Olimpia után, másnaposan

Először persze nagy volt az eufória, végülis olimpia csak négyévente van, minden szem a nemzeti lobogón, a riporterek hangja elcsuklik, a magyar persze sportnemzet (sokféle nemzet vagyunk, éppen azok vagyunk, aminek lennünk kell, ami kell, Semjén Zsolt szerint például világnemzet), nagy volt a készülődés, miközben a realisták már felhívták a figyelmet arra, hogy számos sportágban gyengébbek vagyunk, mint a klasszikus időkben (torna, vízilabda, birkózás), nem untatom az olvasókat, nem ez a lényeg. Szóval voltak előjelek, de Magyarországon nem szeretnek figyelni az előjelekre. A lényeg megint az önámítás, a szereplési kényszer, amit most aztán a legmagasabb csúcsokra járatott a tervezett 2024-es budapesti olimpia reménye. A köztársasági elnök ebből az alkalomból bejárta Dél-Amerikát, hogy foglalkozzon ott élő magyarjaink lelkével, megjelent a játékok végére Viktor is, rosszkedvűen jött-ment zsebredugott kézzel, és már akkor benne volt a levegőben, hogy valahogy az egész nem úgy sikerült, ahogyan tervezték. Most éppen az derült ki, amit minden férfi tudott: mindent a nők csinálnak jól, pontosabban mindent jobban csinálnának, ha hagynák őket.

Szóval Orbán nem elégedett. Először minden alattvaló elégedett volt, az M1 riporterei a végsőkig számoltak, hogy a régióban, a szubrégióban, szóval leköröztünk mindenkit, különösen azok voltak lelkesek, akiknek az állása kötődik az elégedettséghez, aztán egyszercsak Orbán Viktor azt mondta, hogy ő bizony nem elégedett, és annyira nem elégedett, hogy jobb lesz, ha átszervezik a magyar sportképzést, mert megint nincs idő, megint késésben vagyunk, mint mindig. Persze jó lenne egyszer összeszámolni (ami lehetetlen), hogy ebben az országban hány ember és milyen hatékonysággal foglalkozik sportszervezéssel, hányan képezték ki magukat sportközvetítésekre, hányan és hogyan szóltak bele a felkészülésbe. Szóval Orbán Viktor egyszercsak azt mondta, hogy nem elégedett és akkor már azok, akik korábban olyan elégedettek voltak, kissé gondterheltek lettek és ilyenkor következik az átszervezés, ami a magyar közélet egyik legsebezhetőbb pontja.

Először meg kellett volna vizsgálni, hogy csakugyan olyan nagy tragédia történt Rióban? Végtére is egy kis, közép-európai ország vagyunk, most ennyire futotta. Vagy volt valaki, aki figyelte a brit tapasztalatokat, azokat a pénzügyi és szervezeti változásokat, amelyeket ők hajtottak végre egy sikeres olimpiai szereplés érdekében?

Igen, az átszervezés. Rosszabb szó, mint a tatarozás. Magyarországon ezt mindenki, aki dolgozott közhivatalban, tudja. Így hullajtotta el a Fidesz 2010-ben a közlekedési és a környezetvédelmi tárcát, aminek az árát most is sokan (nem ők) fizetik. Átnevezések, táblacsere, szobabeosztás, telefonelosztás, kutatás elveszett akták után, aztán persze szép lassan minden működni kezd (ugyanúgy, mint korábban), csak éppen az az idő nem jön vissza, amit az átszervezésre fordítottak. De arra is van forgatókönyv: hát az átszervezés miatt csúsznak a programok, erre mindenki megkönnyebbül, az átszervezés varázsszó.

Azt azonban senki se gondolja, hogy Magyarország egyik legkaotikusabb, legszerteágazóbb tevékenységével foglalkozó főhatósága lesz képes hatékony sportszervezésre. De nincs baj: mindig lesz mód átszervezésre és mindig lesznek, akik bólogatnak.

Szerző
Odze György író

És a szakácsok hol vannak?

A mi gazdasági miniszterünk, Varga Mihály nem a teoretikus megállapításairól ismerszik meg, sokkal inkább a kormány szándékainak hű megvalósítójaként tartjuk számon. Most mégis nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy bejelentette: paradigmaváltásra van szükség a magyar gazdaságban. Vagyis - nagy szavakkal élve - a korszellem átalakítását sürgette, olyan változást, ami ahhoz fogható, mint amikor egy ország feladja a hagyományos energiahordozók felhasználásának előtérbe helyezését a megújulók javára. Mert miről is beszélt Varga Mihály a Joint-Venture Szövetség jubileumán? "Ahogy Paul Romer, Nobel-díjra jelölt amerikai közgazdász mondta: gazdasági növekedés akkor következik be, amikor az emberek fogják az erőforrásokat, és úgy rendezik át őket, hogy még értékesebbek legyenek… az emberi történelem azonban azt mutatja, hogy a gazdasági növekedést a jobb receptek idézik elő, nemcsak az, ha egyre többet főzünk." A miniszter konyhai hasonlatának lényege: az eddigi, új munkahelyteremtésre való törekvést - Varga Mihály olvasatában - fel kell, hogy váltsa a megfelelő szakképzettséggel rendelkezők munkába állítása. Emellett már a minden téren jelentkező beruházási igény kielégítése sem elsődleges - vélekedett a tárcavezető.

Ez aztán az igazi gazdasági fordulat! Hová lett Matolcsy György vaskos unortodox tankönyveinek szelleme a magyar gazdasági növekedés világítótoronyként tündöklő vízióiról? Megmaradt, de nem kevésbé szokatlan módon átalakult. Varga Mihály feltálalta a növekedés beruházás nélkül, vagy legalábbis csekély inveszticióval teóriáját. A foglalkoztatáspolitikáért is felelős miniszterként reálisan érzékelte: a további gazdasági fejlődés kerékkötője a szakképzett munkaerő hiánya. S bár ennek orvoslására szinte semmit se tesz, a jelszó már elhangzott: magyarok, legyetek termelékenyebbek! A közmunkások átterelése a versenyszférába kudarcot vallott. Közhely ma már, hogy ugyanakkor a legértékesebb szakmák gyakorlói közül százezrek a külhont választják. Csak informatikusból tízezernyien hiányoznak. Abból tudunk főzni, amink van, szakácsból viszont egyre kevesebb!

Szerző

Sándorgate - 2016

1972 nyarán betörtek a Watergate-ház egyik, irodának használt lakásába, amelyet az amerikai Demokrata Párt akkori elnöke használt. A betörés mögött magát Nixon elnököt sejtették, de ő tagadott. Aztán kiderült, mégis ő adott utasítást a betörésre, mert lehallgató készüléket akart elhelyeztetni politikai riválisa telefonjában. A hírből belpolitikai válság keletkezett, az egyetlen olyan botrány, amely egy hatalomban lévő amerikai elnök lemondásával végződött.

Néhány héttel ezelőtt a TASZ által kiperelt dokumentumokból kiderült, hogy 2014-ben személyesen Orbán Viktor rendelte el a Norvég Alapból részesülő civil szervezetek elleni hatósági intézkedéseket. Ehhez képest a miniszterelnök 2015 februárjában interjút adott a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. Arra a kérdésre, hogy a véletlen műve volt-e, hogy a civil szervezetek szerepét bíráló beszéde után kezdődtek a hatósági eljárások az egyik érintett szervezetnél, azt mondta: "Ezt most hallom először" .

A napokban „ismeretlen tolvajok” betörték a fekete ruhás nővér, Sándor Mária lakásába. Néhány családi ékszer, emléktárgy mellett eltűntek a számítógépei és a mozgalom iratai is. Számára fontos emberek, munkatársak, barátok, az őt segítő politikusok, közéleti személyiségek adatait, a velük folyatott levelezéseit pakolták össze és vitték el a tolvajok. Emlékszünk: a fekete ruhás nővért kitiltották a munkahelyéről, feljelentették, lenácizták, lelibsizték, és most kirabolták. „Ez mással is előfordult, és ebben az országban, egyre gyakrabban elő is fog fordulni” – írta a blogján.

Talán egyszer megtudjuk, ki adta a feladatot a „különös érdeklődésű” betörőknek.

Szerző