Paul Lendvai új könyve: Orbán Magyarországa

Bécsben ma mutatják be Paul Lendvai új könyvét. Az évtizedek óta Ausztriában élő író-újságírónak ez a 17. kötete. A magyar miniszterelnökről írta Orbáns Ungarn (Orbán Magyarországa) címmel. Politikai életrajz, ahogy erről a Kremayr&Scheriau kiadó által megjelentetett mű borítója is beszámol. A magyarul „Új honfoglalás“ címmel a Noran Libro kiadónál megjelenő könyvnek két hét múlva lesz a budapesti premierje.

A ma 53 éves Orbán Viktort gyermekkorától kíséri végig az elemző. A politikus ifjúságának a Fidesz megalakulásáig, a rendszerváltásig szóló rövid összefoglalója azonban inkább csak a tehetséges vidéki fiú korán kibontakozott feltörekvési vágyának, családjából eredeztethető agressziójának, a hatalom és a futball iránti olthatatlan szeretetének a felfestésére szolgál.

Lendvai elsősorban a különleges képességű politikusra figyel, főleg a 2002 utáni 14 évre, az ellenzékben eltöltött nyolc esztendőre, s a 2010 óta egyre inkább megszilárduló miniszterelnöki hatalom éveire.

A kelet-európai szakértőnek számító neves újságíró hűvösen szemlélődő külföldiként és egyúttal egykori hazáját féltő szenvedélyes megfigyelőként értékeli Orbánt és a magyar politikai világot. Tudásanyaga is hatalmas, nincs olyan politikai pletyka sem, amelyről ne lenne tudomása (még Orbán rosszul megkötött nyakkendőjének gúnyos SZDSZ-es megigazításáról is tud, mint a Fidesznek a liberalizmustól való elfordulásának eredőjéről). Érdekes kettősség jellemzi a könyve, A szerző meghajol Orbán politikai tehetsége, a kudarcból kilábaló ereje, gyors és bátor döntési képessége előtt. Ugyanakkor rácsodálkozik kétszínű pávatáncára is. Sokszor egyetért a „vezér“ helyzetértékelésével, (például BajnaI Gordon politikai alkalmatlanságáról), hatalomtechnikai alapon értékeli a „kibeszéletlen Trianonból“ táplálkozó, tömegvonzású nacionalizmusát.

Szinte egy lexikonnal ér fel a könyv, amelyben 2010-től az Orbán-kormány összes provokációja, a demokráciát autoriterré torzító valamennyi húzása, emberek, életek könyörtelen kikészítése megtalálható. Paul Lendvai tán csodálja Orbánt, de nem szereti. Egyáltalán nem hisz abban, hogy az egykoron rebellis, liberális ifjúból valódi rendpárti, törvénytisztelő, keresztény-konzervatív férfiú lett. Ennek okát a kormányfő cinizmusában látja, valamint abban, hogy elvtelen ügyeskedéseinek egyetlen célja a hatalom megtartása.

Lendvai számos államfővel, magas rangú politikai szereplővel találkozott életében, rengeteg interjúja jelent meg velük. Tapasztalt lélekbúvárként vizsgálja Orbánt, látja elhatalmasodó bizalmatlanságát, amivel összefügg a híveitől kikövetelt lojalitás, a az, hogy a hűségért cserébe megbocsátja bűneiket. Jól látja növekvő önhittségét, az igazság iránti közömbösségét, embereinek tudatos összeugratását, pozícióik cserélgetését.

A szerző szerint az orbáni Magyarországon romokban hever az ellenzék, s Lendvai nem is kecsegtet közeli feltámadásával. Érzékeli, hogy a mindig konfrontatív Orbán ambíciói már átlépték az országhatárt, a menekültválság Európában az ő malmára hajtja a vizet, hogy neki kedvez a brexit, hogy ő erősödik, ha Angela Merkel pozíciója gyengül. A bölcs mondásokban gazdag elemzésben joggal idézi Lord Acton, brit történészt: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom maradéktalanul korrumpál.“