Aki azonban tüzetesebben olvassa a szövegkönyvet, nyomban rádöbben, hogy a szabadság himnusza is, vádirat a zsarnokság ellen. Florestant a gaz hatalom akarja eltávolítani az útjából, de nem csupán Leonora, a ragaszkodó feleség kél a védelmére, hanem az igazság tábora is. A megváltást hozó miniszter azt énekli, „a testvér keresi a testvért, segít, mert ez a hitvallása”. Akárcsak a IX. szimfónia kórusa, a „testvér lészen minden ember”.
A mélységesen humanista Beethoven ezt hagyta örökül két remekművében, és aligha véletlen, hogy éppen e napokban egy másik csatorna tűzte műsorára a hajdani Leonard Bernstein-fölvételt. Amikor földgolyóbisunkat a feneketlen gyűlölet akarja leigázni, a zord uszítás.
Salzburg, elsősorban a bécsiekkel, pazar előadást teremtett, gyönyörű rendezői fölfogásban és fejedelmi szereposztásban. Nem volt szándékában operát erőszakolni a nézőre, amikor köztudott, hogy Beethoven egyáltalán nem operakomponista volt. A művészek, az énekesek, kivétel nélkül bámulatos szólisták, egyszersmind ragyogó színészek. Arcjátékuk híven tükrözi lelkük szándékait, Jonas Kaufmann Florestanjától Leonoráig, Roccótól a föloldást bejelentő kormányzóig.
Az egész előadás zenei teljesítménye a felsőfok. Franz Welser-Möst karmesteri pálcája alatt a bécsi filharmonikusok és a kórus hangzása a tökély, bárhol másutt szebbet hiába keresne a muzsika megszállottja. És térjünk vissza a mondanivalóra. Amikor Európában is van olyan politikus, aki elvakult nacionalizmusában, közpénzen, hétköznapi agitációjában a mértéktelen gyűlöletet hirdeti, ez a Fidelio hitvallás a javából.
