Mint jereváni rádió

Már azt hittem, engem nem tud semmivel sem meghökkenteni a háttérhatalmak legfőbb leleplezője, kit rajongói „tanár úrként” emlegetnek, de a hétfői Magyar Hírlapban Bogár Lászlónak mégis sikerült. S azt is megszoktam, hogy a jobboldali médiában - finoman szólva - nagyvonalúan bánnak a tényekkel, gyakran hivatkozva olyan amerikai forrásokra, amelyekre – stílszerűen szólva – egy óceánon túli tanár úrnak eszébe sem jutna. Nem is csupán ordító elfogultságuk okán, sőt nem is a tények sajátos válogatása miatt, hanem mivel egyszerűen kreálják azokat. S szemrebbenés nélkül adnak teret az interneten keringő legvadabb kitalációknak is.

A soros (figyelem: nem Soros!) „bestseller” az a lista, amely gondosan felsorolja mindannak a majd félszáz embernek a nevét, akit Clintonék tettek el láb alól. Élükön hajdani barátjukkal, Bill elnöki jogtanácsosával, Fosterrel, aki egy washingtoni parkban lett öngyilkos. De ez persze csak a háttérhatalmak fedősztorija (kezdve a holttestét megtaláló parkrendőrséggel, a mentőkkel, s folytatva fél tucat kongresszusi, ügyészi vizsgálattal), hiszen – miként a minap maga Trump is sejtetni engedte –, ott bizony gyilkosság történt, s a nyomok magától értetődően Clintonék Fehér Házába vezetnek. Bár a leleplezők máig nem döntötték el, hogy Hillary saját kezűleg ölte volna meg, avagy bérgyilkosokkal végeztette a piszkos munkát.

Szóval engem tényleg nehéz meghökkenteni, de a tanár úrnak sikerült, pedig ő kétségtelenül nem alacsonyodik le az előbbi teóriák terjesztőinek szintjére. Viszont nem hittem a szememnek, amikor cikke szerint a mostani amerikai elnökválasztás különlegességének „egyik legújabb megrendítő jele, hogy Michael Moore, a filmrendező fenegyerek, akinek egész életműve arra a társadalomfilozófiára épült, amit elsősorban a demokraták jelenítettek meg, most egy mindenkit megdöbbentő nyilatkozatban fejtette ki, hogy miért fog mégis Trumpra szavazni, és hogy miért buzdítja erre honfitársait is”.

Hát ettől tényleg megrendültem. Már csak azért is, mert Moore augusztusban azzal keltett feltűnést, hogy határozottan tudni vélte: Trump nem is akar elnök lenni, őt magát is meglepte, hogy jelölt lett és riasztó megnyilvánulásaival éppenséggel „szabotálni” akarja a saját megválasztását. Amit történetesen maga Moore is próbálna, méghozzá a két hete előzetesben bemutatott Trump-ellenes filmjével is. Merthogy a radikálisan baloldali filmrendező attól van megrendülve, hogy – és ezt helyesen említi a mi tanár urunk – Trump az elitellenes elkeseredés hullámain sikeresen lovagolhat be a Fehér Házba. „Nyerni fog” – riadozik Moore, s hozzáteszi: „soha életemben nem akartam annyira, mint most, hogy tévedjek”. S elmondja, hogy korábban megfogadta: sohasem szavaz Hillary Clintonra, a tavasszal is Sanders szenátorra voksolt, ámde most kénytelen megszegni ezt a fogadalmát: „annak érdekében, hogy meggátoljuk egy proto-fasiszta főparancsnokká válását”.

Miként hozzá hasonlóan a legtöbb sandersista: „mi Clintonra szavazunk”. Vagy ahogy a jereváni rádió mondaná a tanár urat „megrendítő” hírről, nem Trumpra, hanem Clintonra, s nem buzdít, hanem bátorít – a másikra voksolni.

Szerző
Avar János újságíró

Búcsú a Roma Parlamenttől

Ma délután négytől a józsefvárosi Tavaszmező utcában, majd a Dankó utcában nyilvános "gyászszertartáson" vesz búcsút a Magyarországi Roma Parlament az állam által feltört, kirabolt, és ledózerolni tervezett székházától, ahol 25 éven át működött. Az állami terrornak, amely megszüntette a Népszabadságot, a Roma Parlament felszámolása a következő állomása. Történik ez hazug, mondva csinált indokkal, életveszélyre hivatkozva, miközben kormányrendelet jelenik meg, hogy másnak van szüksége az épületre.

Zsigó Jenő

Zsigó Jenő

A búcsúszertartásra várjuk mindazokat, akiknek fontos volt a magyar demokrácia ügye, amelynek a hazai cigányság is része volt, fontos volt a több mint negyed évszázados Roma Parlament. Különösen azok megjelenésére számítunk, akik a Roma Parlament, és a korábban évtizedekig itt működő Amaro Drom „családtagjai” voltak: az ösztöndíjas és táborozó diákjainkat; a színpadjainkon föllépő zenekarokat, muzsikusokat, előadóművészeket; az Amaro Dromban publikált újságírókat, költőket, írókat, kritikusokat, elemzőket, tudósokat; a képzőművészeket, akik az épületünk történelmi falain állítottak ki; akiknek jogi-szociális segítséget, képviseletet nyújtottunk az elmúlt évtizedekben; mindazokat, akik részt vettek társadalmi-közéleti rendezvényeinken, politikusképző műhelyeinken, ezen belül a példa nélkül álló Roma Akadémián. Várjuk korábbi és mai tagságunkat, szervezeteink vezetőit, szeretett munkatársainkat, és mindazokat, akiket inspirált a Roma Parlament, akiknek szervezetei, közösségei belőle nőttek ki!

A Józsefvárosi Önkormányzat az elmúlt években többször kísérletet tett már arra, hogy elűzze az egyedüliként fönnmaradt független, rendszerkritikus, a romák egymás mellé állásáért küzdő ernyőszervezetet. Legutóbb 2011-12-ben, amikor végül bíróság állapította meg, hogy az önkormányzat kilakoltatásunkra vonatkozó keresete nem alapos, mivel a Roma Parlament nem tartozik a tulajdonosnak és a közüzemi vállaltoknak sem. Ekkor az önkormányzat elállt a pertől, azonban ígérete ellenére - tartozásra hivatkozva, egyoldalúan és törvénytelenül - fölmondott bérleti jogviszonyunkat nem állította helyre, s ezzel „elérte”, hogy jogcím nélküli lakók lettünk a székházunkban. Ezzel kizártak minket mindenféle pályázási lehetőségből is.

Ezek után a szervezet vezetése és tagsága a kényszerűen lecsökkentette a működés és a fenntartás költségeit, amelyeket magánjövedelmeiből fedezett.

A Kormány 1785/2014. (XII. 18.) határozata rendelkezik egy új Fővárosi Roma Kulturális és Módszertani Oktatási Központ megvalósításáról. A jelenleg azonos néven, a főváros fenntartásában „működő”, semmilyen érdemi tevékenységet nem végző intézmény is egy gyarmatosító hadművelettel, a korábban nemzetközileg is elismert Cigány Ház beolvasztásával jött létre. Mivel a központ jelenlegi épülete Józsefvárosnak a "jobb módú", törzsszavazók lakta palotanegyedben, a Szentkirályi utcában található, annak felújításához nem járult hozzá a fideszes vezetés, így az erre szolgáló pénz visszament a költségvetésbe. Ez a közel egy milliárd forint az „induló tőkéje” a kormányhatározatban szereplő új központ létrehozásának.

Hogy az új intézményt a Roma Parlament romjain gondolták el, arról másfél éve hallottunk először. A tárgyalásba bevont szakértőktől tudtuk meg, hogy Schmidt Mária, a roma kultúrához semmilyen szállal nem kötődő Terror Háza főigazgatója, és Kocsis Máté józsefvárosi polgármester úgy döntött, hogy a Roma Parlamentnek is székhelyet adó új épületet a Tavaszmező u. 6. szám alatt építik majd fel. Múlt év júliusában fölkerestük a polgármestert, és arra kértük, szíveskedjen minket is bevonni az egyeztetésbe, amit meg is ígért, de azóta egyetlen ilyen megbeszélésre sem hívták meg a szervezetünket. Decemberben szakmai konferenciát hívtunk össze ebben a témában, meghívtuk a polgármestert és az illetékes helyettes államtitkárt is, ők azonban nem jöttek el a rendezvényre. Ezen a tanácskozáson „Elvetélt álmok” címmel fotósorozatot mutattunk be arról az összesen 19 roma civil kezdeményezésről, amely az elmúlt közel négy évtizedben 19 különböző helyszínen lévő épületben álmodta meg a roma kulturális autonómia intézményeit, köztük a roma színházat, a múzeumot, az országos kulturális és művészeti központot, a Fővárosi Cigány Házat. Részletesen bemutattuk a huszadikat is, azt a kiváló építészeti koncepciót, amit 2009-ben a Roma Parlament szakemberei más civil szervezetekkel karöltve terveztek meg, s amely a Tavaszmező utca 4-6. szám alatt egy saját kulturális, közösségi centrum kialakítását célozta. A műhelymunkát a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának tanára vezette, négy építészhallgatójával, és a Corvinus Egyetem tájépítész-hallgatóival együtt készítették el a koncepcióterveket. Egyikből sem lett semmi.

Még a golyók ütötte nyomokat is a magukénak „tekintették” FOTÓ: TÓTH GERGŐ

Még a golyók ütötte nyomokat is a magukénak „tekintették” FOTÓ: TÓTH GERGŐ

Kezdeményezéseinkre a hatalom egy, az ingatlan elhagyására felszólító levéllel reagált, majd a kerület fideszes roma önkormányzatának vezetőjének közbenjárására mégis fölajánlottak öt használhatatlan, a kerületen kívüli, többnyire kicsi és dohos, vagy távoli és fönntarthatatlan helyiséget. Ezeket természetesen elutasítottuk.

2016. április 14-én levelet írtunk az emberi erőforrás-miniszterének, a főpolgármesternek és a kerület vezetésének, amelyben kértük, hogy vagy hagyják meg korábbi székhelyén a Roma Parlamentet, és a helyi önkormányzat kössön velünk újra hosszú távú szerződést, vagy biztosítsanak legalább hasonló nagyságú, azonos minőségű, a rendezvényeink megtartására és a több mint 200 darabos festmény gyűjteményünk tárolására, kiállítására is alkalmas, jól megközelíthető másik ingatlant. A levelünkre 2016. május 9-én Czibere Károly az EMMI társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára válaszolt. Ebben azt írta, hogy a Tavaszmező u. 6. alatt lesz a „Fővárosi Roma Központ”, amelynek "céljával egyetért az a neves roma művészekből álló védnöki grémium is, akiket Balog miniszter úr kért fel a cél támogatására, és akiket a 2016. július 18.-án megtartott védnöki vacsorán tájékoztatott a részletekről”.

Czibere Károly minden levelében szerepelt: „célja a minisztériumnak és az önkormányzatnak is, hogy a Tavaszmező u. 6. szám alatti ingatlan állami tulajdonba vétele megegyezéssel menjen végbe. (…) A leírtak alapján nem gondolom azt, hogy egyeztetés nélkül döntene bárki az Önök sorsa felől. Reményeink szerint mihamarabb sikerül megoldást találni szervezetük elhelyezését illetően.” (2016. augusztus 15-én kelt levél.) Két héttel később a sajtóból szereztünk tudomást arról, hogy bírói úton tesz kísérletet az önkormányzat a Roma Parlament kilakoltatásra.

Egyértelművé vált számunkra, hogy a politika részéről a Roma Parlament eltüntetése, és nem az elhelyezése a cél. Ezért nem volt tisztességes a kommunikáció, nem volt komoly a megállapodási szándék, üzengetés folyt valódi párbeszéd helyett. Az új ingatlanra vonatkozó kéréseinket az önkormányzat meg sem próbálta teljesíteni. Ráadásul olyan feltételeket állított, amit nem vállalhattunk: megkaphatja helyettünk a Rádió C volt Teleki téri – céljainkra egyébként alkalmatlan - stúdióját a helyi roma önkormányzat, és mi tőle bérelhetjük tovább a helyiséget.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján józsefvárosi önkormányzat hivatalnokai karhatalommal föltörték, majd kiürítették és lezárták a Roma Parlament bírósági per alatt lévő székhelyét. Az akció hivatalos indoklása az épület állítólagos életveszélyessége volt. Ehhez képest másnap megjelent a kormány.hu oldalon, hogy létrehozzák a Cziffra György Roma Oktatási és Kulturális Központot, amelynek székhelye a Tavaszmező utca 6-ban lesz. Mint olvasható volt: „a Józsefvárosi Önkormányzattal egyeztetve esett a választás a Tavaszmező u. 6. szám alatt található ingatlanra, amelynek kiürítését az önkormányzat vállalta.”

Így nem csoda, hogy az „életveszély” elhárítását követően sem léphettünk be a székházunkba. Szellemi és kulturális vagyontárgyainkat, a képzőművészeti közgyűjteményt, az irattárat, a pénzügyi dokumentációt, a 25 év alatt fölhalmozott értékeinket a a mi közreműködésünk nélkül, törvénytelenül leltározták, és általunk ismeretlen helyre szállították.

Vagyontárgyaink és irattárunk védelme érdekében tárgyalást kezdeményeztünk Kocsis Máté józsefvárosi polgármesternél, de válaszra sem méltatott minket.

Megállíthatatlannak látszik a folyamat, miszerint Magyarország illiberális (más megfogalmazásban diktatórikus) állama erőszakkal lerombolja a polgárjogi mozgalom 25 éves történelmi falait, és gyarmatosítja kulturális és szellemi örökségét. Korporatív rendszerében maga épít kormánypárti kulturális- és közéleti központot, amelynek védnöki testületében a maga képére formált szervilis roma értelmiség foglalhat helyet.

Bármennyire fájdalmas, mindez várható volt. A Roma Parlament nem parolázik a magyar önkényuralommal, határozottan szemben áll vele, mert mi a köztársaság hívei vagyunk. A sok száz településen kirekesztett, a Székesfehérvárról kiebrudalt, a miskolci Számozott utcákról Kanadáig űzött romák mellett állunk. Sorsuk a mi sorsunk is: mi is üldözöttek vagyunk.

Ebben a helyzetben el kell búcsúznunk a Roma Parlament patinás épületétől, a kovácsoltvas lépcsődíszektől, a stukkóktól, a homlokzaton máig látható ’56-os golyók nyomaitól, a lépcsőházi freskótól, a színháztermünktől. A házunktól. De az abban képviselt polgárjogi forradalmi eszméktől nem búcsúzhatunk el mindaddig, amíg megvalósul álmunk, a romák egyenlő méltósága, esélye a polgárosodásra.

Szerző

Imalánc Orbánért – az ördög munkája ez

Imaláncot indítottak Orbán Viktorért. A 2013-ban elhunyt Kühár Ede szerzetes imáját fél éven át kell mindennap elmondani és továbbküldeni. „Orbán Viktor különleges politikus, és azért van sok ellensége, mert a keresztény Európát védi a liberálisokkal, a szabadkőművesekkel és az unióval szemben” – mondta egy hívő, aki bekapcsolódott az imaláncba. „Vagy 150 ismerősömnek küldtem el az imát, ők is legalább ennyinek küldik tovább.”

Maga az ima: „Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől! Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel! Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy! Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak! Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged! Így áldjon meg téged a jóságos Isten ma, holnap és minden időben! Ezt imádkozzuk Önért miniszterelnök úr, nagyon sokan. Isten segítse! Ámen.” Ezt hívják amúgy Szent Antal-láncnak.

Elgondolkoztam azon, hogy mennyi bajt okoz ez az ártatlannak tűnő imalánc. Természetesen lejáratja hitünket, imáink méltóságát. A lánc továbbküldése nem szeretetből történik, hanem szerencsétlen áldozatokat célzunk meg vele. Tehát nem egy ártatlan játékocskáról van szó. Az ördög munkája ez. Ezért bátorkodom leírni: „aki eztet elhiszi, szamarabb a lónál!”

És mielőtt még a torkomnak hördülnének az Orbán-vallás vakbuzgó hívei! A fönti bekezdés szó szerinti idézet a Keresztény Élet című újságból.

Szerző
Veress Jenő