Keller András;Hallgatás Napja;Concerto Budapest;zenemaraton;

Zenei utazás Mozarttól Szindbádig

Keller András hegedűművész-karmester és az általa irányított Concerto Budapest tavaly hozta létre A Hallgatás Napja című, kortárszenei fókuszú „zenemaratont.” Idén – a Rácz Zoltán vezette ÚMZE Kamaraegyüttes és Gőz László magánintézménye, a Budapest Music Center bevonásával – folytatják a programot. Az ősbemutatók közül kiemelkedik Jeney Zoltán Szindbád-szvitje, valamint az Esterházy Péter emlékére írt darabok. A régebbi zene nagymesterei közül ezúttal Mozart áll a középpontban.

Bár a Hallgatás Napjának programja egyetlen napon, október 22-én szombaton – délelőtt tíztől este tizenegy óráig – zajlik, a tizenöt koncert, az előadandó művek nagy száma, az ősbemutatók és magyarországi premierek, a rangos és sokszínű előadói gárda révén

A Hallgatás Napja joggal nevezhető kortárszenei fesztiválnak. Kezdeményezésükről Keller András kérdésünkre elmondta: a Budapest Music Center (BMC) ferencvárosi, Mátyás utcai házában egyszerre több helyszínen – a koncertterem és az Opus Jazz Klub mellett az épület más, rejtettebb szegleteiben is – zajlanak a túlnyomórészt kamarazenei jellegű koncertek, s mindez a tavalyi tapasztalatok alapján „egyfajta varázslatos, meditatív állapotot teremt. Arra törekszünk, hogy egy lazább, kötetlenebb együttléttel felszámoljuk azt a merevséget, ami elválasztja az előadót a befogadótól.”

Keller szerint a koncertek kaleidoszkóp-szerűen, a maguk sokszínűségében mutatják meg a kortárszene legkülönbözőbb áramlatait, s ha valaki nyitott füllel közelít ezekhez a darabokhoz, rengeteg tér és lehetőség nyílik a szabad asszociációkra, új nézőpontok felfedezésére.

A régi Postás, később Matáv, majd Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar jogutóda, a Concerto Budapest a Keller András művészeti vezetői kinevezése óta eltelt kilenc évben lényegesen nyitottabbá vált a modern művészetek, illetve a megszokottól eltérő koncertezési formák felé. „Van már saját hangja a Concertónak, s egy zenekar itt kezdődik. Dinamikus lett az együttes játéka, a muzsikusok teljes szívből, igazi örömmel zenélnek. A feltétel nélküli odaadás alappá vált nálunk – ez így van a próbákon is.

Az együttesben kialakult szellemhez igyekszik minden hozzánk érkező is alkalmazkodni. Sok fiatal zeneakadémista járt nálunk az elmúlt években, ami olykor nehezebbé tette a dolgomat, viszont sok örömet és energiát adott. A Concerto azt a célt tűzte ki, hogy a hozzánk érkező fiatal tehetségeket gondozzuk, képezzük és támogassuk. Ebben nagyon fontos szerep jut a 20. századi és kortárszenének” – beszél az együttes megújulásáról Keller András.

A szombati Hallgatás Napja egyik kulcsszereplője a 73 éves, Kossuth-díjas zeneszerző, Jeney Zoltán, aki a legendás Új Zenei Stúdió korszaka óta zeneéletünk emblematikus alakja. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a hatvanas-hetvenes években a legjobb fiatal és középkorú komponisták (így Jeney mellett Eötvös Péter vagy Szőllősy András) írtak zenét magyar művészfilmekhez. Huszárik Zoltán is így kérte fel az akkor 28 éves Jeneyt első nagyjátékfilmje, a Krúdy-novellákból összefűzött Szindbád „hangkollázsainak” megalkotására.

Most, negyvenöt évvel később, ősbemutatóként hangzik el a Szindbád-zene szvit-változata, amihez Jeney énekszólamot is írt – ezt Kéringer László tenor tolmácsolja. A másik Jeney-premier a Flowing Time (Elfolyó idő) című vonósnégyes, míg a Dark Secret (Sötét titok) magyarországi bemutató lesz. Az elhallgatásokról és elfojtásokról szóló komor programzenét Ludmány Dénes játssza brácsán.

Jeney Zoltán életművét reprezentálja még a Bach-korál motivikájából kiinduló, Was hast du verbrochen? (Vajon mit vétettél?) című cimbalomdarab (Szalai András játssza), illetve a trombita-hegedű-zongora összeállítású, a „hiúság netovábbjára, az önportré készítésére” reflektáló Selfies. Esterházy Péter halálának napján, 2016. július 14-én Jeney – Tandori Dezső versére – megírta a Ha nincs mit tenni című dalt, amit a BMC-ben Szathmáry Judit szoprán szólaltat meg.

A Hallgatás Napja ősbemutatói közül egy másik darab, az ugyancsak az Új Zenei Stúdió körében feltűnt, szintén Kossuth-díjas Vidovszky László alkotása is Esterházyra emlékezik. A darab címe: „-e; p (sírfelirat)”, s egy tablet segítségével, elektronikusan kell megszólaltatni. A harmadik magyar ősbemutató viszont teljesen más karakterű: a zeneszerzővé avanzsált nagyszerű zongoraművész, Csalog Gábor Magyar Mulató című – klarinétra, cimbalomra, harmonikára és zongorára írt – darabja Liszt Ferenc cigányzenei vonzalmáig vezethető vissza.

„Néhány éve, Liszt rapszódiáit gyakorolva képzeletemben egyszercsak összefonódott két különböző rapszódia kétféle, lefelé hajló, melankolikus motívuma. E két, újra és újra visszatérő, hol egymástól szétcsúszó, hol összefonódó dallamfoszlány köré rendeződött végül a Magyar Mulató kamara-változata” – mondja darabjáról Csalog.

A szinte áttekinthetetlenül gazdag programból kiemelkedik még három magyarországi bemutató. A japán Toru Takemitsu (1930–1996) Toward the Sea (A tenger felé) című kompozíciója a Greenpeace felkérésére készült a nyolcvanas években, a bálnák megmentését célzó kampányhoz. Az olasz Luciano Berio (1925–2003) rendkívül nehéz darabja, a Calmo a görög sorstragédiákat idézi; a Beatles Songs viszont Lennon-McCartney szerzemények elcsépelt motívumait helyezi teljesen új kontextusba.

Utóbbi művet az elsősorban jazz-énekesnőként nagy népszerűséget szerző Harcsa Veronika tolmácsolja. Keller András és Rácz Zoltán koncepciója szerint A Hallgatás Napjának a régi korok zeneszerzői közül is van egy főszereplője. Tavaly Johann Sebastian Bach, idén Wolfgang Amadeus Mozart alkotásai, illetve azok parafrázisai bukkannak fel időről időre a fesztivál tematikájában.