Brigitte Hamann halálára

Publikálás dátuma
2016.10.08. 07:46
FORRÁS: EURÓPA KIADÓ
76 éves korában, kedden elhunyt Brigitte Hamann német-osztrák történész, akinek a Habsburg-dinasztia különböző, Monarchia-korabeli tagjairól írt munkái népszerűek voltak Magyarországon is.

Brigitte Hamann neve sokat mond azoknak, akik érdeklődnek az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodócsaládja iránt. Ha valaki kíváncsi arra, valójában ki volt Ferenc József, Erzsébet királyné vagy Rudolf főherceg, akkor Hamann professzor asszony munkáinál kell kezdenie a kutakodást. Ő volt az, aki Kedves, jó Barátném! címmel elénk tárta Ferenc József bensőséges levelezését Katharina Schratt-tal, a Burgtheater örökös tagjával, aki 1883-tól volt az uralkodó szeretője – ha minden igaz, a császárné tudtával (talán közbenjárásával). Amikor úgy tizenöt évvel ezelőtt magyarul is megjelent a szép, testes kötet, rögvest sikernek bizonyult. A lelkesedés nem tűnt tova, a könyvet az Európa Kiadó nemrég újra megjelentette.

Többszöri kiadásokat ért meg a héten elhunyt történész legtöbb munkája. Leghíresebb művének, az Erzsébet királyné című kötetnek csak magam láttam három-négy különböző borítójú változatát az elmúlt évek során. Az eredetileg 1981-ben megjelent munka igazán monumentális kötet, s nem csak fizikailag. Ha a legutóbbi, a szintén Európa gondozásában 2012-ben megjelent kiadást vesszük alapul, akkor hétszázhúsz (!) oldalon keresztül dolgozza fel a Wittelsbach császárné életét. Méghozzá ez az eddigi legteljesebb és leghitelesebb kép, amely Sisiről született. Minden, ami tudható róla, benne van Hamann monográfiájában. Ír arról is, hogy milyen öntörvényű, nehezen kezelhető fiatalasszony, s később még inkább holdkóros, a rideg udvari etikett elől menekülő figurává vált a császárné, de a szerző Erzsébet hiányzó anyai erényei felett sem megy el szó nélkül. A kötetben szerepelnek még a császárné versei is, akárcsak az egész politikai, társadalmi, gazdasági közeg, amely a 19. századot jellemezte a térségben. (A kötet ultrarövid változata az Erzsébet, Magyarország királynéja című, a császárné kultuszát színes festményekkel, fekete-fehér fotókkal megörökítő nagyméretű album kísérőszövege, amelyet Hamann írt.)

Ugyanilyen átfogó, minden részletre kiterjedő a történész másik nevezete kötete, a Rudolf – A trónörökös és a lázadó. Ez a harmincévesen, a mayerlingi vadászkastélyban életét vesztő főherceg históriája, amely eredetileg a történész doktori disszertációja volt. Nem olyan olvasmányos, mint az Erzsébet-kötet, de az is biztos, hogy az, aki kezébe veszi, nem csak a hercegről, hanem a korszakról is áttekintést kap.

Az, hogy Hamannnál kevesebben ismerhették jobban a Habsburg-dinasztiát, igazolható az általa szerkesztett Habsburg lexikonnal is. Emlékszem, még általános iskolás kisgyermek voltam, amikor megkaptam ezt a félezer szócikkből felépülő munkát. Minden portréját örömmel olvastam, pedig nem zanzásított fejezetekről, hanem tényekről, a mögöttük meghúzódó – végtelenül kegyetlen vagy lehangoló – emberi sorsokról van benne szó.

Brigitte Hamann Németországban született, de élete jelentős részében Bécsben élt, büszke volt osztrák állampolgárságára. Érdekelte Ausztria történelme, identitása, uralkodócsaládja. Talán éppen ez a kívülről jött attitűd alakította ki benne azt a sajátos nézőpontot, amellyel összességében objektívan kutatta a dinasztiatörténetet. Munkái a szakmában és az olvasók körében is megbecsülést váltottak ki visszahúzódó személye iránt. Tekintélyét mutatja számtalan elismerése, valamint az, hogy Gerald Stourzh, a bécsi egyetem professor emeritus egyszer azt mondta róla, egyike a legsikeresebb történészeknek a szakma német nyelvű szférájában. Éppen ezért elkeserítő, hogy ez idáig egyetlen nyomtatásban megjelenő vagy online működő magyar sajtófelület sem emlékezett meg haláláról.

Nyáron leveleztem német kiadójával, a C.H.Beckkel, annak reményében, hogy interjút készíthetek a szerzővel, akinek könyveit már tizenévesen örömmel olvastam. Augusztusban már sejteni lehetett, hogy Brigitte Hamann beteg, mert a kiadó sajtókapcsolatokért felelős munkatársa azt írta, sajnos a szerző többé már nem ad interjúkat.

Témák
történész

A test nem hazudik

Publikálás dátuma
2016.10.08. 07:45
Kéri Judit eredeti módon mesél aktuális – jórészt nőügyi – problémákról FOTÓK: SZANDTNER DÁNIEL
Bécsben az Off Theaterben vasárnapig négy alkalommal látható Kéri Judit táncos, rendező, koreográfus a Királynő és a tojások (The Queen and The Eggs) című új produkciója, amely egy trilógia második darabja. A mostani magyar, angol és német nyelvű, csaknem egy órás produkció egy családi történetet dolgoz fel, a táncos nagymamájának tragédiáját. A mai előadás után beszélgetést rendeznek az alkotókkal.

Kéri Judit táncos, rendező, koreográfus majd két évtizednyi világkalandozást követően néhány éve elsősorban Bécsben alkot, de produkcióival, az előadásaihoz kapcsolódó kreatív kezdeményezéseivel, kiállításaival, performanszaival Magyarországon, elsősorban Budapesten is találkozhatunk. Mostani bécsi premierjének, A királynő és a tojások (The Queen and The Eggs) című új darabjának, amelyet egyedül táncol, májusban tartották a munkabemutatóját a Trafóban. Ez a mű egy trilógia második darabja. Amíg az első, A Király és a Párnahuzat/Párnaügy (The King and the Pillowcase) központi figurája az apa és az őt körülvevő patriarchális társadalom volt, a mostani főszereplője az anya, illetve az anyaföld, ahonnan jövünk. Alkotása középpontjában áll még, hogy mit jelent nőnek lenni, mi a nőiség, és az, hogy a 21. században hol tartunk a nemiség, a nemiségünk elfogadása, a szexualitás terén. A korábbi darab fontos eleme, hogy Judit eljött Magyarországról, kísérletet tett arra, hogy megfogalmazza, mit is látott a világban.

A mostani produkció pedig családi történetet dolgoz fel: Judit nagymamájának a tragédiáját, akit a második világháború végén, 1945 szeptemberében öltek meg a szovjet katonák, akkor amikor Judit édesapja mindössze hét hónapos volt. Ezt a tragédiát az alkotó családjában tabuként kezelték, nem beszéltek róla. Judit kilenc évesen tudta meg, hogy akit őt a nagymamájának tekint, az vér szerint a nénje. És a második tragédia az, hogy amikor a nagypapa hazajött a háborús hadifogságból és szembesült a történtekkel, a család jó szándéktól vezérelt nyomásának megfelelve el kellett, hogy vegye saját sógornőjét, vagyis a nagymama nagyobbik lánytestvérét.

"Nekem mindig azt mondták, hogy hasonlítok a mamára, aki a tragédia áldozata volt. Én is érzek hasonlót, illetve azt, hogy valamennyire akaratlanul átvállaltam a nagymama sorsát. Vagyis azt, amit a nagymamának nem sikerült megoldania, azt nekem kell kibogoznom, feloldanom, vagyis ezt a családi kizökkenést nekem kell helyre billentenem, elsősorban persze a magam számára" - mondja Kéri Judit. A darab a történet kapcsán érinti a női kiszolgáltatottság, a szégyen feldolgozásának a lehetőségeit is. "Több éve kutatom ezt a témát, ezt a történetet. A továbblépés, a fájdalomból, a tehetetlen dühből, a gyűlöletből, a szomorúságból, erőszakból való kilépés, a továbblépés motivál. A darab is foglalkozik a tettes és az áldozat szerepkörével, ítélkezés nélkül. Hiszen ebben az ördögi körben mindenki csak veszíthet. Az sem egyértelmű kérdés, hogy ki tekinthető áldozatnak. Másrészt az áldozat bizonyos szempontból talán tekinthető tettesnek, hiszen az édesapám szempontjából a nagymamám elhagyta őt” - meséli a darab koncepciójának kitalálója, koreográfusa.

Kéri Judit szerint a test nem hazudik, ezért is dolgozik a tánc eszközeivel, de behívja a zene és a kép erejét is azért, hogy feldolgozza a családi történetet. "Ezzel a darabbal nem az én fájdalmamra szeretném a világ figyelmét felhívni, hanem arra a kollektív tendenciára, amit csak kollektívan tudunk megállítani, s ez az egyénnel, az egyénnél kezdődik. Mert van lehetőség a tettes-áldozat ördögi köréből kitörni, meg lehet bocsájtani. Ehhez hátrébb kell lépni, más perspektívából kell figyelnünk a helyzetünket. Ha sokan elindulunk ezen az úton, akkor feleslegessé válik, véget ér az állandó harc és párbaj kényszer.”

Kéri Juditnak az is rendkívül fontos, hogy a női értékekre, a nő biológiai és lelki sajátosságaira is felhívja a figyelmet. Szerinte a világ most keveset tudatosít ebből, kevésbé él vele. Egyoldalúan, túlságosan a férfi minőségek és a férfiak által képviselt értékek állnak középpontban. „Eljött az idő, hogy ezen változtassunk, hogy több harmóniát, egyensúlyt és ezzel együtt változatosságot, színt is vigyünk az életünkbe” - véli.

Fontos ihletője a víz

Fontos ihletője a víz

A produkció egyik fontos ihletője a víz, ezért Judit évek óta utazik vizek közelébe, ahol szertartásokat, rituálékat végez, s ezek indirekt módon, több szinten be is épülnek a darabba. A Balatonnál nőtt fel, de járt már többek között a Bajkál-tónál, a Titikaka-tónál, a Panama-csatornánál, a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceánnál, a Földközi-, az Északi-, a Balti-tengernél, illetve a másik pólust is megtapasztalta Marokkóban, a Szaharában.

A Királynő és a tojások című szólóperformanszban Kéri Juditnak csupán egy partnere van a színpadon, mégpedig az élőben zenélő Vereb Szabolcs. A produkció dramaturgja Perczel Enikő, az élő videó vetítésért, amely szintén nagy hangsúlyt kap az előadásban, Vella Péter felel, a bejátszott felvételeket Szandtner Dániel és Kéri Judit készítette. A díszletet és a jelmezt Stefan Röhrle tervezte. A produkció másik zeneszerzője és művészeti tanácsadója Gryllus Samu. Az előadást Bécs Város Kulturális Osztálya az Osztrák Szövetségi Kancellária Művészeti és Kulturális Osztálya finanszírozza, s az Off Theater koprodukciójában jött létre.

A trilógia tervezett harmadik része egy többszereplős nemzetközi táncelőadás lesz, amely az És addig éltek, amíg meg nem haltak címet viseli. Újra előkerül majd a születés, a nász, az egybekelés és a halál témája is, Philemon és Baucis alakját felidézve. Kéri Judit többek közt arra keresi majd a választ, mi szükséges ahhoz, hogy ezen a kék bolygón együtt, egymással, egymásért éljünk, amíg itt tartózkodunk. Kéri Juditot és alkotótársait meghívták Londonba, ahová a most Bécsben bemutatott előadást és a trilógiát viszik majd, de Judit szeretné, ha idővel Magyarországon is láthatóak lennének a darabok.

Szerző
Témák
Kéri Judit

Az Erkelben az '56-os musical

Publikálás dátuma
2016.10.07. 07:48
A darab az igazságnak akar emléket állítani FOTÓ: KISS LÁSZLÓ
Az 1956-os forradalmat megidéző, fiataloknak szóló musicalt mutatnak be 56 csepp vér címmel a budapesti Erkel Színházban, Szikora János rendezésében október 23-án és 31-én. A székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Magyar Állami Operaház együttműködésében létrejött előadásban Lőrinc pátert Feke Pál, Júliát Kiss Diána Magdolna, Robit Börcsök Olivér játssza.

A mű zeneszerzője Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, a történetet Pintér Tamás ötlete alapján Horváth Péter írta - mondta el Szikora János, a székesfehérvári színház igazgatója a csütörtöki sajtótájékoztatón Budapesten.

Emlékeztetett: az 56 csepp vér című musicalt a Papp László Budapest Sportarénában mutatták be 2006-ban, a forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján méltó körülmények között adják elő a II. János Pál pápa téren található Erkel Színházban. A produkcióban mások mellett Kátai István, Keszei Bori, Busa Tamás, Sághy Tamás, Egyed Attila, Keller János, Závodszky Noémi, Váradi Eszter Sára, Schwartz Dávid, Karácsony Gergely, Fehérvári Péter, Rovó Tamás és Gál Gergely szerepel.

A történet két fiatal szerelméről, valamint a karhatalmisták és a helyi fiatalok konfliktusáról szól William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját alapul véve.

A musical annak az oly sokszor emlegetett igazságnak kíván emléket állítani, hogy a forradalmat fiatal emberek csinálták. Közülük választ ki egyet és meséli el izgalmakban bővelkedő, végül tragédiába torkolló heroikus történetét Horváth Péter író. A musicalirodalom első 1956-os alkotásának zeneszerzője Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa, az Opera egykori főigazgatójának, a zeneszerző-karmester Mihály Andrásnak fia.

Ókovács Szilveszter, a dalszínház főigazgatója elmondta: az Erkel Színházban a forradalomra emlékezve 22-én újrajátsszák a 60 évvel korábbi estet, amelyen elhangzott többek között Bartók II. zongoraversenye, továbbá bemutatnak egy új magyar és egy finn operát is e témában. A musicalről úgy vélekedett, hogy ez a szín, ez a műfaj hiányzott a palettáról és beleillik a programba.

Szerző