Legyen köztársaság!

Publikálás dátuma
2016.10.21. 07:46
Dés László FOTÓ: NÉPSZAVA
Az Eötvös Károly Intézet ingyenes, nagy sikerű közéleti és kulturális fesztiválját október 22-én, változatos programokkal újból megtartja, mert még mindig azt szeretnék, hogy legyen köztársaság! A programok a Gödör Klubban (VI. Király u. 8-10.) kerülnek megrendezésre, október 22-én, szombaton 13 és 21 óra között.

A szervezők úgy gondolják, hogy a mindannyiunk által megalkotandó köztársaság csak akkor létezhet majd, ha nevéhez híven közös jószágunk lesz. A köztársaság ugyanis nem a politikusok köztársasága, és nem is csak a bal- vagy jobboldalé, hanem mindenkié. Ha még nem tudjuk, akkor meg fogjuk tanulni: ha nagylelkűen bánunk a másik szabadságával, attól a miénk nem elfogy, hanem éppen gyarapodik.

Az érdeklődőket beszélgetésekkel, szépprózával, dallal és hangszeres zenével, képzőművészettel várják. A fesztiválon megidézik az 1956-os forradalom szellemét és ettől nem függetlenül eszmét cserélnek a zsarnoki, félzsarnoki rendszerek demokratikus átalakításának lehetőségeiről. Fellép, többek között, Bálint András, Bán Zsófia, Bíró Kriszta, Dés László, Kerékgyártó István, Lázár Domokos, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Szív Ernő, Závada Pál. A házigazda: Váradi Júlia, Pikó András.

A megnyitót Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke mondja. Radnóti Sándor Esterházy Péterre emlékezik. Sajtószabadság és propaganda az illiberális államban címmel Horváth Gábor újságíró, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, Uj Péter újságíró, a 444.hu főszerkesztője, Urbán Ágnes közgazdász, Mérték Médiaelemző Műhely, vitázik. Menekültügyi helyzet 1956-ban és most címmel Bitó László író, 56-os menekült, Kováts András igazgató, Menedék Migránsokat Segítő Egyesület, Pardavi Márta társelnök, Magyar Helsinki Bizottság, beszélget.

Demokráciák és diktatúrák természete, és a kettő közti átmenet címmel Egeresi Zoltán kutató, Külügyi és Külgazdasági Intézet, Juhász Attila politológus, vezető elemző, Political Capital, Sz. Bíró Zoltán, történész, Oroszország szakértő, cserélnek eszmét.

Az Eleven Emlékmű csoport "Eleven '56 - a forradalom emlékezete - retusálás nélkül" című sorozatának következő beszélgetése Vásárhelyi Máriával és Rajk Lászlóval lesz. Házigazda: Rényi Ágnes és Heller Mária.

Szerző

Az ég szerelmére

Publikálás dátuma
2016.10.21. 07:45
„Van, ahol nem szégyen egy nagy piros virág, egy pohár bor, egy kis jókedv” FOTÓ: NÉPSZAVA
Többszörös premierre készül Szarka Tamás, a Ghymes együttes frontembere. Az énekes-zeneszerző-multiinstrumentalista holnap a Budapesti Kongresszusi Központban mutatja be új szólólemezét, és első ízben zenél együtt a világhírű olasz-amerikai gitárossal, Al Di Meolával. A felvidéki művésszel az egyik próba után beszélgettünk.

- A napokban megjelent lemez címe: Az ég szerelmére. Van-e ennek a közkeletű magyar fohásznak ez esetben valami más értelme is?

- Kettős jelentése van. Ha felkiáltójel lenne a végén, akkor valóban csak a fohászra utalna, de mivel nincsen, ettől kezdve erősen megnyílik ennek a szóösszetételnek a horizontja: az ég szerelmére szól a lemez. Elég sokat járkálunk manapság Közép-Európában lehajtott fejjel, lesütött szemmel, a köveket rugdosva. Elmúlnak évek és nem nézünk fel az égre! Nézzük meg a délszaki népeket: láthatjuk az ordító különbséget köztünk és a mediterrán emberek között, hogy milyen boldogan élik meg az életüket, mi pedig egy ilyen októberi, esős estében tudunk igazán fájni, mint amilyen a mai. És fájunk is, szerintem sokkal többet, mint kéne! Éppen ezért jó látni olyan tájakat, ahol nem szégyen egy nagy piros virág, egy pohár bor, egy kis jókedv. Azt gondolom, hogy habitusunk és vérmérsékletünk szerint mi alapvetően déli nép vagyunk, erre utal a zenénk is. Maradjunk is meg annak! Ha e lemez hatására csak néhány ember felnéz az égre, már megérte. Az idő ugyanúgy telik felettünk, ha jól érezzük magunkat és akkor is, ha nem.

- A lemezhez csupán egy közreműködőt hívott segítségül Farnbauer Péter személyében. Miben különbözik ez a zene egy Ghymes-felvételtől, hiszen ott is ön az első számú szerző?

- Nagy különbség nincsen, de nem is törekedtem rá. Én már régóta hangulatokat írok, a stílusokkal nem nagyon törődöm, mert már elég sokfajta stílusban megfürödtem. Kamaszkoromban beleszerettem a klasszikus zenébe, később műveltem is, az egyetemi kollégiumi szobatársaim „nagy örömére” Bach-partitákat játszottam. A 70-es évektől megkísértett minket a magyar könnyűzene. Magyarországon ez kevésbé volt feltűnő, mert közelebbről látták-hallották, mi viszont a „szláv tenger széléről” ismerkedtünk meg vele. Abban az időben csodálatos együttesek, zenészek, szövegírók, zeneszerzők működtek és ennek a bűvkörébe kerültem én is. Aztán nagyon erőteljesen belépett az életembe a népzene, különösen – hegedűs lévén - az erdélyi vonós muzsika. Táncház-zenekarként kezdtük, amelynek én voltam a prímása. Tehát sok testközeli találkozásom volt a különböző stílusokkal, imádtam bennük részt venni. Aztán jött a crossover. Ma már felmerül, hogy szükség van-e egyáltalán stílusokra. Úgy vélem, kell, hogy azokat is műveljék, a maguk szigorú megközelítésében. A zene minőségét azonban nem az adja, hogy tisztán játszanak-e egy stílust, vagy keverik őket.

- Milyen hangulatok, ihletések jellemzik ezt a lemezt?

- Amikor az ember dalokat ír, ránéz a naptárra, mert egyfajta krónikás, függetlenül attól, hogy ketten, vagy egymillióan hallgatják. Krónikás akkor is, amikor kiáll a színpadra, mert kimond valamit, formál egy hangulatot. Én most 2016-os hangulataimat rögzítem, de ezt úgy kell érteni, hogy részt veszek a mai világban, nem vonultam fel a hegy tetejére. Nézem a tv-t, járom az utcákat, üldögélek a kávéházban, hallgatom a véleményeket, barangolok az interneten. Eljut hozzám minden, jó is, rossz is. Ami elér, megérint, azt megzenésítem.

- A koncerten elhangzanak korábbi színházi zenéi is.

- Ez a koncert azért is olyan szép, meredek és izgalmas, mert minden új. Először itt a szólólemez, amelynek keresztmetszetét játsszuk. Ezek a dalok még soha, sehol nem hangzottak el. A színházi zenék ugyan elhangzottak, felvételről, például az Éden-földön című fantáziám, amely immár második évadban kerül színre a Nemzeti Színházban és Vidnyánszky Attila igazgató szerint még évekig menni fog. Játszunk ebből, a Mária című musicalemből is több dalt. És teljesen új a közös zenélésünk Al Di Meolával, akivel eddig még nem találkoztam személyesen. Új zenészeim vannak, akikkel két hónapja próbálunk. Újnak mondható kapcsolatom a világhírű operaénekessel, Tokody Ilonával, aki két dalt énekel velünk. Vele már korábban összebarátkoztunk, nagyon nyitott, víg kedélyű hölgy, meghívtam őt a lemezemre is egy dal erejéig. De nagyon erős jelenléte lesz a Budapesti Ifjúsági Kórusnak is, akikkel már hosszú ideje dolgozom együtt. Legalább hatvanan leszünk a színpadon. Számomra az is nagyon fontos, hogy Al Di Meola az én zenémbe kapcsolódik be. Nagyon komolyan veszi, kottákat kért tőlem, írta, hogy többször meghallgatta a zenémet és tetszik neki. Remélem, jól érzi magát a közös zenélésben, amelynek egy része előre megírt, egy része pedig improvizáció lesz. Két zenésznek, akiknek évtizedek óta hangszer van a kezükben, tudnak beszélgetni akkor is, ha személyesen nem is ismerik egymást.

- Hogyan vették fel a kapcsolatot Al Di Meolával?

- A Danubius Music szervező irodával dolgoztunk együtt tavaly egy Aréna-koncerten és akkor ők kiposztoltak neki egy hegedűszólómat. „Ki ez a Dzsingisz kán?” – kérdezte ennek hallatán. Így indult…

- Meola World Sinfonia együttesének magyar dobosa van, Kaszás Péter.

- Igen, éppen ezért hívtam meg őt a saját zenekaromba is.

- E szép zeneünnep után milyen feladatok várnak önre?

- Szeretném folytatni a Ghymes mellett szólóban is. Továbbra is foglalkoztat a színházi munka. De már finisben van az új karácsonyi Ghymes-lemez, Mennyből az angyal címmel. Ádvent idején nagyon sokat fogunk koncertezni, e sorozatot december 28-án koronázzuk meg a Szent István Bazilikában tartandó fellépésünkkel.

 Névjegy
Szarka Tamás
  • 1964-ben született Vágsellyén (Szlovákia).
  • Zenei tanulmányait a Galántai Zeneiskolában alapozta meg, ahol nyolc éves korában kezdett hegedülni tanulni.
  • 1982-ben a galántai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett.
  • A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári diplomát, ezt követően két éven keresztül tanítóként dolgozott.
  • 1983-ban testvérével, Szarka Gyulával megalapította a Ghymes együttest
  • 1999-ben hegedűn közreműködött Hobo Csavargók tízparancsolata című lemezén
  • Első verses kötete 2000-ben jelent meg VÁVÁVÁ címmel, melynek borítóján saját festménye látható, Lucifer és Jézus címmel.
  • 2004 májusában jelent meg első szóló albuma az Anonymus.
  • 2011. március 14-én megosztott Kossuth-díjban részesült testvérével, Szarka Gyulával.

Az ég szerelmére

Publikálás dátuma
2016.10.21. 07:45
„Van, ahol nem szégyen egy nagy piros virág, egy pohár bor, egy kis jókedv” FOTÓ: NÉPSZAVA
Többszörös premierre készül Szarka Tamás, a Ghymes együttes frontembere. Az énekes-zeneszerző-multiinstrumentalista holnap a Budapesti Kongresszusi Központban mutatja be új szólólemezét, és első ízben zenél együtt a világhírű olasz-amerikai gitárossal, Al Di Meolával. A felvidéki művésszel az egyik próba után beszélgettünk.

- A napokban megjelent lemez címe: Az ég szerelmére. Van-e ennek a közkeletű magyar fohásznak ez esetben valami más értelme is?

- Kettős jelentése van. Ha felkiáltójel lenne a végén, akkor valóban csak a fohászra utalna, de mivel nincsen, ettől kezdve erősen megnyílik ennek a szóösszetételnek a horizontja: az ég szerelmére szól a lemez. Elég sokat járkálunk manapság Közép-Európában lehajtott fejjel, lesütött szemmel, a köveket rugdosva. Elmúlnak évek és nem nézünk fel az égre! Nézzük meg a délszaki népeket: láthatjuk az ordító különbséget köztünk és a mediterrán emberek között, hogy milyen boldogan élik meg az életüket, mi pedig egy ilyen októberi, esős estében tudunk igazán fájni, mint amilyen a mai. És fájunk is, szerintem sokkal többet, mint kéne! Éppen ezért jó látni olyan tájakat, ahol nem szégyen egy nagy piros virág, egy pohár bor, egy kis jókedv. Azt gondolom, hogy habitusunk és vérmérsékletünk szerint mi alapvetően déli nép vagyunk, erre utal a zenénk is. Maradjunk is meg annak! Ha e lemez hatására csak néhány ember felnéz az égre, már megérte. Az idő ugyanúgy telik felettünk, ha jól érezzük magunkat és akkor is, ha nem.

- A lemezhez csupán egy közreműködőt hívott segítségül Farnbauer Péter személyében. Miben különbözik ez a zene egy Ghymes-felvételtől, hiszen ott is ön az első számú szerző?

- Nagy különbség nincsen, de nem is törekedtem rá. Én már régóta hangulatokat írok, a stílusokkal nem nagyon törődöm, mert már elég sokfajta stílusban megfürödtem. Kamaszkoromban beleszerettem a klasszikus zenébe, később műveltem is, az egyetemi kollégiumi szobatársaim „nagy örömére” Bach-partitákat játszottam. A 70-es évektől megkísértett minket a magyar könnyűzene. Magyarországon ez kevésbé volt feltűnő, mert közelebbről látták-hallották, mi viszont a „szláv tenger széléről” ismerkedtünk meg vele. Abban az időben csodálatos együttesek, zenészek, szövegírók, zeneszerzők működtek és ennek a bűvkörébe kerültem én is. Aztán nagyon erőteljesen belépett az életembe a népzene, különösen – hegedűs lévén - az erdélyi vonós muzsika. Táncház-zenekarként kezdtük, amelynek én voltam a prímása. Tehát sok testközeli találkozásom volt a különböző stílusokkal, imádtam bennük részt venni. Aztán jött a crossover. Ma már felmerül, hogy szükség van-e egyáltalán stílusokra. Úgy vélem, kell, hogy azokat is műveljék, a maguk szigorú megközelítésében. A zene minőségét azonban nem az adja, hogy tisztán játszanak-e egy stílust, vagy keverik őket.

- Milyen hangulatok, ihletések jellemzik ezt a lemezt?

- Amikor az ember dalokat ír, ránéz a naptárra, mert egyfajta krónikás, függetlenül attól, hogy ketten, vagy egymillióan hallgatják. Krónikás akkor is, amikor kiáll a színpadra, mert kimond valamit, formál egy hangulatot. Én most 2016-os hangulataimat rögzítem, de ezt úgy kell érteni, hogy részt veszek a mai világban, nem vonultam fel a hegy tetejére. Nézem a tv-t, járom az utcákat, üldögélek a kávéházban, hallgatom a véleményeket, barangolok az interneten. Eljut hozzám minden, jó is, rossz is. Ami elér, megérint, azt megzenésítem.

- A koncerten elhangzanak korábbi színházi zenéi is.

- Ez a koncert azért is olyan szép, meredek és izgalmas, mert minden új. Először itt a szólólemez, amelynek keresztmetszetét játsszuk. Ezek a dalok még soha, sehol nem hangzottak el. A színházi zenék ugyan elhangzottak, felvételről, például az Éden-földön című fantáziám, amely immár második évadban kerül színre a Nemzeti Színházban és Vidnyánszky Attila igazgató szerint még évekig menni fog. Játszunk ebből, a Mária című musicalemből is több dalt. És teljesen új a közös zenélésünk Al Di Meolával, akivel eddig még nem találkoztam személyesen. Új zenészeim vannak, akikkel két hónapja próbálunk. Újnak mondható kapcsolatom a világhírű operaénekessel, Tokody Ilonával, aki két dalt énekel velünk. Vele már korábban összebarátkoztunk, nagyon nyitott, víg kedélyű hölgy, meghívtam őt a lemezemre is egy dal erejéig. De nagyon erős jelenléte lesz a Budapesti Ifjúsági Kórusnak is, akikkel már hosszú ideje dolgozom együtt. Legalább hatvanan leszünk a színpadon. Számomra az is nagyon fontos, hogy Al Di Meola az én zenémbe kapcsolódik be. Nagyon komolyan veszi, kottákat kért tőlem, írta, hogy többször meghallgatta a zenémet és tetszik neki. Remélem, jól érzi magát a közös zenélésben, amelynek egy része előre megírt, egy része pedig improvizáció lesz. Két zenésznek, akiknek évtizedek óta hangszer van a kezükben, tudnak beszélgetni akkor is, ha személyesen nem is ismerik egymást.

- Hogyan vették fel a kapcsolatot Al Di Meolával?

- A Danubius Music szervező irodával dolgoztunk együtt tavaly egy Aréna-koncerten és akkor ők kiposztoltak neki egy hegedűszólómat. „Ki ez a Dzsingisz kán?” – kérdezte ennek hallatán. Így indult…

- Meola World Sinfonia együttesének magyar dobosa van, Kaszás Péter.

- Igen, éppen ezért hívtam meg őt a saját zenekaromba is.

- E szép zeneünnep után milyen feladatok várnak önre?

- Szeretném folytatni a Ghymes mellett szólóban is. Továbbra is foglalkoztat a színházi munka. De már finisben van az új karácsonyi Ghymes-lemez, Mennyből az angyal címmel. Ádvent idején nagyon sokat fogunk koncertezni, e sorozatot december 28-án koronázzuk meg a Szent István Bazilikában tartandó fellépésünkkel.

 Névjegy
Szarka Tamás
  • 1964-ben született Vágsellyén (Szlovákia).
  • Zenei tanulmányait a Galántai Zeneiskolában alapozta meg, ahol nyolc éves korában kezdett hegedülni tanulni.
  • 1982-ben a galántai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett.
  • A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári diplomát, ezt követően két éven keresztül tanítóként dolgozott.
  • 1983-ban testvérével, Szarka Gyulával megalapította a Ghymes együttest
  • 1999-ben hegedűn közreműködött Hobo Csavargók tízparancsolata című lemezén
  • Első verses kötete 2000-ben jelent meg VÁVÁVÁ címmel, melynek borítóján saját festménye látható, Lucifer és Jézus címmel.
  • 2004 májusában jelent meg első szóló albuma az Anonymus.
  • 2011. március 14-én megosztott Kossuth-díjban részesült testvérével, Szarka Gyulával.