A dolgos elit

Én is szoktam gázt szerelni egyébként. Jó, igazából csak megütögetem a cirkó alját egy méretes gumikalapáccsal, ha valami gikszer folytán éppen nem folyik meleg víz a csapból. Ez általában segíteni szokott, de a részsikerek ellenére nyilván nagyképűség lenne a területen sikeresnek neveznem magam, hiszen akárhogyan is igyekszem, Mészáros Lőrincnek a nyomába sem érhetek. Még!

Igazi példakép ő, afféle legkisebb fiú, aki rövid idő alatt olyan birodalmat épített fel, amelyre joggal irigykedik ország-világ. Pedig örülnünk kellene Mészáros Lőrinc magyar vállalkozó sikerének! Kreatív, nagy tudású és tapasztalt üzletember, aki ügyesen pályázik, sikereit is kizárólag szorgalmának köszönheti. Meg persze az Isten-Szerencse-Orbán szentháromságnak, ahogy maga is beismerte. Gondoltam is magamban, a sok hülye diplomás meg kimegy külföldre dolgozni, pedig Magyarországon hat év alatt el lehet jutni oda, hogy a semmiből legyen 35 milliárd forintod, és ezzel az ország huszonnyolcadik leggazdagabb embere legyél. Pedig Mészáros példája is igazolja: nem kell itt felsőfokú végzettségre, meg tudásra hajtani, kétkezi munkával is simán fel lehet érni a csúcsra.

A Forbes legfrissebb összeállításából tisztán látható az is, hogy lassan révbe érni látszik Orbán Viktor öt- vagy sokéves terve. Hiszen ez már nem csupán az elit, hanem igazi Nemzeti Elit. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy a villamosmérnökként végzett Széles Gábor csaknem 140 milliárdos vagyonával képes volt odaérni az ötödik helyre. A 2015-ös év Nagy Magyarja (ezt a kitüntetést már az év májusban megkapta a neves Ordo Hungarie Lovagrendtől) ugyan gyakorta bedől az álhíreknek, uszít különböző fajok, és vallások ellen, de üzleti gógyija még a helyén van: ezt bizonyítja, hogy az egyelőre még a tulajdonában lévő Magyar Hírlap és Echo TV sokat szakított az állami hirdetéseken, és sármelléki repterének is kiharcolt ötmilliárdnyi állami támogatást - bár nem értettem, minek reptér egy olyan komoly embernek, aki bármikor ki tudja kapcsolni a gravitációt.

Orbán más kisembereket is kiemelt abból a prolimasszából, amivé Gyurcsány Ferenc és sanyargató kormánya züllesztette a magyar népet: Andy Vajna pályafutását még fodrászként, és parókakészítőként kezdte. Ma már csaknem 45 milliárdja van, és az ország legnagyobb kaszinótulajdonosa, aki valamit nagyon jól csinálhat, hiszen újabbnál újabb kedvezményeket kap az államtól. Nyilván nem azért, mert a TV2 műsorait ügyesen igazította a kormányzati propagandához, ezt csak a rossz nyelvek beszélik. Magyar kaszinókra igenis szükség van, méghozzá magyar kézen! De megemlíthetnénk Garancsi Istvánt is, aki ékes példája annak, hogy egy tucat-közgazdász milyen magasra törhet, ha jókor van jó helyen. Újabb egykori kisember, aki tökéletesen illeszkedik a Nemzeti Elitbe, hiszen focicsapata is van.

Orbán koncepcióját rengetegen bírálják, főként irigyek, akiknek nem tetszik, hogy a kormányfő segít a kétkezi munkásokon, a kisembereken. Ők mondogatják folyton, hogy Simicska és Spéder esetében látványosan bebizonyosodott: állami csecs nélkül életképtelenek, és csak fogy a vagyonuk. Ez így is van, hiszen Spéder az idén már nincs is a top 33-ban, a kormányfővel összekülönbözött Simicska pedig még a vetélytársainak bőven aláígérve is alig nyer tendert. De ez csupán azt hivatott bizonyítani, hogy nem elég lehetőséget kapni a miniszterelnök úrtól a meggazdagodásra, teljesíteni is kell számára valamit, hogy talpon maradjunk.

A fölösleges irigykedés helyett ütlegeljük tovább a gázkazánt. És várjuk ki a sorunkat.