Magyarországon 2010 óta teljes körűen érvényesülhetnek a szabadságjogok, ezért nem ismétlődhetnek meg a tíz éve a Gyurcsány-kormány hibájából történt elfogadhatatlan és tűrhetetlen erőszakos események – jelentette ki rezzenetlen arccal az ifjú Gulyás Gergely. „Úgy gondoljuk, hogy ennek megfelelő viselkedést kell elvárni a magyar politikai közösség egészétől”. (2006-ban saját híveiktől nem ezt várták el.)
Juhász Péter, az Együtt politikusa szerint viszont folytatni kell a miniszterelnök kifütyülését, ahogy az az MTK-stadion avatásán történt. Arra kért mindenkit, hogy kövessék Orbán nyilvános szerepléseit, és ahol látják, fütyüljék ki - legközelebb október 23-án. Máshol azt olvashatni, hogy egymásnak estek a baloldaliak, ki tesz rosszabbat (jobbat) a hatalomnak: aki elmegy Orbánt sípolni vagy, aki a nagy baloldali tüntetést a beszédtől távolra szervezi.
Nem kétséges, hogy a kormányfőt és társaságát kifütyülni tökéletesen legitim, sőt, hovatovább illendő és szükséges. E mestertervből azért én mégis kihagynám október 23-át. Tudniillik a világ nem abból fogja megtudni, miért vállalhatatlan a jelenlegi rezsim – tudja rég. Egy botrányos, széttrollkodott évforduló azonban a 2006-os „hugyosforradalom” színvonalára süllyesztheti a másra vágyó Magyarország képét a világban. (Ha mindenáron az orbáni ünneplőkkel akarnak vegyülni, akkor tüntetőleg ne tapsoljanak vagy mindenki hívjon el onnan még egy embert, vagy valami hasonló.)
1956 átírása jó pár éve megkezdődött és Nagy Imrét már nyomokban sem tartalmazza. Ehelyett 15 milliárdot herdálnak el olyan bornírtságokra, mint a fesztiválokon árult, pálinkából és pezsgőből kevert 56-os koktél. A világ simlijének bizonyuló, 50 milliós „halszagú” dal, amit már bemutatni sem mernek. És sorolhatnám. Mindezt egy bukott népszavazás, a Népszabadság botrányos beszántása után és egy necces alkotmánymódosítási kísérlet előtt. Nem jó idők.
Az is különös, hogy hirtelen milyen vehemenciával rohant ki Lázár János Kádár János ellen. (Miben mesterkedhetnek vajon mostani betámadásával?)
Egyet azért Gulyás és Juhász, és mindenki óvatos figyelmébe ajánlanék: 1956 októberében sem volt sajtószabadság, sem kormányzóképes ellenzék.
