A múlt héten közölt foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok ismét arra sarkallták a miniszterelnököt, a nemzetgazdasági tárcát és a Fidesz ügyeletes hétvégi megmondóemberét, hogy az ezen a téren elért eredményekről, mint kormányzásuk sikertörténetéről beszéljenek. Orbán Viktor a 2010-ben tett fogadalma időarányos teljesítését tartotta fontosnak kiemelni. Akkor egymillió új munkahely megteremtését vizionálta 10 év alatt, ha megválasztják. Ez megtörtént, de a munkahelyek létrehozásával, az elért eredménnyel bajok vannak. Pénteki rádióinterjújában kijelentette, kormányzásuk hat éve alatt 660-670 ezer munkahely jött létre, tehát megvan az esélye az egymilliós ígéret teljesítésének. Más számítások alapján viszont csupán 420 ezer új álláshelyet teremtettek az elsődleges munkaerőpiacon, sőt, a Portfolió számításai szerint, ha a válság során megszűnt, majd annak elmúltával visszatermelődött álláshelyeket, a 2009-ben is létező közmunkás-létszámot és a külföldre ingázókat leszámítjuk, akkor mindössze 285 ezerrel dolgoznak többen napjainkban piaci munkahelyeken.
A gazdasági tárca a szikár KSH számokból azt szűrte le, hogy a "magyar reformok működnek". A foglalkoztatottak száma a 2010-ben mért 3 millió 750 ezerről 2016 szeptemberére 4 millió 391 ezerre emelkedett, a növekmény hat éves visszatekintésben egyezik a miniszterelnök által említett számmal. A munkanélküliség történelmi mélyponton van, mindössze 4,9 százalékon áll. A 15-64 éves korosztály foglalkoztatási aránya egy év alatt 2,3 százalékpontot javult, így 67,1 százalékra emelkedett, s külön kiemelték, hogy a fiatalok körében kiugróan nagymértékű a javulás.
Szombaton Czomba Sándor fideszes képviselő, korábban a foglalkoztatásért felelős államtitkár zengett dicshimnuszt kormánya teljesítményéről, ugyanakkor magyarázatából kitűnt, korántsem minden olyan szép, mint amilyennek lefestik. Védte a "mundér becsületét" amikor azt hangoztatta, hogy az elmúlt években nem „kozmetikázás” miatt javultak az adatok, hiszen a KSH módszertana 1992 óta semmit nem változott, továbbá azt is megemlítette, nemzetközi sztenderdek rögzítik, hogy ki minősül foglalkoztatottnak vagy munkanélkülinek. 2009-ben a munkanélküliségi ráta 12 százalék volt, a 2016 harmadik negyedéves KSH adat szerint ez 4,9 százalékra csökkent, ami kevesebb mint 250 ezer regisztrált álláskeresőt jelent. Míg a szocialista kormányok megduplázták a munkanélküliséget, a Fidesz-kormány a felére csökkentette – fogalmazott Czomba. E ponton meg kell jegyezni, hogy a volt államtitkár éppen egy válság utáni, kapacitások és munkahelyek leépítésével teli időszakot hasonlít egy hat éves, gazdaságilag konszolidáltnak nevezhető terminussal, amelyben ezermilliárdok mentek fejlesztésekre az uniós forrásokból.
A kozmetikázás felemlegetése minduntalan visszatér, mert egyértelműnek látszik, hogy a most hivatkozott foglalkoztatási és munkanélküliségi adatok csak úgy "jöhettek létre", hogy a közmunkásokat és a jelentős számban külföldön munkát vállalókat is a "rendes" dolgozók közé számítják. A TÁRKI nemrégiben megjelent Társadalmi Riport című kötetében Scharle Ágota, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet ügyvezető partnere is a különösen 2013 óta szárnyaló foglalkoztatási mutatók mögöttes okait kutatta, és rávilágított, hogy az adatokat három tényező is megszépítette: a közfoglalkoztatás bővülése, illetve a képzésen részt vevő közmunkások beszámítása, a külföldön dolgozók számának növekedése, valamint az adatfelvétel mintájának változása.
A közmunkások besorolása a foglalkoztatottak közé - még ha a KSH módszertanát nem is lehet vitatni -, azért torzít, mert a foglalkoztatási adatokat a munkaerőpiac autonóm folyamatai mellett az állam adminisztratív jellegű beavatkozása is befolyásolja. Leegyszerűsítve, a közmunka nem választás kérdése a többi foglalkozási lehetőség közül, hanem kényszer, mert különben elvész a segélye is az ezt visszautasító munkanélkülinek. Arról nem is beszélve, hogy állami forrásból fizetik ezt az értékteremtőnek aligha nevezhető foglalkoztatást.
A közmunkások nélkül számolt foglakoztatási adatokból kiderül, hogy a kormányzat által propagáltnál csak öt negyedévvel később, 2014-ben érte el a foglalkoztatás a válság előtti szintet. A foglalkoztatási ráta is 6-7 százalékkal kisebb lenne a hivatalos adatoknál, tehát becslés szerint jelenleg csupán 60 százaléknál járhatunk a múlt héten közölt 67,1 százalék helyett. A munkanélküliségi adatokat is korrigálni kellene, ha nem a foglalkoztatottak között számolják el a közmunkán lévőket. Ez azt eredményezné, hogy gyakorlatilag megduplázódna a hivatalos munkanélküliségi ráta, azaz a történelmi mélypontnak kikiáltott 4,9 százalék helyett valójában még mindig 10 százalék körül járnánk.
A külföldön foglalkoztatottak, de hazajáró, a magyarországi háztartásokhoz kötődő személyeket is a foglalkoztatottakhoz sorolja a statisztika. E réteg kivétele a foglalkoztatottak kategóriájából azért lenne indokolt, mert akkor valós képet lehetne alkotni a magyar foglalkoztatáspolitika sikerességéről. Az ingázók jelenlegi százezres létszámú csapatának kivétele a statisztikából a munkanélküliségi rátát nem, de a foglalkoztatási rátát újabb egy százalékkal rontaná.
A közmunkások beszámítása zavart okoz a foglalkoztatás régiós összehasonlításában is. A hivatalos adat szerint Magyarország nemcsak elérte, hanem le is hagyta a régiós versenytársakat, a közfoglalkoztatottak nélküli adat szerint viszont eddig csak Romániát sikerült utolérni - írta Scharle Ágota. Az Eurostat adataiból az látszik, hogy az Európai Unió 15 régi tagországában a foglalkoztatási ráta 71,8 százalék körül mozog. (Csehország foglalkoztatási rátája folyamatosan az uniós átlag felett van.) A válságot megelőzően a kelet-európai versenytársak munkaerőpiaca Lengyelországot kivéve jobb helyzetben volt, mint Magyarországé és ez így is maradt 2013-ig, azt leszámítva, hogy közben a lengyelek is lehagytak bennünket. Majd a közmunka "feltalálásával" Magyarország fordított és 2015 végére az élre ugrott, miközben Romániát kivéve, minden régiós ország fokozatosan javított mutatóin. Az összehasonlításkor a torzító közmunkás adat kiszűrése azért is indokolt, mert a környező országokban a közfoglalkoztatottak száma nem haladja meg az "egészséges" mértéket, ami Magyarországra is jellemző volt 2009 előtt. A mai 227 ezerrel szemben akkor mintegy 30 ezren tartoztak ebbe a közmunkás foglalkoztatási kategóriába.
