A Népszabadsággal történt események felvetik a jelenlegi ellenzék felelősségét is abban, hogy a hozzájuk közelálló lapok ilyen helyzetbe kerültek. Sem kormányon, sem ellenzékben nemigen törődtek ezekkel az orgánumokkal, esetleg nem is bánták, hogy egy olykor velük szemben is kritikus hangot megütő "baráti" újság nehéz helyzetbe kerül. A szociálliberális oldalon nem voltak Simicskák, Szélesek vagy Vitézyk, akik pártjuk érdekében ellenzékben is megtalálták a pénzt a sajtóbirodalmuk kiépítésére, pedig egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy befektetésük valaha is megtérül. És most sem hallani arról, hogy bármelyik baloldali gazdag vállalkozó mentőövet dobna e lapoknak. A Népszabadság bezárását piaci okokkal magyarázzák, ezzel nem is volna probléma, ha ehhez egyenlő feltételeket teremtettek volna valamennyi piaci szereplő számára. Ennek az kellene, hogy a kormány kivonuljon a sajtó területéről, nem próbálná meg befolyásolni azt. Kíváncsi vagyok, mire menne hirdetések nélkül a Magyar Idők vagy a Lokál, a Magyar Hírlap? És arra is, hogy megjósolható bukásuk esetén mit nyilatkoznának a németszilárdok és a Népszabadság megszűnésén örvendező társaik. Vajon akkor is a piac áldásos tevékenységét emlegetnék?