A tőkehalaknak sem könnyű

Már a szegény tőkehalak is belekerültek a politikai őrület hálójába. Egy brit kutató potom 300 ezer angol fontot kapott arra, hogy vizsgálja meg a brit partoknál úszkáló tőkehalak viselkedési szokásait.

A téma az angolok számára különösen fontos, hiszen a náluk népeledelnek számító fich and chips alapanyagáról van szó, s mint ilyen fogyóban van a környéken. A dolognak némi politikai felhangot adott a kutató megállapítása: a cornwalli tőkehalak nem szexelnek a liverpooli tőkehalakkal, mert – úgy véli a tőkehalológus – más akcentussal beszélnek. (Na jó, a brit tőkehalaknak sincs hangjuk, az úszóikkal adnak bizonyos zizegő hangokat.)

A szigetországban az „idegengyűlölet” úgy látszik már a tengerek mélyére is kiterjedt, mert a felszínen is egyre nagyobb hangsúlyt kap az idegenekkel – főleg a lengyel, román és magyar munkavállalókkal - szembeni ellenérzés. Egyelőre a dolog még nem fajult odáig, hogy a derék britek ne volnának hajlandók szexelni a „gyűlölt” kelet-európai jövevényekkel, de ettől még nem nézik jobb szemmel, ha elorozzák a munkahelyeiket, és ha miattuk nem kapnak elég magas szociális ellátást.

Ehhez mi magunk adtunk - Lázár János, Kósa Lajos, Németh (rezsicsökkentő) Szilárd – muníciót valamennyi népszavazásra lelkesítő gyűlésén. Szerintük a háborús övezetből ide menekülők azért jönnek, hogy elvegyék a zsíros állásokat, a hazai bőkezű szociális juttatásokat a közmunkásoktól és a nincstelen romáktól.

Az interneten gyorsan terjednek a hírek, ne csodálkozzunk, ha a kelet-európai jövevényekre allergiás britek maguk is ilyesmire hivatkoznak. Sőt, még a tőkehalaknak sem kellenek más akcentussal „zizegő” fajtársaik.