Az osztrákoknak úgy látszik elegük lett abból, hogy az egész világ úgy emlegeti őket, mint a legszörnyűbb diktátor szülőhazáját. Gondoltak egy merészet és elhatározták, hogy lebontják Hitler szülőházát. Ne legyen emlékhely, ne vonzza oda a világ minden fasisztáját a felső-ausztriai Braunau am Innbe. Legszívesebben eltörölnék a múltjuknak ezt az epizódját.
Ugyanígy gondolkodnak az olaszok is. Ők már korábban eldöntötték, hogy a földdel teszik egyenlővé, legszívesebben sóval is behintenék Mussolini szülőházának helyét. Megunták a zarándoklatokat, pedig a Duce ipari tanuló sem volt a Führerhez képest. Kitörölni ők sem tudják a történelmükből, legfeljebb szembenéznek a múltjukkal.
Mi fel nem avatható Gábireles szobrokat állítunk, Horthynak, Hómanoknak, Vass Alberteknek gazsulálunk utólag is, vannak, akik Szálasi egykori házánál kalapot emelnek. Nincs feltárva az állambiztonsági múlt, és nem kerültek nyilvánosságra az ügynökakták sem.
Meg sem kíséreltük szakítani múltunk szégyenletes korszakaival. Inkább átírjuk a történteket, mentegetjük a vétkeseket, magyarázatokat keresünk a gaztettekre, és csodálkozunk, hogy évtizedekkel később sem hegednek be a sebek, nem szűnnek meg a szekértáborok. Hordozzuk magunkkal a múltat, mint valami soha fel nem szakadó gennyes kelést.
Újra és újra megkíséreljük a történelmet átértelmezni, vagy egyszerűen csak jobb színben feltüntetni. Meg nem történté tenni. Eltörölni. Próbálkozunk mindennel, csak az őszinte szembenézéssel nem.