Hatos Szabolcs;

magyar labdarúgó-válogatott;Lisztes Krisztián;bizakodás;

2016-10-07 07:50:00

Lisztes Krisztián: „Élet-halál harc lesz Svájc ellen”

Korábbi válogatott labdarúgóként Lisztes Krisztián örömmel fogadta a nemzeti tizenegy Európa-bajnoki sikerét, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy hiba volna megelégedni azzal, hogy a magyar csapat újra részese volt egy nemzetközi tornának. A több mint 200 Bundesliga-találkozón pályára lépő Lisztes szerint aligha véletlen egybeesés, hogy a német szakemberek által felkészített csapatok brillíroznak, s manapság csakis a tehetséges fiatalokon múlik, hogy meddig jutnak el a pályafutásuk során. A címeres mezt 49-szer magára öltő Lisztessel, aki a német Theo Schneiderrel közösen manapság a Fradi utánpótláscsapatainál zajló munkát felügyeli, a Magyarország-Svájc világbajnoki selejtezőt megelőzően beszélgettünk.

- Hány különböző utánpótlás-mérkőzést követett a helyszínen az utóbbi napokban?

- A hétvégi bajnokik mellett kint voltunk a korosztályos Európa-bajnoki selejtezőkön, illetve hétfőn a Népligetben elkezdődött az U17-es korosztály nemzetközi tornája, a Future Talents Cup is, úgyhogy jópár mérkőzést láttam.

- Néhánnyal több meccset látott tehát, mint amennyit az NB I-ben rendeztek. Többek véleménye megoszlik az extra válogatott szünettel kapcsolatban, Ön mit gondol erről?

- Nézőpont kérdése, hogy ezt ki hogyan látja, abban azonban egyetérthetünk: mindenki örül a nemzeti csapat sikereinek. Nagy szükség van a válogatott sikereire, mert minél eredményesebb a nemzeti csapat, annál több gyerek dönt úgy, hogy futballozni kezd. Annál több esély van arra, hogy Böde Danikra, Gera Zolikra találunk, akik éppen a Fradiban kezdenek el focizni, és akikre aztán ismét építhet a nemzeti tizenegy Jó, hogy a svájci mérkőzés előtt egy ilyen belefér, de persze ez nehéz kérdés. A klubedzőket is meg kell érteni, hiszen nem mindig optimális, hogy kiesnek a ritmusból a játékosok. Nem tartanám rossz dolognak, ha vitatkoznának, megbeszélnék a problémákat egymás közt a trénerek, a lényeg csupán az, hogy a végén legyen megoldás.

- Hogyan értékelné a válogatott Eb-szereplését, s az azóta eltelt időszak történéseit?

- Természetesen nagyon örülök, hogy ilyen jól szerepeltünk Franciaországban, a válogatott iránti töretlen érdeklődést pedig jól mutatja, hogy a Svájc elleni mérkőzésre is már napokkal ezelőtt elfogytak a jegyek. Az Eb-szereplés talán pozitív irányba változtatta meg a közvélemény viszonyát a válogatotthoz. Jó érzés volt a mérkőzések után a városban elvegyülni a tömeg között. Remek lehetett labdarúgóként is megélni azt, hogy egymásra talált a közönség és a csapat. Nem könnyű folytatni ezt az utat, hiszen az elvárások megemelkedtek, de azért sokak a realitás talaján maradtak, s látják, hogy nehéz feladat ebből a csoportból világbajnokságra kijutni, de azt is láttuk, hogy jó formában lévő játékosokkal, jó formaidőzítéssel akár meglepetéseket is tudunk okozni. Az Eb nagyon jó visszajelzés volt, hogy érdemes dolgozni, esetleg nagyobb álmokat is dédelgetni. Nem vagyunk egy vesztes nép, tudunk mi is akár az utolsó percekben is gólt lőni.

- Egy gondolat erejéig visszakanyarodva – a nyáron megfordult a fejében, hogy ezt az élményt csakugyan jó lett volna az aktív éveiben, válogatott labdarúgóként átélni?

- Jó lett volna, de ettől függetlenül is nagyon tudtam örülni a mostani válogatott sikerének. Király Gáborral rengeteget játszottunk együtt, nemcsak a nagy, hanem az ifi-válogatottban is, úgyhogy ha nekem nem is sikerült, valamilyen szinten én is ott voltam velük, ha lehet így mondani.

- A mostani selejtezősorozat korai szakaszában járva lehet azzal „terhelni” a játékosokat, hogy sorsdöntő ütközetek következnek Svájc és Lettország ellen?

- Ilyen a profi világ, szinte minden hétvégén sorsdöntő mérkőzés következik. Valóban, ha ez a két mérkőzés rosszul alakulna, onnan már nagyon nehéz volna felállni, ugyanakkor bízom a válogatottban és a hazai pálya előnyében. Ha Svájc és Lettország ellen hoznánk négy pontot, az nem volna olyan rossz. Persze, az optimális a hat volna, úgy héttel adott esetben már a csoport élén is állhatnánk, de azért korai még erről beszélni. Láttuk legutóbb a görögöket, azt, mennyire nem sikerült nekik az Európa-bajnoki selejtezősorozat annak ellenére sem, hogy előzőleg kint voltak a világbajnokságon. Mindenkinek meg kell újulni, játékosnak és edzőnek is másképpen kell felkészülni minden mérkőzésre. Élet-halál harc lesz Svájc ellen, s utána Lettországban ugyanez érvényes. Itt nem lehet hátradőlni. Szép és jó, hogy kint voltunk az Eb-n, de ha megelégednénk ezzel, az nagyon nagy hiba lenne.

- A sikerért sokat tehetnek azok az idegenlégiósok is, akiket gyakran bírálnak, mondván, a sikeres klubteljesítmény után válogatott mezben kevésbé nyújtanak kimagaslót. Tapasztalatai alapján mit gondol, mi az oka annak, hogy míg a lengyel ligában Nikolics Nemanja számolatlanul szerzi a gólokat, addig a válogatottban nem tud élni a lehetőségeivel?

- Maradva a példánál, Nikolics sokkal támadóbb jellegű focit játszik a klubcsapatában, mint a válogatottban, ahol szűk védekezésből a kontrákra építenek. Inkább egy erőcsatárt preferál a szövetségi kapitány, aki megtartja a labdákat és addig fel tudunk zárkózni, s a visszapasszokból a szélén tudjuk megbontani az ellenfelet. Korábban magam is többször megkaptam, hogy miért tudok Brémában jobban játszani, mint a válogatottban. Nem lehet a klubcsapatot összehasonlítani a válogatottal. Nikolics kevesebbet szerepel Lengyelországban a szélen, helyette középen játszik, míg a válogatottban a szélső pozícióban kap lehetőséget. Rengeteg olyan tényező van, amihez egy játékos szempontjából alkalmazkodni kell pozitív vagy negatív irányba.

- Ön szerint a nemzeti csapatnál – és egyidejűleg a Ferencvárosnál is – kijelenthető, hogy a német szemlélet hozta el a régen várt eredményt?

- Tíz évet töltöttem el Németországban, így mondhatom, ismerem a német mentalitást és munkamorált. Nem hiszem, hogy az csak szerencsés egybeesés, hogy a Fradi bajnokságot és kupát nyert a legutóbbi idényben, vagy, hogy Bernd Storck vezetésével jutottunk ki az Eb-re. Már Dárdai Pálnak is ezt a fajta mentalitást sikerült beültetni a csapatba, egy olyan stílust, ami sikerre vitte a csapatot.

- Ilyen alapon elmondható, hogy szép jövő előtt áll a német Theo Schneider és az évekig Németországban játszó Lisztes Krisztián által felügyelt utánpótlásbázisból merítő FTC?

- Azon dolgozunk, hogy ez a történet jó irányba haladjon. Bár a sport kevésbé kiszámítható és esetenként hullámzó is lehet, én hiszek a folyamatos és jó munkában. Szeretnénk minél több tehetséget felfedezni, akik aztán minőségi munkát végeznek napról napra, hétről hétre, évről évre, s ha ez összeadódik, mire ők eljutnak abba a korba, hogy a felnőtt, profi labdarúgásról beszélünk, akkor készen állnak majd a nemzetközi megmérettetésre.

- Rengeteg fiatal focistával dolgoznak együtt. Meglátásuk szerint mikortól lehet azt mondani egy tehetségre, hogy visszavonhatatlanul a jövő reménysége, s így különleges foglalkozást, tehetséggondozást igényel?

- Folyamatosan változnak a fiatalok. Természetesen vannak olyan korosztályok, ahol esetleg a fizikumából adódóan erősebb, gyorsabb játékos még kitűnik az adott korosztályból, de lehet, hogy két-három év múlva utolérik vagy akár le is előzik a kisebbek. Az utánpótlásban nagyon meg kell gondolni, kiről mit mondunk, akár pozitív, akár negatív értelemben. Folyamatos fejlődésről és képzésről van szó, a legfontosabb, hogy a képzést megkapják. Nagyon örülök, hogy Theo érkezésével semmilyen eredménykényszer nincs az edzőkön, hanem valóban a képzés a legfontosabb, ami jó esetben később párosul eredményességgel is. A körülmények adottak, jó pályákon dolgozunk, gyönyörű a létesítmény a Népligetben – ezeket össze sem lehet hasonlítani azokkal az állapotokkal, mint amelyek még az én ifjúkoromban jellemezték az objektumot. Ekkor salakos, földes pályákon edzettünk. A mostani generáció elég jó helyzetben van, csak rajtuk múlik, hogy mit érnek el.

- Mennyire nevezhető kötelező állomásnak az NB I egy fiatal tehetség esetében? Elhagyható, vagy azért jó, ha valaki eltölt egy évet az élvonalban, mielőtt külföldre szerződik?

- Saját példámból kiindulva én semmiért nem cseréltem volna el a Fradista éveimet. Nekem 16 évesen meglett volna a lehetőségem kimenni Stuttgartba, akkor az U17-es csapatban szerepeltettek volna biztosan. Sokkal jobban jártam azzal, hogy ezt nem fogadtam el, magyar bajnok és válogatott lettem, a Bajnokok Ligájában játszottam. Értékesebb játékosként érkeztem meg Stuttgartba, amikor már nemcsak egy voltam a sok közül, hanem valóban egy olyan játékos, aki már letett valamit az asztalra. Szerintem így sokkal könnyebb helyzetben voltam, mintha 16 évesen, külföldiként, nagyon korán és fiatalon légiósnak álltam volna. Keveseknek sikerül ez az út ilyen korán. A menedzserekkel ellentétben azt mondom, hogy egy magyar fiatal előbb tűnjön ki inkább a honi élvonalból. Mind anyagilag, mind megbecsülés szempontjából szerintem ez egy sokkal jobb út.

- Elég lehetőséget kapnak a fiatalok az NB I-es kluboknál?

- Talán ez is pozitív irányba változott. Ott van a Vasas, mint jó példa, ahol fiatalokat foglalkoztatnak, de a Honvéd is egyre jobban ilyen. Szerintem ezt sokkal jobban elfogadják a szurkolók és a magyar labdarúgás érdekeit is inkább szolgálja. Nyilván meg kell lenni annak a minőségnek is, hogy a fiatalokat tudják játszatni, mert csak szabállyal ráerősíteni az nem mindig természetes út, de én mindig örülök, amikor a Fradinál is látom a jó példákat. Csernik Kornél is az U19-es együttesből került fel a felnőtt keretbe, ahol a felkészülés után is megragadt. Nem azért, mert fiatal, hanem mert úgy gondoljuk, hogy elérte azt, hogy érdemes beletenni azt a munkát, ami meg fog térülni.

- Csernik Kornélon kívül más ifjak is kopogtatnak a Fradi öltözőjének ajtaján?

- Neveket nem szeretnék mondani, de jelenleg is szerepelnek olyanok a korosztályos csapatainkban, akikről azt gondoljuk, hogy éveken keresztül meg fogják oldani például a belső védő posztját a Ferencvárosnál. Látunk ügyes fiatalokat, s próbáljuk őket úgy terelgetni, hogy úgy érezzék, jó helyen vannak, s be fognak kerülni az első csapatba. Theóval azon dolgozunk, hogy az ő fejlődésük töretlen legyen, s megkapják azt a képzést, ami szerintünk pillanatnyilag a legjobb.

- Az idősebbek akár a vb-re készülő válogatott keretében is ott lehetnek 2018 tavaszán - feltéve, ha kijutunk.

- Akár ez is lehet. Minden utánpótlás-válogatottunknak nagyon örülünk, ha ott tudnak ragadni, próbálunk mindent megtenni azért, hogy a szakvezetők felfigyeljenek rájuk. Úgy gondoljuk, hogy a válogatottban is és az utánpótlásban is érződik a német hatás. Örülök, hogy teljesítményorientált, hogy ki marad bent a válogatottban. A legjobbak, a legerősebbek maradjanak a válogatottban, bármilyen korosztályról beszélünk, ez a természetes.

- Ahhoz persze, hogy ezek a fiatalok vb-re készülhessenek, mindenekelőtt le kell győzni Svájcot.

- Természetesen mindig a következő mérkőzés a legfontosabb, most a svájci válogatottal szembeni következik. Bízom abban, hogy meglepetést tudunk szerezni, annak ellenére, hogy ismert Svájc válogatottjának ereje. Miért ne sikerülhetne? Ha a portugálokat meg tudtuk lepni és az osztrákok ellen tudtunk nyerni, akkor hazai közönség előtt, ha minden optimálisan alakul, akkor itthon tarthatjuk a három pontot.