Wittner Mária egykori '56-os halálraítélt felkelőt, volt fideszes képviselőt, a napokban újabb megtiszteltetés ért. Október elején ő kapta meg az idei Emberi Méltóságért díjat. Őszintén megmondom, nem értek egyet a kitüntetéssel, természetesen nem vitatom az '56-os forradalomban játszott szerepét, azt is megértem, hogy azt a szenvedést, amelyen keresztülment a forradalom leverése után, hat évtized múltán sem tudja feledni. Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy nem kedvelte, és ma sem kedveli, a baloldaliakat. Ebből a szempontból teljesen megértem őt. Mi akkor a bajom vele? Az, hogy az előbbiekben felidézett mártíromság sem jogosíthat fel senkit arra a fékevesztett, átkozódó gyűlöletre, amelyet Wittner Mária tanúsít minden baloldali gondolkodású emberrel szemben, és amely indulat nem jogosítja fel, hogy egyenesen fasiszta nézeteket valljon.
Amikor a frissen megalakult Magyar Gárda avató ünnepséget tartott a budai Várban, Wittner Mária lelkesen elvállalta a zászlóanya tisztét. Nagyjából egy évvel ezelőtt a Népszava is idézett egyik nyilatkozatából, melyben durván szidalmazott mindenkit, aki nem feltétlen híve a Fidesznek. És azt se feledjük, hogy nemcsak Wittner Máriát ítélte halálra az akkori vérbíróság, hanem még sok száz másik embert is, azok mégis megtartották emberségüket. Ilyen volt a nemrég elhunyt Göncz Árpád és - a szerencsére még velünk élő - Mécs Imre. Ők inkább megérdemelték volna az Emberi Méltóságért kitüntetést.
