Elítélem azt a módot, ahogyan becsukták a Népszabadságot. Engedjék meg, hogy egy történetet tárjak önök elé a határon túlról, Nicolae Ceaușescu Romániájából. Az időpont: 1985. január 11. Csáky Zoltán, ahogyan azelőtt mindig, akkor is felült a Marosvásárhelyről Bukarestbe tartó repülőgépre. Mivel nem volt a vidrátszegi reptér felett ködös az idő, a gép felszállt. Mikor Csáky megérkezett a tévé épületéhez, a kollégái kérdezték, hogy minek jött. Hogyhogy minek jöttem? - így Csáky - Mindig hétfőn van az adásunk! Teljesen mindegy - így a kollégák -, mert már a pénteki német adás sem került sugárzásra. Nem sugározták? - kérdezte Csáky. Mire a kollégák: egyszerűen a konnektorból kihúzták a dugót.
A Román TV magyar szerkesztősége tehát még hivatalos értesítést sem kapott az adás megszüntetéséről. Ugyanez történt az elmúlt szombaton a Népszabadsággal is, azzal a különbséggel, hogy az újság esetében később azért a közlemények is megjelentek. És szeretném a Népszavával közölni, hogy - amíg lehet - hónapról hónapra hosszabbítom az előfizetést, és remélem, a Népszabadság is - hasonlóan a Román Televízió bukaresti magyar műsorához, amely 1990. január 8-án jelentkezett először ötéves kényszerleállás után - minél előbb újraindul.