(...) Orbán politikai üzenetei pontosan rezonálnak az alacsonyabb szintű (primitívebb, alapvetőbb, de persze mindannyiunkban élő emberi) szükségletekre. A rezsicsökkentés a legalapvetőbb testi szükségletekre reagált (...), de ahol ezek a szükségletek kielégítetlenül maradnak, az ember nem szavaz, nem politizál. Az orbánizmus a következő négy szintre fókuszál. A biztonság kapcsán nyújtja a mindennapi bűnözéssel, multikkal (a kapitalista versennyel), a migránsokkal és a "Brüsszellel" (zusammen az "idegenekkel") szembeni biztonságot (...) A valahova tartozás a család és a családi értékek hangsúlyozásával (...) az egyébként is viszonylag zárt falusi közösségekkel, a nemzethez és a hozzá (Orbánhoz) való tartozással valósul meg. Az elismerést a magyarság nagyságán és a kormánya "sikereiben" való szimbolikus részvételen keresztül tudja nyújtani, lásd az ünnepek kapcsán felerősödő irracionális nemzetmítoszokat, a futball-válogatott, vagy az olimpiai csapat (rész)sikereinek menedzselését, érintkezéssel a korábbi - az összetartozási - szinthez. A kognitív szükségleteket pedig a propaganda és a fideszes narratíva adja, mintegy koronájaként az eddigi összes üzenetnek. (...) Orbán az emberi szükségleteket manipulálja, a rájuk jellemző veszélyeket felnagyítja félelemkeltéssel, ellenségek felidézésével, az elért (gyakran fiktív) eredményeket pedig világra szóló sikerként tálalja, hogy ezekre terelje a kritikus tömeg fókuszát.