, technológiai tudás. Magyarországnak e téren nagy lemaradást kellene ledolgoznia, úgy, hogy eközben meglehetősen barátságtalan nemzetközi gazdasági környezetben kellene javítani versenyképességét és növekedési ütemét. A Kopint-Tárki szerint az idén és jövőre is lassuló világgazdaság mellett az euróövezet az idei 1,6 százalékos bővülés után 2017-ben várhatóan csak 1,2 százalékot ér majd el. A kelet-közép-európai régióban ugyan robusztusabb növekedést várnak, de Magyarország ismét sereghajtó lesz. Ha pedig az alacsony kamatkörnyezet újabb pénzügyi buborékot hoz létre, az ismét válságot idézhet elő.

Szerző

Sereghajtó marad Magyarország

Publikálás dátuma
2016.10.06. 07:21
A lakásépítések semmiképpen nem pótolják az elmaradt infrastrukturális beruházásokat FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Az ipar a leggyengébb láncszem a hazai gazdaságban. A kivándorlás okozta szakember hiány pedig már gátja lehet a növekedésnek is. Ráadásul a világgazdaság sem gyarapszik a korábbi ütemben és lassul az eurózóna bővülése is.

Idén a kedvező időjárásnak köszönhetően mezőgazdaság akár két számjegyű növekedést produkálhat és így némileg feljebb húzhatja a GDP-t. Erre szükség is van, mert az ipar teljesítménye csalódást okozott. A változó havi adatok mellett a Kopint-Tárki idén 2,2 százalékos GDP bővülésre számít, jövőre pedig 2,7 százalékra - áll a tegnap kiadott értékelésükben.

Az ágazatok közül különösen az építőipar helyzete romlott látványosan. Egyelőre nem jött be a kormány várakozása, hogy majd a lakás programok fellendítik az ágazatot. Önmagában ez amúgy sem pótolhatta volna az uniós források elapadása miatt kieső infrastrukturális beruházásokat. A szolgáltatások, a kutatás-fejlesztés, az infokommunikációs szolgáltatások valamint a vendéglátás valamelyest javítja a gazdaság teljesítményét.

A lakossági fogyasztás idén 4,7, jövőre 3,2 százalékkal emelkedik ám ezzel együtt is elmarad a 2007-es szinttől. A lakossági fogyasztás bővülésében a elhalasztott fogyasztás pótlása játssza a főszerepet - a gazdaság kutatók szerint.

A beruházások viszont éves szinten drámai mértékben, mintegy 10 százalékkal csökkennek. Jövőre e téren egy nagyon alacsony bázishoz képest 3,5 százalékos növekedést vár a Kopint-Tárki. Az állami beruházások nagysága idén gyakorlatilag megfeleződött az uniós források hiánya miatt. A kormány ugyan azt ígérte, hogy az év végéig kiírja az összes uniós pályázatot és 2018-ban lehívható lesz a 2014-2020-ra járó közösségi támogatás összege, ettől azonban nagyon messze áll. Ugyanis a tervekkel ellentétben még lassult is a pályázatok kiírása, így a határidők biztosan nem lesznek tarthatók.

A foglalkoztatottak száma megközelíti a 4,4 milliót, és már nemcsak a közfoglalkoztatottak javítják a statisztikát, hanem az elmúlt években már a versenyszféra is 60-80 ezer embert felszívott. Ám az emigrálás, a változatlanul nagymértékű kivándorlás miatt egyre súlyosabb szakemberhiány is fékezheti a növekedést. A munkanélküliség a nyugat- és közép-dunántúli régió több pontján is már csak 2,5-3 százalékos, de az észak-alföldi, észak-magyarországi térségekben még eléri 7-9 százalékot is.

A kormány szubjektívnek nevezte a World Economist Forum (WEF), vagyis a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorát, amelyen Magyarország 138 ország között a 69-ik. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 6 hellyel hátrébb csúszott, pontosabban ennyien előzték meg. A Kopint-Tárki a magyarországi partnere volt a Világgazdasági Fórumnak és a tegnapi tájékoztatón elhangzott, hogy az értékelésben nagyjából 40 százalékot tesz ki az adott ország hivatalos statisztikai adatsora, vagyis tényadatokkal számolnak, s a fennmaradó rész egy évtizedes, nemzetközileg is elfogadott metódus alapján vállalati felmérések alapján készül. A magyar versenyképesség romlásának okai között fontos szerepet játszik a felső- és a szakoktatás minőségi romlása. Ez azért is rossz irány, mert a világ a negyedik, a digitális ipari forradalom idejét éli és a munkaalapú társadalmak helyét az innovatív, tudásalapú társadalmak veszik át. Rövid távon sem az olcsó, képzett munkaerő lesz a legfontosabb, hanem a termékhez hozzáadott innováció, új technikai, technológiai tudás. Magyarországnak e téren nagy lemaradást kellene ledolgoznia, úgy, hogy eközben meglehetősen barátságtalan nemzetközi gazdasági környezetben kellene javítani versenyképességét és növekedési ütemét. A Kopint-Tárki szerint az idén és jövőre is lassuló világgazdaság mellett az euróövezet az idei 1,6 százalékos bővülés után 2017-ben várhatóan csak 1,2 százalékot ér majd el. A kelet-közép-európai régióban ugyan robusztusabb növekedést várnak, de Magyarország ismét sereghajtó lesz. Ha pedig az alacsony kamatkörnyezet újabb pénzügyi buborékot hoz létre, az ismét válságot idézhet elő.

Szerző