Egy élsportoló hölgy beszélt arról, hogy idegenben nehezebb helyzetben lesz a röplabda-válogatott, nem érezhetik maguk mögött a hazai szurkolókat. Hasonló a helyzet a politikában is. Orbán Viktor, vagy heti kabaréfellépésén Lázár János halált megvető bátorsággal ostorozza Brüsszelt, hogy ott is értsenek a szóból, odakint viszont már szorít a nagy mellény, oda a nagyhatalmi gőg, a kérdezők szolgai alázata, a pénzen vásároltak hízelgése. A legmodortalanabb külügyminiszter címére alighanem sikeresen pályázó Szijjártó Péter most a saját bőrén tapasztalhatta ezt. Történt, hogy a minden családhoz eljuttatott, kormány által készített bevándorlás-ellenes füzetben avval is riogattak, hogy Európa nagyvárosaiban, így Londonban is vannak olyan körzetek, amelyet a migránsok uralnak, oda brit honpolgárnak nem tanácsos belépnie. A BBC, az angol állami hírügynökség riportere nem sokat kukoricázott: neki szegezte a kérdést a magyar külügyminiszternek, miért hazudik a népszavazás előtt? Micsoda kalamajka lett volna itthon! Miket mondott volna a kérdezett, aki ezúttal nem fölényeskedett, nem pimaszkodott, hanem szánalmasan, dadogva védekezett. Szomorú, ha a vezető magyar politikusokat az igazsággal szembesítik, védekezni kényszerülnek, mert csak a saját látszatvilágukban otthonosak, azon kívül hirtelen „kisfiúk” lesznek. A BBC riporterétől a honi állami televíziók és napilapok munkatársai is tanulhatnának. Mert mit tapasztalunk? Alázatoskodva adják a szót a megkérdezett alá, és észre sem veszik, hogyan múlják alá magukat, hogyan tiporják sárba hivatásuk elemi szabályait, amelyek közül az igazmondást nem tanítják számukra. Hízelegj, nyalj, ez az előmenetel kulcsa. Lépj be a hazugságok birodalmába, észre sem veszed, hogy magad is hazug leszel – ezek a tanulmányaik alapelvei. Ezért (is) olyan alacsony az állami televíziók híradásainak és beszélgető-műsorainak nézettsége. Igaz – a riporterek mentségére szolgáljon – napról-napra átélhetik kirúgott kollégáik láttán, hogy aki igazat szól, betörik a fejét. Olykor elég egy lehallgató-készülék is. Mint a régi rendszerben. Nálunk ilyen az információk közlésének szabadsága… Csoda, hogy csak a szórakoztató műsorok vonzzák a nézőket? Hogy a tömegeket nem érdekli saját sorsuk alakulása? „Költő, hazudj, csak rajt’ ne fogjanak!” – írta Arany János. A politikusokra már akkor sem volt érvényes a figyelmeztetés. Mára kiderülnek hazugságaik, s az a normális, ha ezekkel szembesítik őket. (Ha tudják. Farkas Flóriánt még nem sikerült.) Nálunk a hazugságot minősítik igazságnak, így hülyül szép lassan a maradék magyar, akinek az állami tévé kappanhangú bemondója magyarázza az igazsággá kendőzött valótlanságokat.