Kényszervallatás gyanúja BKV-ügyben (4.rész)

A BKV-ügyben tett nyomozati vallomások és a sajtóban az ügyről megjelent információk pontos kronológiája arra utal, hogy a sajtóban megjelentek és a későbbi vádlottak vallomásai között ok-okozati összefüggés van. A Kecskeméti Törvényszéken tárgyalt első fokú eljárásban hét vádlott beszélt pszichikai kényszervallatásról, három tanú pedig irányított vallomásról számolt be. A BKV-ügyről szóló sorozatunk utolsó része.

Új szakasz vette kezdetét 2010 májusában a BKV-ügy nyomozásában. Egyrészt, mert ekkor történt az eljárás egyik legfontosabb eseménye, a későbbi elsőrendű vádlott, Hagyó Miklós őrizetbe vétele. Másrészt - eljárásjogi szempontból - pedig azért, mert ettől kezdve a nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség (KNyF) vette át.

Vezetőláncon a belváros közepén

A Hagyó elleni vádak alátámasztása céljából a rendőrség ismét kihallgatta két legközelebbi munkatársát, Lelovics Ottót és Horváth Évát. Lelovics Ottó második kihallgatását, őrizetbe vételét egy megalázó mozzanat előzte meg, amelyről a bírósági tárgyaláson a következőket nyilatkozta (Kecskeméti Törvényszék, 2012. október 30.): "Ezek után 2010. május 14.-én Budapesten, az V. kerületben éppen az autóm parkolójegyét szerettem volna meghosszabbítani, amikor a nyomozó hatóság emberei körbe vettek, majd bevittek ismét kihallgatásra, ahol természetesen ismételten vallomást tettem. (…) Itt szeretném megjegyezni, hogy több mint egy órát álltam a személygépkocsim mellett megbilincselve, vezetőláncon fényes nappal a belváros kellős közepén.”

Ugyanezen a napon vették őrizetbe Hagyó sajtófőnökét, Horváth Évát is. Már a letartóztatás is olyan módon történt, ami pszichikai nyomásgyakorlásnak tekinthető. Horváth Éva védője, Dr. Bárándy Péter perbeszéde(Kecskeméti Törvényszék, 2015. december 18.): "Az elsőrendű vádlott őrizetbe vétele egy jól meghatározható napon történik, akkor, amikor státusváltozás következik be az ő életében. Ez egy adott helyzet. Azonban az, hogy a hatodrendű vádlottat is ugyanezen a napon tartóztatják le, ez már azt gondolom, hogy csupán szakmai indíttatás alapján, nem volt eldönthető. Ugyanezen a 14-én tartóztatják le, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két, már fölvett vallomás után, egy jól előkészített, rajtaütésszerű, és nyilvános helyen történő őrizetbe vétel történik. Nem hiszem, hogy ezt rendőrszakmai, nyomozati motivációkkal lehet magyarázni.”

Májusban összesen csupán három kihallgatás történt, mivel a büntetőeljárás fő célját, Hagyó letartóztatását már sikerült elérni azoknak, akiknek a lejárató kampány politikai előnyt jelentett. Júniusban lelassult a nyomozás, ami mögött szándékosság sejthető. Ennek oka egyrészt a lélektani nyomásgyakorlás szándéka lehetett, másrészt így ezeknek a nyomozati cselekményeknek a sajtómegjelenése szeptemberre, az önkormányzati választások elé volt időzíthető. Azon gyanúsítottak közül, akiket pszichikai nyomásgyakorlásnak vetettek alá, összesen csak három embert hallgattak ki: Horváth Évát, Lelovics Ottót és Mesterházy Ernőt.

"Törvényesen rám is lőhet"

Horváth Éva vallomása (Kecskeméti Törvényszék, 2013. január 17.): "Aztán jött az előzetes letartóztatás, ami alatt vallásom miatt hetente tartottak zárkaellenőrzést, tettek megjegyzéseket a könyveimre, öntötték a szemetet a zárka közepére, belekeverve a személyes dolgaimat, hogy takaríts zsidó. A börtönorvosok próbáltak - a tudtom nélkül - bekábítószerezni. (…) A teljesség igénye nélkül a többi fogás, hogy például mindenki kapott reggelit csak én nem, hogy próbálták ellehetetleníteni, hogy a maximum heti 2x10 perc korlátozáson belül telefonon tudjak beszélni a családommal, a fiammal, ahogy amikor 54 fok volt a 4 fős 6 négyzetméteres zárkában, ránk csukták az egyetlen levegőt szolgáltató nyílást, az étkezéshez használt kisablakot a zárkaajtón és még sorolhatnám tovább. (…) Például meghallgattam egy jóakarótól azt is, hogy ha továbbra is bejön hozzám a rabbi, a törvényes lehetőségeken belül, nem tudnak esetleg megóvni attól, hogy »leesek« az ágyról és megüssem magam, de mégis vállaltam a hitemet. (...) Orvosi vizsgálatra, kihallgatásokra teljes bilincsben vittek, mind a gyilkosokat ezzel tályogos – és kezeletlen - sebeket okozva a testemet. Mozgásom indokolatlanul szoros korlátozása miatt, estem-keltem a szállítások közben.

Egy alkalommal annyira, hogy baleseti sebészetre is kiszállítottak, mert a járdaszegélybe vertem be a fejemet esés közben a lábbilincsben. Amikor ezt szóvá tettem a kísérő BV őrnek, akkor azt válaszolta kussoljak, mert úgy veszi megtámadtam és akkor törvényesen rám is lőhet. (...) A börtönbe szállításomkor szintén meghallgattam a kísérő rendőrtől, hogy gondoljak a gyermekemre – aki után köztudott volt, hogy sokat sírok, féltem - mert, ha nem működök együtt velük, akkor előfordulhat, hogy állami gondozásba kell vetetni gyermekem a tartós »távollétem« miatt. Ugye itt már nem voltam férjnél, és még nem voltam újra férjnél, így kiskorú gyermekem egyedüli gyámja voltam. (…) Megkérdezte tőlem a rendőr, hogy nem félek-e, hogy börtönbe fogok megrohadni, előzetesben és nem látom a fiamat felnőni? Ekkor visszakérdeztem azt is a nyomozó rendőrtől, hogy nem félnek-e, hogy egyszer valaki majd a bizonyítékokkal is fog foglalkozni és kiderül ártatlanul hurcoltak meg engem, meg a családomat. (…) Teltek a hónapok, a nyomozók és az ügyészek felém sem néztek, pedig tudtommal elvileg a legszigorúbb kényszerintézkedés alatt mindent el kell követni a nyomozó hatóságnak nyomozás előre haladásáért, hogy a kényszerintézkedés a lehető legszükségesebb minimum időnél ne tartson tovább."

Csendes időszak volt a július és az augusztus hónap is, összesen egy személy, Balogh Zsolt három alkalommal történő kihallgatásával. Ennek feltételezhetően az volt az oka, hogy folytatódott a gyanúsítottakra irányuló pszichikai nyomásgyakorlás a börtönben töltött idővel egyenesen arányosan. Balogh a bíróságon így számolt be a számára egyik legmegrázóbb, 2010. augusztus 23-i kihallgatási napról (Kecskeméti Törvényszék, 2012. október 9.): "Jegyzőkönyv bizonyítja, hogy volt olyan kihallgatásom, melyen két ügyész és két nyomozótiszt, tehát négyen hallgattak ki, míg az akkori ügyvédem egy ügyvédjelöltet küldött. Mivel nem vagyok hős, számomra csak egyetlenegy dolog volt fontos, hogy ne tartóztassanak le és ne járjak úgy, mint egyes munkatársaim. Ennek érdekében még nyilatkozatokat is tettem a sajtónak.”

Bocsánatot kért Hagyótól

2010 szeptemberében az önkormányzati választásokra készült az ország. Részben a másodszor is jól időzített sajtókampánynak köszönhetően az addig húsz éve MSZP-SZDSZ vezetés alatt álló főváros irányítását is át tudta venni a Fidesz-KDNP. Ebben a hónapban két alkalommal kihallgatták Horváth Évát, kétszer Balogh Zsoltot, egyszer pedig Lelovics Ottót. A nyárhoz képest szeptemberben a nyomozás menete felgyorsult, és egy nagyon fontos dolog történt ekkor: Hagyó és Balogh szembesítése. Balogh később, a bírósági tárgyaláson visszavonta a szembesítésen tett nyomozati vallomását, és bocsánatot kért Hagyótól az ott elhangzott terhelő állításai miatt (Kecskeméti Törvényszék, 2015. március 12.): "A szembesítésen tett vallomásomat nem tartom fent. Ezt csak azért tettem, amiért a nyomozati vallomásomat is, hogy ne tartóztassanak le, mint a többieket. Úgy éreztem, hogy csak akkor maradhatok szabadlábon, hogyha súlyosan terhelő dolgokat mondok Hagyó Miklósra. Kifejezetten ennek az alátámasztására állítottam a szembesítés során 14-szer, hogy félek és tartok Hagyó Miklóstól és tagadtam meg a választ Hagyó Miklós védőjének a kérdéseire. Tisztelt Törvényszék semmilyen bűncselekményt nem követtem el, Hagyó Miklós semmilyen törvénytelenségre nem utasított, neki semmilyen pénzt nem adtam át, nagyon sajnálom és elnézést kérek Hagyó Miklóstól, amiért az adott helyzetben ennek az állítására kényszerültem."

Októberben hosszú csend után ismét felgyorsult a nyomozás, összesen hat kihallgatást folytattak le a nyomozó hatóságok - ha csak a későbbi vádlottak kihallgatásait számoljuk -: Zelenák Tibort kétszer, Regőczi Miklóst kétszer, és Lelovics Ottót szintén két alkalommal hallgatták ki.

Lélektani nyomásgyakorlás - hét vádlott, három tanú

2012 januárjában készült el a vádirat a BKV-ügyben, amelyet 2012. január 11-én a Fővárosi Törvényszéknek küldtek meg, mint illetékes bíróságnak. Az illetékességre vonatkozó jogszabályok azonban jelentősen módosultak, így az OBH-elnök Handó Tünde döntése nyomán az ügy a Kecskeméti Törvényszékre került. A hivatalos indoklás szerint az átszignálásra azért volt szükség, mert a Fővárosi Törvényszék annyira leterhelt számos más ügye miatt, hogy éppen ezt a - volt szocialista politikust érintő - ügyet nem tudta volna a törvényben előírt határidőre letárgyalni. Ám az indoklás megkérdőjelezhetővé vált, mikor kiderült, hogy míg a Fővárosi Törvényszéken 60, addig a Kecskeméti Törvényszéken 56 százalék a kiemelt ügyek aránya.

2012. szeptember 20-án Mesterházy Ernő bírósági vallomásában már a nyomozók által alkalmazott lélektani nyomásgyakorlásról beszélt, amely szerint folyamatosan nyilvánvalóvá tették: amennyiben Hagyóra és Demszky Gáborra terhelő vallomást tesz, úgy véget érhet fogva tartása, és ügyét kedvezőbben bírálják el. A bírósági eljárás során a szó szoros értelmében vett kényszervallatás kérdése először 2012. szeptember 25-én merült fel, amikor Antal Attila bírósági vallomásában feltárta, hogy milyen módon vették rá a nyomozati szakaszban arra, hogy Hagyóra terhelő vallomást tegyen. Másnap a KNyF sajtótájékoztatón utasította vissza a vádakat, és hamis vád miatti feljelentést helyezett kilátásba Antallal, és a többi vádlottal szemben is arra az esetre, ha ők is Antaléhoz hasonló vallomást tennének. Az ügyészségi fenyegetés ellenére ezt követően is több vádlott hivatkozott kényszer-vallatásra a bíróság előtt, és vonta vissza, illetve változtatta meg korábbi, nyomozati szakaszban tett vallomását.

2012. október 9-én Balogh Zsolt beszélt bírósági vallomásában pszichikai kényszerről, eszerint a házkutatást követően a kihallgatásain úgy érezte, hogy ha haza akar menni a családjához, akkor minél több visszásságot kell a BKV irányításáról mondania.

2012. október 30-án Lelovics Ottó bírósági vallomásában a kihallgatás lélektani körülményeit említette, amelyet megelőzően közölték vele a házkutatás során, hogy a rendőrségi kihallgatásra már sok cuccot - személyes holmit - vigyen magával, mert sokáig lesz bent.

2012. november 6-án pedig Regőczi Miklós tett vallomást lélektani nyomásgyakorlásról, amely szerint a nyomozati vallomásai hatósági irányításra születtek, amelyek során a hivatalos kihallgató helyiségen kívül, a folyosón, a liftben adták értésére a rendőrök, hogy az a kivezető út, ha bizonyos személyekre terhelő vallomást tesz.

2012. november 20-án a bíróságon Zelenák Tibor is hasonló pszichikai kényszerről számolt be.

2013. január 17-én végül Horváth Éva is pszichikai nyomásgyakorlásról, megalázó bánásmódról beszélt bírósági vallomásában.

Nem csak a vádlottak mentek szembe az ügyészi fenyegetésekkel, de volt három olyan tanú, akik teljesen más ügyekben voltak vádlottak, ám ennek ellenére a BKV-per kecskeméti tárgyalásán, vállalva annak minden kockázatát, vallomást tettek a nyomozás módszereiről. Az a körülmény, hogy mindegyikük más büntetőügyben volt gyanúsított, lehetőséget teremtett a megfélemlítésükre, mert attól tarthattak, hogy az ellenük folyó büntetőeljárásban hosszabb előzetes letartóztatással, később pedig súlyosabb büntetést megalapozó vádirattal torolja meg a rendőrség, illetve az ügyészség ellenállásukat, ha megtagadják a terhelő vallomások tételét.

Lássuk, kik voltak ők.

2013. május 13-án Pálocska János bírósági vallomásában arról számolt be, hogy egy B. László nevű nyomozó egy saját maga által kiegészített magánnyomozói jelentést úgy tüntetett fel, mintha az Pálocska tanúvallomása lenne. Ezt az interneten is ilyen beállításban tették közzé. A nyomozók azt állították, hogy ezt ő adta át, ez az ő információja, és ha mégsem akarja aláírni, akkor eljárást fognak kezdeményezni ellene, amiből négy is volt.

2013. május 16-án pedig dr. Sziebert György tett vallomást arról, hogy a nyomozók jegyzőkönyvön kívüli beszélgetésbe kezdtek vele, ahol sok más minden mellett közölték, hogy ha Demszky Gáborra, Hagyó Miklósra vagy Kocsis Istvánra bármilyen terhelő vallomással tud szolgálni számukra, akkor néhány nap múlva szabadlábra kerül. A következő alkalommal pedig 1-1,5 órán keresztül győzködték; két kisgyereke van, és el fogják intézni, hogy még 20 évig is börtönben legyen, mert mindenki ellene vallott.

2014. október 28-án Bielek Péter, az FKF Zrt. volt vezérigazgatója elmondta, hogy az őt tanúként meghallgató nyomozó közölte vele, hogy nincs ellene semmiféle gyanú, és megtagadhatja az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Beszámolt arról is, hogy az így született tanúvallomása tudta és beleegyezése nélkül megjelent a sajtóban, a következő kihallgatásán pedig azzal fenyegették meg, hogy ha nem vall Hagyó ellen, akkor meggyanúsítják az FKF-ügyben.

2015. március 12-én döntő fordulat történt a perben. Balogh ekkor vonta vissza nyilvánosan is a nyomozati szakban Hagyóra tett, súlyosan terhelő vallomását a Kecskeméti Törvényszéken.