Milyen tapasztalatok vonhatók le ellenzéki szempontból a népszavazás után? Örvendetes, hogy mutatkoztak az összefogás csirái, bár egy kicsivel több, jobb lett volna. Az MSZP és a DK egyeztettek ugyan valamit, de egy közös kampánynak szimbolikus jelentősége lett volna. A „kicsik” az Együtt, PM és MoMa összefogása újszerű és előremutató volt. Más utat választott a Liberális Párt. Eléggé nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék csakis a szavazás érvénytelensége által érheti el célját, a Liberális Párt javaslata viszont az igen szavazatokkal ezzel ellentétes hatású volt. Ebben az esetben nem okozott problémát, mert a részvétel messze 50 százalék alatt volt. De a liberálisok segítettek is a Fidesznek, mert az igen szavazatokkal bizonyos mértékig legalizálták a népszavazást. A Fidesznek jól jött a 60 ezer igen szavazat is, mert így hivatkozni lehetett a 98 százalékos eredményre.
Igen szavazatok híján 100 százalékos lett volna az eredmény, amolyan észak-koreai jellegű, és ez esetben jobban kidomborodott volna ennek a népszavazásnak a furcsasága. Bizony több szempontból is jobb lett volna, ha a Liberális Párt a többiekkel együtt menetel. De a mai viszonyok között erre nem sok esély volt. Teljesen új színfoltot jelentett a Kétfar kúkutya Párt szereplése. Hosszú évek (évtized) óta vártunk már ötletekre az ellenzék részéről, amit most töményen megkaptunk. Sziporkázó ötleteikre még a Fidesz kommunikációs agytrösztje sem tudott érdemben reagálni, a plakátok leszaggatását javasolták, ami durva volt. A KKP (így rövidítik?) ötleteire a továbbiakban is szükség lesz. Az ellenzék végül is elérte, amit célul tűzött ki, bár jobb előjáték is lehetett volna a 2018-as választás szempontjából.
