Mindig érdeklődéssel olvasom az olvasói levelek között dr. Kádár János írásait, most azonban nem tudom megállni, hogy legutóbbi írásához "(Vannak baloldali vállalkozók?) ne szóljak hozzá. Tudomásul kéne venni, hogy Magyarországon már rég nem a hagyományos bal- és jobboldal küzd a politikai palettán, hanem liberális (vagy demokratikus) és illiberális (vagy antidemokratikus) oldal. Sporthasonlattal élve a mai politikai miliő olyan, mintha a sakkmesternek kellene küzdeni a ketrecharcossal, aki magát szóban sakkversenyzőnek nevezi, de a saját elvei és sportja szerint küzd. Demokrata pedig nem küzdhet a sakkmező mellett ketrecharcosként, mert akkor ő is “illiberális” lenne. Nincs baloldali vállalkozó; ha lenne, és komolyan tenne is a demokrata oldalért, már nem lehetne vállalkozó. Rendkívül pesszimista vagyok a jövőt illetően, ha bukik valaha is ez a rezsim, nem hiszem, hogy lesz értelmes demokrata politikus egy olyan országban, ahol, ha az ellenfél kerül hatalomra, se demokratikus, se etikus, se emberi eljárásra nem számíthat.
Ha meg lehet tenni azt, hogy visszamenőlegesen elveszik a törvényesen és szerződésen alapuló, kifizetett béreket, ha hatályon kívül lehet helyezni jogerős bírósági ítéleteket, és visszamenőleg szavahihetetlennek lehet nevezni (és a bíróságot erre instruálni) egész szakmai csoportokat, konstrukciós perekkel lehet embereket (politikusokat) tönkretenni, akkor nem beszélhetünk se demokráciáról, se törvényességről. Amúgy a politikai oldalnak, ha hatalmon van egy demokráciában, nem feladata saját, lojális sajtót fenntartani, a feladata csak annyi, hogy őrködjön azon, hogy a sajtó működjön és ne legyen kisajátítható. És ameddig az illiberális hatalom – szimpátia, illetve lojalitás alapján - törvényekkel tehet tönkre és adhat behozhatatlan előnyt a vállalkozásoknak, addig, ebben a térben nem is létezhet igazi baloldali vállalkozó.
