Véráztatta budapesti utcákon, hősök lába nyomán

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:21
Pesti utcakép október végén FOTÓ: FORTEPAN
1956. októberének végén, a harcok hosszabb-rövidebb szüneteiben, meg-megindult az élet Budapesten és a nagyobb vidéki városokban egyaránt. Az emberek kimerészkedtek a pincékből az utcákra, a boltok kinyitottak, a pékek kenyeret sütöttek, az autóbuszokból kialakított mentőautók tülkölve szállították a sebesülteket a legközelebbi kórházakba. A Népszava riporterei az utcákat járták. Korabeli írásaikból szemezgettünk. Azoknak a napoknak igaz története olvasható ki írásaikból.

Szemerkél az eső. Becsurog az ablaktalan, sérült házakba, összeáztatja az utcákat borító törmelékeket. S az összeáll, megkeményedik, mint a legkeményebb emberi akarat. Az élelmiszerért sorban állók arca.

A ruhájuk lassan átázik. Mégis zokszó nélkül állnak. A harc még tart, de megnyugodtak. A pattanásig feszült idegek kezdenek lecsillapodni. A nedves arcok kemény akaratot tükröznek. A Duna felől ágyúdörgést hoz a gyenge fuvallat. Az Üllői út környékén vagyunk. Dörögnek a fegyverek. Mintha csak a harcok első napjaiban lennénk. Az oltalmat nyújtó fal mellett suhanunk tova. Szemünk a gyilkos fegyverek után kutat. De most csend van. Körülnézünk. Az úttest közepén kilőtt tank. Az ágyú tornya még füstölög.

A fal mellett vértócsa. Mellette koszorú. Az a kevés járókelő, aki itt halad el, némán emeli meg kalapját az elesett hős vére előtt.

Lábunk alatt reccsen az üvegcserép. A kapu alól nagy-néha kidugja fejét egy-egy járókelő. A házak ablakai üveg nélkül ásítanak az utca felé. Szemben ágyútól talált ház. Közvetlenül a lakásba látunk. Az üres ablakkereteket meg-meghimbálja a gyenge szél.

A néma csendet lánc csörgése veri fel. Megelevenedik a környék. Kíváncsiak dugják ki fejüket. Szovjet harckocsi közeledik. Mindenki fedezék után kutat. Ahogy távolodik, úgy népesedik ismét az utca. A laktanya felől szüntelen fegyverropogás hallik. Kit lőnek? Senki nem tudja.

Rom, pusztulás, vér...

Visszafelé indulunk. Rom, pusztulás, vér kíséri utunkat. Az eddig pihenést nyújtó padok barikádként torlaszolják a széles úttestet. A Rákóczi tér virágágyait, a gyepszőnyeget tankok szántották fel. A József körút egyik házának ablakából lombos tölgyfa lóg ki. A légnyomás tette oda...

A Nemzeti Színház előtt felborult villamoskocsik. Mellettük honvédségi emelődaru. Folyik a helyreállítás. Néhány percet állunk csupán és az egyik kocsi már talpon áll.

Az Akácfa utcából hangos zaj hallatszik. Fegyverdörgéshez hasonló. Óvatosan közeledünk. Az immár fej és láb nélküli Sztálin-szobor törzse fekszik az egyik kapu előtt. Tömeg veszi körül. Ütik, verik, zúzzák. Egy darabot akar mindenki emlékül. Sziréna szól. Mentő-autóbusz száguld el mellettünk. Viszi a sebesülteket a Rókus kórházba.

Szemben vele, ablaktalanul, kiégetten áll az Alkalmi Áruház. A füstös, kormos ablakok mögül villanyfény hatol ki. Már dolgoznak.

— Mintegy négymillió forint a kárunk — mondja az áruház igazgatója, Lechner László. — Konfekcióosztályunk teljesen leégett. A pusztító lángok az áruház berendezését sem kímélték.

Senki nem nyúlt a kirakatba

A szoba sarkában fegyverek állnak. Kérdő tekintetünkre az igazgató gyorsan válaszol.

— Az első éjszaka a felkelők hagyták itt. Lelkemre költötték: vigyázzak az árukészletre. Azóta is fegyveres őrség állt a betört kirakatok mögött. De az óvatosságunk felesleges volt. Nem akadt kéz, mely a kirakatba nyúlt volna. A fiatalok még élelmeztek is minket. Mi meg átázott, tönkrement cipőiket, harisnyájukat cseréltük ki. Munkánk eredményes volt. A húszmilliós árukészletünkből tizenhatmilliót sikerült megmenteni.

Az Astoria előtt szovjet tankok állnak. A legénység ágyút pucol. Békés kép. De mindenki fejét csóválja: így mentek el a szovjet csapatok? Ilyen harcok közepette vegyük fel a munkát? Nem ezt ígérték!

Az Andrássy úton egészen a Köröndig nyugodt a hangulat. Az Opera étterem, a Savoy és az Abbázia kávéház, az Ádám falatozó, a Brazil és a Rozmaring eszpresszó már kinyitotta kapuit. Asztalai mellett békésen falatozik a megéhezett járókelő. A nyugodt kép után meglepetésként hat a fal mellé állított összelőtt, összeroncsolt, számtábla nélküli Pobeda. Ki ülhetett benne?

A nagykörúton hatalmas a forgalom. Férfiak, nők vegyesen, szatyorral, hátizsákkal, csomagokkal megpakolva igyekeznek beszerző kőrútjukról hazafelé. A Kamara Varieté a Vonósnégyes előadását hirdeti. A bejárat előtt elhelyezett, furnérból készült páncélöltözet, egyik karján egy pár kesztyű. Senki sem nyúl felé. A Nyugatival szemben a Sportáruház kirakata üres. Összetört üvege mögött ceruzával írt papír látható: "Semmi sem hiányzik!"

Tanktábor a Honvédelmi Minisztérium előtt

A Nyugati pályaudvarnál szovjet páncélosok. A mentők Markó utcai székháza előtt mozgalmas az élet. A mentőkocsik jönnek-mennek a romoktól még alig megtisztított utcán. Egy sarokkal odébb összelőtt épület. A Szénbányászati Minisztérium szürke falán ágyú ütötte lyukak tátonganak. Ablakai üveg nélkül, kérdőn tekintenek a Néphadsereg tér felé. Joggal.

A téren, a Honvédelmi Minisztérium előtt megszámlálhatatlan szovjet páncélos áll. A kapuk alatt, a kirakatok bemélyedéseiben a szovjet gyalogság tanyázik. Mit biztosítanak, mire vigyáznak? A minisztérium főbejárata előtt, a Falk Miksa utcában tábori konyha rotyog, vele szemben összelőtt ház. Leszakadt erkélyei, összelőtt falai vádolóan tekintenek alá.

A véráztatta Kossuth Lajos téren, ahonnan a forradalmi nép elindult, most csend van. Csend van a budapesti Szikra Nyomdában is. Az utóbbi napok alatt többször cserélt gazdát. A gépek sértetlenek. Ez a fő.

A Nagymező utcában hiányzanak a megszokott arcok. Üres a színészek tanyája. Hiányzik arcuk, mely oly sok kellemes percet szerzett és reméljük, hamarosan ismét szerez nekünk.

A Teréz templom harangjai békésen konganak.

Pillanatfelvételek Budán

Buda, hétfő dél. A Városmajorban sűrűn járnak-kelnek az emberek, a fogaskerekű (ma indult meg ismét), hozza az utasokat lefelé a hegyről: sokan munkahelyük felé igyekeznek, mások rokont, szülőt, testvért keresnek a városban, amely a sűrűn rohanó felhők gyászfátylai mögött rejtőzik el géppuska kelepelésével, szórványos csatazajával és a lassan

ismét ocsúdó élet biztató hangjaival.

Széna tér. A ház, ahol a forradalmi fiatalság fegyveresei olyan hosszú időn keresztül harcoltak, golyótépte erőd, keresztben a téren vasúti kocsik, amelyeket barikádnak hozott ide a nép. Teherautók előzik egymást, vöröskeresztes zászlók lebbennek. Egy nagy zöld teherkocsi, teljesen megrakva fél marhákkal, borjúval, befordul a Fény utcai piacra. Parasztasszonyok járnak kosárral.

A Mária térhez közel Sipos Gyulával, a fiatal költővel találkozunk. Az élet újjáébredésének jeleiről beszélünk, a fiatalok hősiességéről, és arról, hogy teljesen jogos az az elégedetlenség, amely a kormány egyes tagjaival szemben megnyilvánul. A nép azt várja, hogy eltűnjön a kormányból minden kompromittált név, és általános követelés, hogy a Rádió vezetésébe egyértelműen csak a demokrácia, a nép igazi hívei szólhassanak bele.

Batthyány tér. Minthogy üres szatyrot lóbálok, zömök férfi szólít meg:

- Benn, a vásárcsarnokban van kenyér, nem is kell sorba állni!

Kis apróság ez, de ezer másikat illeszthetnék mellé, hogy bizonyítsam: a nehéz órákban a forradalmi Budapest népe, amely nem fél a tankoktól és életek ezreit áldozza: szívélyes, udvarias, talán soha nem volt olyan bajtársi egymáshoz, mint most. Odabent pedig a karcsú, magas elárusítónő leteszi a kétkilós kenyeret az üvegpultra és megkérdezi:

- Adjak esetleg világosabbat?

A Kossuth hídhoz érünk. A még mindig ott álló tankok között siet, igyekszik a nép. Odébb, a Margit-hídon kék autóbusz tülköl - egy pillanatig az a csalóka érzése az embernek, hogy talán a 12-es jár, de hát mentőautó most a kék busz. S egy másik, amelyet előbb láttunk, szám helyett ezt a feliratot viseli: "Gyermekélelem".

Mert harcolunk, vérzünk, de a holnapért, amely szebb lesz.

Az orvosokat sem kímélte a halál

Mi lesz? Hogyan lesz? -ezek az állandóan visszatérő kérdések. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága az utcai harcok befejeztével azonnal hozzálát az épületkárok felméréséhez és helyreállításához. Intézkedés történik, hogy a főváros részére önálló építőanyag-ellátási keretet biztosítsanak.

Az egészségügyi dolgozók, a kórházak, klinikák orvosai és ápolónői önfeláldozó munkát végeztek az elmúlt napokban. Többen hivatásuk teljesítése közben életüket vesztették. Még nincs áttekintés a sebesültek és a halottak számáról. Folyamatban van az adatok gyűjtése, az áldozatok felkutatása. A Honvédelmi Minisztérium egyébként megfelelő segítséget nyújt, hogy a kórházak és az összes egészségügyi intézmények ellátásához biztosítsák a szállítási eszközöket.

Mindenkit érintő nagy kérdés: milyen a helyzet az élelmezés terén? A tanács kereskedelmi osztálya már elvégezte a szükséges felmérést. Megállapításuk szerint a közellátás helyzete megnyugtató. A rendelkezésre álló élelmiszerkészletek folyamatos szállításának feltétele, hogy a rend teljesen helyreálljon egész Budapesten. Zsír, hús, liszt, hüvelyes és más fontos élelmiszercikk kellő mennyiségben van. Burgonyából több mint 1600 vagon áll rendelkezésre. Zöldáruból és gyümölcsből nagy készletek várnak kiszállításra a nagyvásártelepről.

A kiszállítás és kiszolgálás meggyorsítására a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága megtette a szükséges intézkedéseket. Ennek feltételeként elrendelte, hogy minden üzletet kinyissanak és ma, vasárnap, ugyanolyan kiszolgálás legyen, mint hétköznapokon, ha megszüntethetik a kimenési tilalmat. Erről a kereskedelmi dolgozókat a rádión időben értesítik.

A kereskedelmi vállalatok igazgatóságai utasítást, kaptak, hogy a boltok távol lakó kiszolgálói részére biztosítsanak munkahelyükhöz közeli elszállásolást mindaddig, amíg teljesen helyre áll a közlekedés, ily módon is elő kell segíteni az üzleti forgalom zavartalanságát. A gyors áruszállítás érdekében a nagyobb üzleteket kerületi elosztó raktárként jelölték ki. Ezáltal könnyebbé válik a kisebb boltok gyors ellátása is.

A vásárcsarnokok szintén mint áruelosztó raktárak működnek majd. A piacokon és csarnokokban levő, olyan elárusító helyek, mint a például a vidéki földműves szövetkezetek boltjai - amelyek gazdái nem tartózkodhatnak Pesten - a kerületi tanácsok intézkedésére más személyzet beállításával mégis kinyitnak. Ezekben a boltokban ugyanis szintén jelentős árukészletek várnak eladásra.

A kenyér sütése és szállítása, mint eddig, továbbra is folyamatos lesz, illetve teljesen a rendes kerékvágásba jut. Gondoskodás történt, hogy ismét zavartalan legyen a tej- és tejtermék ellátás.

Szerző

Kéz kezet mos

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:07
A darab fi gurái elég gyakran kibabrálnak egymással (Baronits Gábor, Pataki Szilvia, Száraz Dénes) FOTÓ: NAGY I. DÁNIEL

Azért az már korrupció a köbön, ha egy svihák aranyifjú váltócsalás miatti börtönbüntetését pénzért helyette simán leülheti egy csóró mérnök. A valódi tettes pedig addig lazán elmegy Amerikába utazgatni, mert éppen arra szottyan kedve. Az ál-szélhámost viszont, akire eddig rá se hederített a gazdag nagybátyja, azt se tudja, hogyan néz ki, de most rájött, hogy felkarolja, és embert farag belőle, tekintélyével, meg nyilván pénze segítségével, idő előtt, a világ legtermészetesebb módján kihozza a dutyiból. Azaz az előadásban a Nemzeti Börtönből, ahová ellátogat a lányával, aki persze kapásból beleszeret a deli ifjúba.

A Karinthy Színház számára Karinthy Márton előásta a könyvtárból, vagy saját, gazdag és irigylésre méltó, jól rendszerezett dokumentációjából a mindössze harminc évet élt Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik című komédiáját, amivel az író huszonkét esztendős korában már sikert aratott a Nemzeti Kamaraszínházban. Most Péter, avagy szélhámos kerestetik! címmel adják.

Könnyed, szórakoztató, épkézláb komédia, szinte tökéletes drámaszerkesztéssel, tanulva a francia bohózatíróktól, de ezt némiképp az angolok fanyarabb, kicsit abszurd felé hajló humorával ötvözve. Aszlányi valószínűleg szép karriert futhatott volna be, ha a Doroghoz közeli úton nem rántja félre Topolinója kormányát, nehogy elüssön egy gyereket, és nem megy neki egy fának, hogy aztán rögvest szörnyethaljon. Bedolgozott a Nyugatnak, igazi írói kvalitásai voltak, de közben elment a lektűr irányába, könnyedén ontotta a poénokat, magabiztos társasági ember volt.

Karinthynak jó érzéke van a múltszázad első felében született magyar vígjátékokhoz, lényegében minden évadban bemutat belőlük legalább egyet. Kicsit babusgatja őket, mintha saját édes gyerekei lennének, némi port lefúj róluk, ízlelgeti, kóstolgatja a bukéjukat, mint a nemes óbort, és észreveszi bennük az áthallásokat. Például azt, hogy ebben a darabban tombol a korrupció. Meg szegénység is van, dr. Kovács Péter mérnök nem tud megélni a becsületes értelmiségi létből, ezért kénytelen bércsücsülést vállalni a rácsok mögött. Hogy aztán majd ő is elvtelenül, szélhámos módon beépüljön a hatalmasok közé, a családi klánba, az olaj maffiába, kisemmizve az igazi rokont. Nem nehéz kapcsolódási pontokat találni a mával, de azért Karinthy produkcióinak zöme alapvetően könnyedén szórakoztat, és ezen belül adagolja a társadalmi szurkapiszkákat. Ehhez mindig olyan szövegeket keres, melyek jó játéklehetőségeket adnak a színészeknek.

Száraz Dénes, a mérnök, megmutatja, hogy a figurája kezdetben akár porig alázkodni is képes, de aztán igencsak kinyílik a csipája! Rohamtempóban vetkőzi le a gátlásait. Hamarosan élvezi, hogy gyors észjárásával lóvá tehet mindenkit. Puha gerincű köpönyegforgatóvá válik. Az egykori megszeppent embernek mind magabiztosabbá, sőt önelégültté válik a tekintete, fölényes lesz a mosolya, és persze beveti fess férfiasságát is a cél érdekében. Az sem mellékes, hogy sikerül az Üreghy család birtokán olajat találnia, és ettől kezdve nyilvánvalóan bebetonozta magát oda, ahonnan kitagadják a tényleges unokaöccsöt. Őt, azaz Üreghy Pétert, Klem Viktor alakítja, megmaradva kis sviháknak, míg a másik Péter nagy gazemberré válik simulékony alamusziságával, társaságba gyorsan beilleszkedő, jól használt sármosságával.

A családi Klán vezére, Üreghy Demeter, Lengyel Ferenc remekbe szabott alakításában. Tipp-topp, jól vasalt, de némiképp merev az öltönye, ahogy az egész ember is az, alig rezdül az arca, akkurátusan kimért a beszéde, gyakran fenyegető a nézése, hangsúlyai ellentmondást nem tűrőek. Tudja, mitől döglik a légy. Arra is ripsz-ropsz ráérez, hogy ez az eszes, simulékony, korrumpálható mérnök egy aranybánya. Vállt vállnak vetve még többre vihetik. Összefonódik egymással a befutott, a pénz érdekében mindenre hajlamos üzletember és a feltörekvő, elveit feladó, értelmiség. És aztán kéz kezet mos.

A deszkákon szellemes párbeszédek gördülnek. Van persze magánéleti pikantéria, adódnak megállapítások a férfi-nő viszonyról, tobzódik az irónia, nevet a publikum. Nincsenek őrült mélységek, de ezek nincsenek is megcélozva, érdemtelenül elhitetve, ez egy kellemes este, ami azért mégsem tartalmatlan, Karinthy Márton a leggyakrabban ennyit akar, és ezt „szolgáltatja” is.

Kiemelten jó alakítás még Marton Róbert rafináltan furmányos inasa, aki mindig átlát a szitán, ügyesen a háttérből ravaszul irányítja is az eseményeket, és skrupulus nélkül régi gazdájától átpártol az élet új kegyeltjéhez, mindig szélirányba tart. Murányi Tünde játssza Üreghy Demeter feleségét, aki nem akar részt venni ebben a mai kocsmában, ahol egyébként a nőknek, az üzleti életet erősítő magánéleti viszonyokon kívül, nem is nagyon osztanak lapot, ezért aztán pótcselekvésként is, szinte állandóan mohón piál. Murányi, miközben elénk tár egy embert, aki lába alól nyilván nem véletlenül csúszott ki a talaj, hálás ziccer szerepet farag a figurából. Üreghy Demeter lánya, Pataki Szilvia megformálásában, azért lelkesedik, aki felé a család is húz. Baronits Gábor és Gerlits Réka fiatal párja lényegében ingyenélőként ott sertepertél az események körül. Karsai István börtönigazgatója élénk nyelvcsapásokkal fölfelé nyal, amennyire csak lehet.

A produkció végén, a konfliktusok elcsitulásával, illetve szőnyeg alá söprésével, a forgószínpad segítségével eltűnik az eddigi díszlet, a Juhász Kata által tervezett nappali, és befordulnak a már csatasorba álló család tagjai, akik mereven néznek minket. Mostanra állt össze az ütőképes klán, amelyik majd vélhetően sokakat, és sok mindenkit letarol. Övé a kiskirályság, vagy egyre nagyobb királyság, és az ezzel járó hatalom. A klán képviselői fenyegetően bámulnak felénk. Éreztetik, nem tanácsos az útjukba állni.

Az előadás pedig azt érezteti, hogy már nem is nagyon akad olyan, aki a veszélyes nyomulásukat meggátolná.

Szerző

Kéz kezet mos

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:07
A darab fi gurái elég gyakran kibabrálnak egymással (Baronits Gábor, Pataki Szilvia, Száraz Dénes) FOTÓ: NAGY I. DÁNIEL

Azért az már korrupció a köbön, ha egy svihák aranyifjú váltócsalás miatti börtönbüntetését pénzért helyette simán leülheti egy csóró mérnök. A valódi tettes pedig addig lazán elmegy Amerikába utazgatni, mert éppen arra szottyan kedve. Az ál-szélhámost viszont, akire eddig rá se hederített a gazdag nagybátyja, azt se tudja, hogyan néz ki, de most rájött, hogy felkarolja, és embert farag belőle, tekintélyével, meg nyilván pénze segítségével, idő előtt, a világ legtermészetesebb módján kihozza a dutyiból. Azaz az előadásban a Nemzeti Börtönből, ahová ellátogat a lányával, aki persze kapásból beleszeret a deli ifjúba.

A Karinthy Színház számára Karinthy Márton előásta a könyvtárból, vagy saját, gazdag és irigylésre méltó, jól rendszerezett dokumentációjából a mindössze harminc évet élt Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik című komédiáját, amivel az író huszonkét esztendős korában már sikert aratott a Nemzeti Kamaraszínházban. Most Péter, avagy szélhámos kerestetik! címmel adják.

Könnyed, szórakoztató, épkézláb komédia, szinte tökéletes drámaszerkesztéssel, tanulva a francia bohózatíróktól, de ezt némiképp az angolok fanyarabb, kicsit abszurd felé hajló humorával ötvözve. Aszlányi valószínűleg szép karriert futhatott volna be, ha a Doroghoz közeli úton nem rántja félre Topolinója kormányát, nehogy elüssön egy gyereket, és nem megy neki egy fának, hogy aztán rögvest szörnyethaljon. Bedolgozott a Nyugatnak, igazi írói kvalitásai voltak, de közben elment a lektűr irányába, könnyedén ontotta a poénokat, magabiztos társasági ember volt.

Karinthynak jó érzéke van a múltszázad első felében született magyar vígjátékokhoz, lényegében minden évadban bemutat belőlük legalább egyet. Kicsit babusgatja őket, mintha saját édes gyerekei lennének, némi port lefúj róluk, ízlelgeti, kóstolgatja a bukéjukat, mint a nemes óbort, és észreveszi bennük az áthallásokat. Például azt, hogy ebben a darabban tombol a korrupció. Meg szegénység is van, dr. Kovács Péter mérnök nem tud megélni a becsületes értelmiségi létből, ezért kénytelen bércsücsülést vállalni a rácsok mögött. Hogy aztán majd ő is elvtelenül, szélhámos módon beépüljön a hatalmasok közé, a családi klánba, az olaj maffiába, kisemmizve az igazi rokont. Nem nehéz kapcsolódási pontokat találni a mával, de azért Karinthy produkcióinak zöme alapvetően könnyedén szórakoztat, és ezen belül adagolja a társadalmi szurkapiszkákat. Ehhez mindig olyan szövegeket keres, melyek jó játéklehetőségeket adnak a színészeknek.

Száraz Dénes, a mérnök, megmutatja, hogy a figurája kezdetben akár porig alázkodni is képes, de aztán igencsak kinyílik a csipája! Rohamtempóban vetkőzi le a gátlásait. Hamarosan élvezi, hogy gyors észjárásával lóvá tehet mindenkit. Puha gerincű köpönyegforgatóvá válik. Az egykori megszeppent embernek mind magabiztosabbá, sőt önelégültté válik a tekintete, fölényes lesz a mosolya, és persze beveti fess férfiasságát is a cél érdekében. Az sem mellékes, hogy sikerül az Üreghy család birtokán olajat találnia, és ettől kezdve nyilvánvalóan bebetonozta magát oda, ahonnan kitagadják a tényleges unokaöccsöt. Őt, azaz Üreghy Pétert, Klem Viktor alakítja, megmaradva kis sviháknak, míg a másik Péter nagy gazemberré válik simulékony alamusziságával, társaságba gyorsan beilleszkedő, jól használt sármosságával.

A családi Klán vezére, Üreghy Demeter, Lengyel Ferenc remekbe szabott alakításában. Tipp-topp, jól vasalt, de némiképp merev az öltönye, ahogy az egész ember is az, alig rezdül az arca, akkurátusan kimért a beszéde, gyakran fenyegető a nézése, hangsúlyai ellentmondást nem tűrőek. Tudja, mitől döglik a légy. Arra is ripsz-ropsz ráérez, hogy ez az eszes, simulékony, korrumpálható mérnök egy aranybánya. Vállt vállnak vetve még többre vihetik. Összefonódik egymással a befutott, a pénz érdekében mindenre hajlamos üzletember és a feltörekvő, elveit feladó, értelmiség. És aztán kéz kezet mos.

A deszkákon szellemes párbeszédek gördülnek. Van persze magánéleti pikantéria, adódnak megállapítások a férfi-nő viszonyról, tobzódik az irónia, nevet a publikum. Nincsenek őrült mélységek, de ezek nincsenek is megcélozva, érdemtelenül elhitetve, ez egy kellemes este, ami azért mégsem tartalmatlan, Karinthy Márton a leggyakrabban ennyit akar, és ezt „szolgáltatja” is.

Kiemelten jó alakítás még Marton Róbert rafináltan furmányos inasa, aki mindig átlát a szitán, ügyesen a háttérből ravaszul irányítja is az eseményeket, és skrupulus nélkül régi gazdájától átpártol az élet új kegyeltjéhez, mindig szélirányba tart. Murányi Tünde játssza Üreghy Demeter feleségét, aki nem akar részt venni ebben a mai kocsmában, ahol egyébként a nőknek, az üzleti életet erősítő magánéleti viszonyokon kívül, nem is nagyon osztanak lapot, ezért aztán pótcselekvésként is, szinte állandóan mohón piál. Murányi, miközben elénk tár egy embert, aki lába alól nyilván nem véletlenül csúszott ki a talaj, hálás ziccer szerepet farag a figurából. Üreghy Demeter lánya, Pataki Szilvia megformálásában, azért lelkesedik, aki felé a család is húz. Baronits Gábor és Gerlits Réka fiatal párja lényegében ingyenélőként ott sertepertél az események körül. Karsai István börtönigazgatója élénk nyelvcsapásokkal fölfelé nyal, amennyire csak lehet.

A produkció végén, a konfliktusok elcsitulásával, illetve szőnyeg alá söprésével, a forgószínpad segítségével eltűnik az eddigi díszlet, a Juhász Kata által tervezett nappali, és befordulnak a már csatasorba álló család tagjai, akik mereven néznek minket. Mostanra állt össze az ütőképes klán, amelyik majd vélhetően sokakat, és sok mindenkit letarol. Övé a kiskirályság, vagy egyre nagyobb királyság, és az ezzel járó hatalom. A klán képviselői fenyegetően bámulnak felénk. Éreztetik, nem tanácsos az útjukba állni.

Az előadás pedig azt érezteti, hogy már nem is nagyon akad olyan, aki a veszélyes nyomulásukat meggátolná.

Szerző