Hárfamaraton Gödöllőn

Publikálás dátuma
2016.10.07. 07:45
Vigh Andrea a Zeneakadémia rektoraként a PR helyett az oktatásra koncentrál FOTÓ: FELVÉGI ANDREA
Mától vasárnapig, a Gödöllői Királyi Kastélyban már 18. alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Hárfafesztivált, amelynek alapítója és művészeti vezetője Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora. A napokban Prima Primissima-díjra jelölt hárfaművészt a fesztivál történetéről, a francia impresszionizmus idején virágzó hangszer jelenéről, jövőjéről és az idei programról is kérdeztük.

Az 1990-es évek végén létrehozott Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválnak Magyarországon semmiféle előzménye nem volt. „Tanulmányaim és pályakezdésem időszakában a hárfát Magyarországon még nem tekintették teljes értékű koncerthangszernek”– mondja Vigh Andrea.

„Nagyon tisztelem Lubik Hédi és Maros Éva tevékenységét; fontos esemény volt, amikor az 1970-es években a legendás Nicanor Zabaleta Budapesten koncertezett. Mégis nagyon kevésnek éreztem, hogy évente legfeljebb egy-két alkalommal elhangzott a Zeneakadémián az a néhány versenymű, amit sokan ismernek, de egyébként a hangszer visszaszorult a szimfonikus zenekarokba és az operaházi zenekari árokba. Ezek is szép feladatok, de a hárfában ennél összehasonlíthatatlanul több szólisztikus és kamarazenei lehetőség rejlik. Ez is motivált, amikor elkezdtem a fesztivál művészeti koncepciójának kidolgozását.”

A hárfafesztivál alapításának az volt az elsődleges célja, hogy ne csak a szakma, hanem a szélesebb zenekedvelő közönség is megismerje: milyen szép és gazdag saját irodalma van a hárfának. „Több száz eredeti műről beszélhetünk, köztük első osztályú komponisták – Händel, Mozart, Debussy, Ravel, Fauré, Saint-Saëns, Glinka és mások – alkotásairól” – meséli Vigh Andrea. „Fontosak az úgynevezett hárfás szerzők is, akik olykor kétségkívül saját hangszeres virtuozitásukat élték ki darabjaikban, máskor viszont messze meghaladták ezt a szintet, és komoly értéket teremtettek. Az eredeti kompozíciókhoz társulnak az átiratok – Csajkovszkij, Liszt és más kiváló szerzők darabjaiból.

A szakma korábban is tudta, de a magyar közönség sokáig nem ismerhette meg, hogy ezeket a remekműveket a legnemesebb módon, hiányérzet nélkül lehet hárfán megszólaltatni. Fontosnak tartom, hogy – a hangszer több évezredes történetéhez kapcsolódva – a fesztivál időnként bemutassa a hárfa népi gyökereit; a klasszikus zenén kívüli, például jazzes vagy világzenei kontextusban is érzékeltesse a hárfa szépségét.”

A világ legjobb szólistáit – Jana Bouškovát, Susanna Mildoniant, Marielle Nordmannt, Isabelle Morettit, Maria Grafot és másokat – sikerült az elmúlt tizenhét évben Gödöllőre meghívni. Emellett Vigh Andrea azt is kiemelten fontosnak tartja, hogy a magyarországi „hárfás társadalom” minden fontos szereplője játsszon a fesztiválon, magáénak érezze azt, s ezáltal a rendezvény az egész hazai hárfakultúra katalizátora legyen.

Az eredeti célkitűzések döntő többségét mára sikerült megvalósítani. Vigh Andrea szerint azonban nem szabad elégedetten hátradőlni; minden évben ki kell találni valami kuriózumot, szakmailag fontos újítást, hogy megőrizzék a színvonalat és fenntartsák a fesztivál iránti – hazai és nemzetközi – érdeklődést. Az idei fesztivál egyik „húzóneve” az orosz Alexander Boldachev, aki mindössze 26 éves, de már az egész világot bejárta, s most 19-20. századi honfitársainak (Glinka, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij, Ljadov, Rahmanyinov, Prokofjev) műveiből ad szólóestet.

A másik nagy sztár a zárókoncertet adó, Gödöllőre visszatérő vendégként érkező, walesi Catrin Finch, aki színes kaleidoszkópot fest – Bach muzsikájától a Piazzolla-tangóig.

Vigh Andrea ma esti koncertje a Romantikus fantáziák címet kapta, s ezen – Szabadi Vilmos hegedűművész közreműködésével – itthon alig ismert német és francia szerzők szenvedélyes, olykor kifejezetten virtuóz hárfamuzsikáját játssza.

A tanítványok generációjából idén Farkas Mira mutatkozik be önálló matinékoncerttel, Vigh Andrea pedig – A hárfa sokszínűsége címmel – hangszerbemutatót tart gyerekeknek, és Gulyás Csilla hárfaművésszel együtt kurzust is vezetnek.

A gödöllői fesztivál kedvelt kísérő programja a hárfakiállítás, amelyre – az előző évekhez hasonlóan – patinás hárfamanufaktúrák, így az olasz Salvi, francia Camac, a svájci Anne-Marie és Gérard David, valamint a chicagói Lyon & Healy Harps küld mesterhangszereket. Az érdeklődő gyerekek és felnőttek a koncertek után meg is pendíthetik a rendkívül értékes instrumentumokat.

A Zeneakadémia élén
Vigh Andrea pályáján régóta meghatározó szerepet játszik a zenepedagógia. 1996 óta tanít alma materében, 2007-től tanszékvezető, 2010-től (Batta András második rektori periódusában) oktatási rektorhelyettesként vett részt az intézmény vezetésében, majd 2013. november 1-jei hatállyal kinevezték a Zeneakadémia rektorává – a jelenlegi már a negyedik tanéve.
Az intézmény tanáraival beszélgetve úgy tűnik, támogatják Vigh Andrea munkáját, mert „PR helyett tényleg az oktatásra koncentrál”, és őrzi az intézmény értékrendjét, reputációját. A közelmúlt fontos eredménye, hogy városmajori közoktatási intézményekkel együttműködve Kodály mintaiskolát indított – az óvodától 18 éves korig, s ez rövid idő alatt nemzetközi módszertani referenciaponttá vált.
Vigh Andrea szakmai elismertségét jelzi, hogy idén Prima Primissima-díjra jelölték a zeneművészet kategóriában.

Pesti barokk Kern Andrással

Publikálás dátuma
2016.10.06. 21:05
A Pesti barokk című vígjáték bemutatója a Belvárosi Színházban. MTI Fotó: Marjai János
Dés Mihály Pesti barokk című regényéből készült előadást mutat be a Belvárosi Színházban az Orlai Produkciós Iroda. Az 1980-as évek Budapestjén játszódó darab főhősét Szabó Kimmel Tamás, nagymamáját Kern András alakítja. 

Dés Mihály irodalmár, újságíró, lapkiadó a Spanyolországban töltött hosszú évtizedeket követően 25 év után először 2013-ban írt regényt magyar nyelven: Pesti barokk című műve négy év alatt született meg. A nyolcvanas évek derekán, budapesti bulik, szerelmi bonyodalmak, besúgók és barátságmítoszok közepette játszódó történet főhőse a harminc-egynéhány éves Koszta János, aki otthonosan mozog ebben a világban, de mégsem találja a helyét. Egyetlen stabil pont van az életében: a nagyanyja.

Az előadásban Szabó Kimmel Tamás alakítja Koszta Jánost, míg nagymamáját Kern András játssza, aki a regényből készült darabot társszerzőként is jegyzi.

Mint Göttinger Pál, az előadás rendezője elmondta, Kern András volt az, aki kitalálta, hogy legyen a regényből színdarab, amelyet aztán Dés Mihállyal közösen írt meg. "Elolvastam, és örömmel vállaltam, elsősorban András személye miatt. Csupa fiatal szereplője van a darabnak, és hozzájuk Kern András, aki már akkor is Kern András volt, amikor ez a történet játszódik. Így ez egy olyan sokfenekű, izgalmas helyzet, amivel volt kedvem foglalkozni" - mondta a Göttinger Pál.

A Pesti barokk szereposztásáról Orlai Tibor producerrel együtt döntöttek. Mint a rendező megjegyezte, nem volt egyszerű összeegyeztetni a színészeket, mert mindegyiküknek van anyaszínháza, így már bő egy évvel ezelőtt megkezdődött az egyeztetés.

A főhőst alakító Szabó Kimmel Tamás akkor született, amikor a történet játszódik, így csak annyit tudott a korszakról, amennyit filmekben láthatott. De izgalmas számára ez a kor, érdekes a történet, a szereplői is. A szereposztásról elmondta, hogy nagyon örül a közös munkának Kern Andrással, akivel eddig még sosem játszhatott együtt.

"Kifejezetten jó ilyen közegben dolgozni" - jegyezte meg partnereiről szólva. A darabban Kern András és Szabó Kimmel Tamás mellett Bánfalvi Eszter és Grisnik Petra, László Lili, Schruff Milán, valamint Mészáros Máté játszik. A jelmez Cselényi Nóra, a díszlet Ondraschek Péter munkája. Az előadás dramaturgja Upor László, producere Orlai Tibor.

Szerző

Nincs helye a közéletben

A lap főszerkesztője a népszavazás után kialakult helyzet legfontosabb elemét ragadta meg, amikor Orbán távozásának szükségességéről írt. Németh Péternek igaza van: "Nem azért kell lemondatni Orbán Viktort, mert a népszavazás elbukott; nem azért kell eltávolítani a hatalom éléről Orbán Viktort, mert feleslegesen költött milliárdokat, ráadásul a mi milliárdjainkat egy értelmetlen referendumra; nem azért kell a kormányfőt elküldeni, mert gyűlöletet keltett az országban."

És vitathatatlanul helytálló a főszerkesztő összefoglaló jellemzése is a jelenlegi kormányfő tevékenységéről: Orbán "törvénytelenségre buzdít, tudatosan veszi semmibe a jogszabályokat, miniszterelnökként olyan országgá akarja tenni Magyarországot, ahol azt a szabályt tarja csak be, amit akar, de még a saját maga által gyártatott törvényekre is fittyet hány." Németh Péter ebből azt a következtetést vontja le, hogy mindezekért Orbánnak "nincs helye a hatalomban". Kétségtelenül igaz ez is, ám én tovább megyek: mindezekért Orbán Viktornak nincs helye a közéletben.

Szerző