Hivatalosan csak felfüggesztette működését a Népszabadság, de ez gyakorlatilag a megszűnését jelenti. Elődje, a Szabad Nép 1942. február 1-én jelent meg. Szerepét jogutódja, az 1956 novemberében elindult Népszabadság vette át, és képviselte - a Népszava mellett - a baloldali politikát mind a mai napig, néhány hét híján 60 évig, de jogelődjével együtt csaknem 74 éven át. Jelentős és nagy múltú sajtótermék volt tehát a Népszabadság. Nem érdemelt ilyen véget. Németh Szilárd rezsibiztos viszont egyáltalán nem bánta, hogy a Népszabadság megszűnt, szerinte krokodilkönnyekre semmi szükség. És bár meglehet, hogy közvetlenül nem terheli felelősség a kormányt, de közvetetten biztosan, hiszen olyan helyzetet teremtett, melynek nem lehetett más a végkifejlete.
Nem véletlenül foglalkozik vele Brüsszel is. Amit a Népszabadsággal művelt a regnáló hatalom, az megbocsáthatatlan. Mindez nyílt támadást jelent a demokrácia, a sajtószabadság, a szabad véleménynyilvánítás ellen. Általános a felháborodás, mivel politikai oldaltól függetlenül minden lap kiáll a Népszabadság mellett. A Fidesz és Orbán a Népszabadság ellehetetlenítésével átlépett egy láthatatlan határt. Egyetlen demokratikus párt, szervezet sem köteles ezek után betartani a Fidesz által előírt játékszabályokat, mert a fideszesek is gátlástalanul áthágták - de még hányszor! - a saját maguk alkotta szabályokat, ha pillanatnyi érdekük ezt kívánta. Álljunk ki tehát a Népszabadság mellett!
