Minden hétre jut valamilyen vérforraló történet. A legújabb a Népszabadság megszüntetése volt. A tulajdonos szerint a lap hatalmas anyagi veszteséget halmozott fel, és ez már túllépett a fenntarthatóság határán. Ez idáig rendben is volna. Csakhogy itt rögtön adódik egy kérdés: ez az elhatározás pont akkor érett meg, amikor a Matolcsy bankvezér lakhatási körülményeiről közöltek tényfeltáró riportot? Különös egybeesés, mondjuk úgy, a véletlenek találkozása. Persze a hatalom szerint mindez csupán az újság gazdájára tartozik, politikai vonzata nincsen. Miért is lenne? A kormánypárt rezsibiztosa az esettel kapcsolatban kijelentette: nem hullajt krokodil könnyeket a Népszabadság miatt, kommunista maradványnak tartja. Csúnya ítélet ez az egykori vörös Csepel lakójától.
De ha tovább nézelődünk a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai között, kitűnik, hogy a többségnek bizony volt kapcsolata az átkos rendszerrel.Tettek-vettek a KISZ-ben, nyári táborok fejtágítóin vettek részt, és még a párttitkárokkal is kvaterkáztak. Most viszont kipirult arccal szitkozódnak, és szemrebbenés nélkül tagadják a múltat. Első emberük az orruknál fogva tudja őket vezetni, aki ellenszegül, az abban a pillanatban ellenséggé válik. Mindeközben a csekélyke és halk szavú ellenzék pedig küszködik. Ám azon az estén, amikor gyülekeztek a szimpatizánsok a Kossuth téren a Népszabadság kivégzése ellen tiltakozva, sokkal több együtt érző polgárnak kellett volna odamennie. Mert az utca ereje mindent felülír. Így azonban muszáj várni, bár az a bizonyos pohár már jócskán megtelt. Nemsokára kicsordul majd.
