Breivik kompromisszumot ajánlott a kormánynak, amelyben nagylelkűen azt közölte, felhagy a politikai aktivitással, feltéve, hogy tejesítik hat pontját. Ez esetben mindenfajta fenntartás nélkül bocsánatot kér a Munkáspárttól, ifjúsági szervezetétől, melynek több tucatnyi tagját ölte meg, valamint „Norvégia összes személyétől, aki a multikulturalizmust támogatja” – hangoztatta. A levél aláírása így szól: „Az Északi Állami politikai pártfőtitkára, melynek működését a norvég hatóságok 2013 óta megakadályozzák”. Levelében egyetlen szóval sem tesz említést arról a 69 fiatalról, akikkel Utoya szigetén végzett, de arról a nyolc személyről sem, akik akkor vesztették életüket, amikor az oslói kormánynegyedben robbantott.
Mindez teljesen beleillik Breivik eddigi viselkedésébe, aki tárgyalásán, majd azt követően is folyamatosan provokált, egy ízben a börtönben uralkodó „gyalázatos” körülmények miatt panaszkodott. Breivik ezúttal is Norvégia megmentőjének állítja be magát, aki a tömeggyilkosságot azzal magyarázza, hogy Norvégia iszlamizálását akarta megakadályozni. Feltételei között szerepel, hogy a norvég nemzetiszocialisták szabadon indulhassanak a norvég választásokon, nyithassanak magániskolákat a szélsőjobboldaliak, kezeljék tisztelettel a hatóságok a hozzá hasonlóan gondolkodókat. Ha feltételeit nem teljesítik, úgy heti rendszerességgel tüntetéseket szervez.
