Kéz kezet mos

Publikálás dátuma
2016.11.05. 08:07
A darab fi gurái elég gyakran kibabrálnak egymással (Baronits Gábor, Pataki Szilvia, Száraz Dénes) FOTÓ: NAGY I. DÁNIEL

Azért az már korrupció a köbön, ha egy svihák aranyifjú váltócsalás miatti börtönbüntetését pénzért helyette simán leülheti egy csóró mérnök. A valódi tettes pedig addig lazán elmegy Amerikába utazgatni, mert éppen arra szottyan kedve. Az ál-szélhámost viszont, akire eddig rá se hederített a gazdag nagybátyja, azt se tudja, hogyan néz ki, de most rájött, hogy felkarolja, és embert farag belőle, tekintélyével, meg nyilván pénze segítségével, idő előtt, a világ legtermészetesebb módján kihozza a dutyiból. Azaz az előadásban a Nemzeti Börtönből, ahová ellátogat a lányával, aki persze kapásból beleszeret a deli ifjúba.

A Karinthy Színház számára Karinthy Márton előásta a könyvtárból, vagy saját, gazdag és irigylésre méltó, jól rendszerezett dokumentációjából a mindössze harminc évet élt Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik című komédiáját, amivel az író huszonkét esztendős korában már sikert aratott a Nemzeti Kamaraszínházban. Most Péter, avagy szélhámos kerestetik! címmel adják.

Könnyed, szórakoztató, épkézláb komédia, szinte tökéletes drámaszerkesztéssel, tanulva a francia bohózatíróktól, de ezt némiképp az angolok fanyarabb, kicsit abszurd felé hajló humorával ötvözve. Aszlányi valószínűleg szép karriert futhatott volna be, ha a Doroghoz közeli úton nem rántja félre Topolinója kormányát, nehogy elüssön egy gyereket, és nem megy neki egy fának, hogy aztán rögvest szörnyethaljon. Bedolgozott a Nyugatnak, igazi írói kvalitásai voltak, de közben elment a lektűr irányába, könnyedén ontotta a poénokat, magabiztos társasági ember volt.

Karinthynak jó érzéke van a múltszázad első felében született magyar vígjátékokhoz, lényegében minden évadban bemutat belőlük legalább egyet. Kicsit babusgatja őket, mintha saját édes gyerekei lennének, némi port lefúj róluk, ízlelgeti, kóstolgatja a bukéjukat, mint a nemes óbort, és észreveszi bennük az áthallásokat. Például azt, hogy ebben a darabban tombol a korrupció. Meg szegénység is van, dr. Kovács Péter mérnök nem tud megélni a becsületes értelmiségi létből, ezért kénytelen bércsücsülést vállalni a rácsok mögött. Hogy aztán majd ő is elvtelenül, szélhámos módon beépüljön a hatalmasok közé, a családi klánba, az olaj maffiába, kisemmizve az igazi rokont. Nem nehéz kapcsolódási pontokat találni a mával, de azért Karinthy produkcióinak zöme alapvetően könnyedén szórakoztat, és ezen belül adagolja a társadalmi szurkapiszkákat. Ehhez mindig olyan szövegeket keres, melyek jó játéklehetőségeket adnak a színészeknek.

Száraz Dénes, a mérnök, megmutatja, hogy a figurája kezdetben akár porig alázkodni is képes, de aztán igencsak kinyílik a csipája! Rohamtempóban vetkőzi le a gátlásait. Hamarosan élvezi, hogy gyors észjárásával lóvá tehet mindenkit. Puha gerincű köpönyegforgatóvá válik. Az egykori megszeppent embernek mind magabiztosabbá, sőt önelégültté válik a tekintete, fölényes lesz a mosolya, és persze beveti fess férfiasságát is a cél érdekében. Az sem mellékes, hogy sikerül az Üreghy család birtokán olajat találnia, és ettől kezdve nyilvánvalóan bebetonozta magát oda, ahonnan kitagadják a tényleges unokaöccsöt. Őt, azaz Üreghy Pétert, Klem Viktor alakítja, megmaradva kis sviháknak, míg a másik Péter nagy gazemberré válik simulékony alamusziságával, társaságba gyorsan beilleszkedő, jól használt sármosságával.

A családi Klán vezére, Üreghy Demeter, Lengyel Ferenc remekbe szabott alakításában. Tipp-topp, jól vasalt, de némiképp merev az öltönye, ahogy az egész ember is az, alig rezdül az arca, akkurátusan kimért a beszéde, gyakran fenyegető a nézése, hangsúlyai ellentmondást nem tűrőek. Tudja, mitől döglik a légy. Arra is ripsz-ropsz ráérez, hogy ez az eszes, simulékony, korrumpálható mérnök egy aranybánya. Vállt vállnak vetve még többre vihetik. Összefonódik egymással a befutott, a pénz érdekében mindenre hajlamos üzletember és a feltörekvő, elveit feladó, értelmiség. És aztán kéz kezet mos.

A deszkákon szellemes párbeszédek gördülnek. Van persze magánéleti pikantéria, adódnak megállapítások a férfi-nő viszonyról, tobzódik az irónia, nevet a publikum. Nincsenek őrült mélységek, de ezek nincsenek is megcélozva, érdemtelenül elhitetve, ez egy kellemes este, ami azért mégsem tartalmatlan, Karinthy Márton a leggyakrabban ennyit akar, és ezt „szolgáltatja” is.

Kiemelten jó alakítás még Marton Róbert rafináltan furmányos inasa, aki mindig átlát a szitán, ügyesen a háttérből ravaszul irányítja is az eseményeket, és skrupulus nélkül régi gazdájától átpártol az élet új kegyeltjéhez, mindig szélirányba tart. Murányi Tünde játssza Üreghy Demeter feleségét, aki nem akar részt venni ebben a mai kocsmában, ahol egyébként a nőknek, az üzleti életet erősítő magánéleti viszonyokon kívül, nem is nagyon osztanak lapot, ezért aztán pótcselekvésként is, szinte állandóan mohón piál. Murányi, miközben elénk tár egy embert, aki lába alól nyilván nem véletlenül csúszott ki a talaj, hálás ziccer szerepet farag a figurából. Üreghy Demeter lánya, Pataki Szilvia megformálásában, azért lelkesedik, aki felé a család is húz. Baronits Gábor és Gerlits Réka fiatal párja lényegében ingyenélőként ott sertepertél az események körül. Karsai István börtönigazgatója élénk nyelvcsapásokkal fölfelé nyal, amennyire csak lehet.

A produkció végén, a konfliktusok elcsitulásával, illetve szőnyeg alá söprésével, a forgószínpad segítségével eltűnik az eddigi díszlet, a Juhász Kata által tervezett nappali, és befordulnak a már csatasorba álló család tagjai, akik mereven néznek minket. Mostanra állt össze az ütőképes klán, amelyik majd vélhetően sokakat, és sok mindenkit letarol. Övé a kiskirályság, vagy egyre nagyobb királyság, és az ezzel járó hatalom. A klán képviselői fenyegetően bámulnak felénk. Éreztetik, nem tanácsos az útjukba állni.

Az előadás pedig azt érezteti, hogy már nem is nagyon akad olyan, aki a veszélyes nyomulásukat meggátolná.

Szerző

Van egy ország: Meseország

Van egy ország: Meseország. Meseországban mesés dolgok tudnak történni. Így például mesésen nagy adókulcsok vannak ott, ahol Meseországlakói naponta vásárolnak, vagy éppen meseautóikat tankolják. Ez utóbbi helyen olyan adókulcs is van, amit csak azok tudnak elképzelni, akik még mindig hisznek a mesékben: az adó is adózik. Meseországban - és ez nem mese - akkor is drágább lesz valami, ha annak történetesen csökken a világpiaci ára.

Meseországban ezért semmi sem az, aminek látszik. Meseország a mesék birodalma, ahol Meseország miniszterelnöke a legnagyobb mesemondó. Aki ezt nem is titkolja, sőt bátran bevallja, mondván: „ne azt figyeljék, amit mondok, azt nézzék, amit csinálok”. Amivel áperte elismerte, ahogy egy igazi mesemondóhoz illik, hogy mindaz, amit mond mese. Ennélfogva Meseország lakói egy mesevilágban élnek. Vannak, akik mesésen jól, ők vannak kevesebben, mint a mesében, de Meseország lakóinak nagy-nagy többsége viszont mesésen nem jól él. Szintén mint a mesében.

Meseországban is van olyan mesealak, mint Döbrögi uraság, aki, mint egy csúnya, potrohos, öreg hörcsög, mindig többet akar, többet harácsol, míg rajta nem veszt. Meseországban vannak olyan mesealakok is, mint Ludas Matyi, de még nem elegen ahhoz, hogy mindazokat a mesés mutyikat háromszor is leverjék azokon, akik azokat rájuk verték.

Meseországban minden másképp van, mint Meseországon kívül. A meseországi mesevilágban az is érvényes, ami nem érvényes, és az is győzelem, ami nem győzelem. Volt már ilyen ebben a Meseországban korábban is: „az a gyanús, ami nem gyanús”.

Meseországnak nincsen Alkotmánya, Meseországnak Alaptörvénye van. Meseország Alaptörvénye gránit szilárdságú kőtáblákba van vésve, mint Mózes tízparancsolata, ami mégis könnyen faragható. Faragják is. Mostanában Meseország kijelölt kőfaragói olyasmit akarnak belefaragni, ami Meseország Alaptörvénye szerint érvénytelen, sőt eredménytelen is. Erre minden bizonnyal rá fognak faragni.

Meseország lakói nem egységesek. Meseország lakóinak egyik része hisz a mesékben. Hisznek abban, amiket nagy mesemondóik mesélnek nekik, őket nevezik hivatalos mesemondóik nemzeti érzelműeknek. Meseország lakóinak nagyobbik része azonban kinőtt a mesékből, már nem lehet mindent bemesélni nekik. Őket a közszolgálatilag pénzelt meseországi mesemondók idegenszívűeknek nevezik.

Meseország lakóinak lelkét egy ideje hatalmába kerítette a Gonosz Szellem, ami értelmi és érzelmi vakságot rakott rájuk. Már persze csak azokra, akik nem voltak képesek ennek a rontásnak ellenállni. Mert sokan voltak, és egyre többen vannak, akik ezt a gonosz vakságot le tudták magukról vetni. Meseország lakói néhány évtizede még egységesek voltak abban a hitben és akaratban, hogy annak, ami van, és nem jó, változnia kell. Ma már nincs meg a régi hit, nincs meg a régi akarat. Meseország gyenge, kishitű és akaratszegény ország lett, és marad is, míg a Gonosz Szellem rontását le nem veti magáról.

Meseország jobban teljesít – harsogja Meseországban a közpénzen kitartott köz(ki)szolgálati hírkórus. Ez a mese olyan szépen hangzik, hogy Meseországban sokan még azok is elhiszik, akik mást látnak és tapasztalnak. Mert hinni akarnak. Ez az a hit, amit Meseországon kívül mindenütt vakhitnek neveznek. Meseországban is azok, akiknek sikerült vakságuktól megszabadulniuk.

Meseországban demokrácia van. Ez azonban mese. Meseország demokráciája olyan országok társadalmi képződménye, ahol látványdemokrácia van. Meseország demokráciájának eszmeértelmezési formája: illiberális demokrácia. Ez olyan filozófiai fogalom, ami kizárólag mesekönyvekben létezik.

Meseországban a meseirodalom többféle meséje is megjelenik. Az Ezeregyéjszaka mesealakjai közül állandóan jelen van Ali baba és a negyven rabló, sőt legutóbb a repülő szőnyeg is, amin a Meseország nagyvezíre utazik forgószárnyas luxus kivitelben. De megjelent Voldemort Nagyúr is a Harry Potterből, legutóbb éppen Meseország mesésen szolgálatkész ügyészségénél. Meseországban nincsen korrupció, mint másféle országokban. Meseországban barter van. Meseország a tiszta kezek országa, Meseországban „kéz kezet mos”.

Meseország államformája: nemzetállam. Ez olyan mesevilág, mint a Nemzeti Hitvallás, vagy a Nemzeti Géniusz. Meseország nemzetállamában mára mindenből nemzeti lett, még a trafikokból is. Meseország nemzetállama a külsőket kirekeszti, önmagát bezárja. Meseország nemzetállama a kizárt eszmék, a bezárt agyak országa lett. Meseország nemzetállama saját nemzeti meséinek mesevilágában él. Meseországban minden délben megkondulnak a harangok. Ez is a nemzeti emlékezet, de leginkább egy félévezredes nemzeti mese része, amiben Meseország lakói hisznek, és ebben a hitben jól érzik magukat.

Meseország minden országgal jó kapcsolatokat tart. Kivéve szomszédjait. Ez történelmileg alakult így, és hihetőleg ez is a Gonosz Szellem műve. Meseország – szerencséjére – nem áll egyedül a világban, nagy nemzetközi közösségek része. Sok igazi barátja van, valódi ellensége nincs. Kivéve azokat a mesealakokat, akikről Meseország hivatalos mesemondói politikai szónoklataikban konfabulálnak. Meseország lakói, ismerői és barátai egyetértenek abban, hogy Meseország lakóit újra egyesíteni kell, ezért mielőbb meg kell szabadítani Meseországot és lakóinak lelkét a Gonosz Szellemtől.

Ha ez belátható időn belül nem történik meg, Meseország és lakóinak lelke végleg elvész, és az idők végezetéig a Gonosz Szellem ármányának fogságában marad.

Szerző
Témák
Meseország

Van egy ország: Meseország

Van egy ország: Meseország. Meseországban mesés dolgok tudnak történni. Így például mesésen nagy adókulcsok vannak ott, ahol Meseországlakói naponta vásárolnak, vagy éppen meseautóikat tankolják. Ez utóbbi helyen olyan adókulcs is van, amit csak azok tudnak elképzelni, akik még mindig hisznek a mesékben: az adó is adózik. Meseországban - és ez nem mese - akkor is drágább lesz valami, ha annak történetesen csökken a világpiaci ára.

Meseországban ezért semmi sem az, aminek látszik. Meseország a mesék birodalma, ahol Meseország miniszterelnöke a legnagyobb mesemondó. Aki ezt nem is titkolja, sőt bátran bevallja, mondván: „ne azt figyeljék, amit mondok, azt nézzék, amit csinálok”. Amivel áperte elismerte, ahogy egy igazi mesemondóhoz illik, hogy mindaz, amit mond mese. Ennélfogva Meseország lakói egy mesevilágban élnek. Vannak, akik mesésen jól, ők vannak kevesebben, mint a mesében, de Meseország lakóinak nagy-nagy többsége viszont mesésen nem jól él. Szintén mint a mesében.

Meseországban is van olyan mesealak, mint Döbrögi uraság, aki, mint egy csúnya, potrohos, öreg hörcsög, mindig többet akar, többet harácsol, míg rajta nem veszt. Meseországban vannak olyan mesealakok is, mint Ludas Matyi, de még nem elegen ahhoz, hogy mindazokat a mesés mutyikat háromszor is leverjék azokon, akik azokat rájuk verték.

Meseországban minden másképp van, mint Meseországon kívül. A meseországi mesevilágban az is érvényes, ami nem érvényes, és az is győzelem, ami nem győzelem. Volt már ilyen ebben a Meseországban korábban is: „az a gyanús, ami nem gyanús”.

Meseországnak nincsen Alkotmánya, Meseországnak Alaptörvénye van. Meseország Alaptörvénye gránit szilárdságú kőtáblákba van vésve, mint Mózes tízparancsolata, ami mégis könnyen faragható. Faragják is. Mostanában Meseország kijelölt kőfaragói olyasmit akarnak belefaragni, ami Meseország Alaptörvénye szerint érvénytelen, sőt eredménytelen is. Erre minden bizonnyal rá fognak faragni.

Meseország lakói nem egységesek. Meseország lakóinak egyik része hisz a mesékben. Hisznek abban, amiket nagy mesemondóik mesélnek nekik, őket nevezik hivatalos mesemondóik nemzeti érzelműeknek. Meseország lakóinak nagyobbik része azonban kinőtt a mesékből, már nem lehet mindent bemesélni nekik. Őket a közszolgálatilag pénzelt meseországi mesemondók idegenszívűeknek nevezik.

Meseország lakóinak lelkét egy ideje hatalmába kerítette a Gonosz Szellem, ami értelmi és érzelmi vakságot rakott rájuk. Már persze csak azokra, akik nem voltak képesek ennek a rontásnak ellenállni. Mert sokan voltak, és egyre többen vannak, akik ezt a gonosz vakságot le tudták magukról vetni. Meseország lakói néhány évtizede még egységesek voltak abban a hitben és akaratban, hogy annak, ami van, és nem jó, változnia kell. Ma már nincs meg a régi hit, nincs meg a régi akarat. Meseország gyenge, kishitű és akaratszegény ország lett, és marad is, míg a Gonosz Szellem rontását le nem veti magáról.

Meseország jobban teljesít – harsogja Meseországban a közpénzen kitartott köz(ki)szolgálati hírkórus. Ez a mese olyan szépen hangzik, hogy Meseországban sokan még azok is elhiszik, akik mást látnak és tapasztalnak. Mert hinni akarnak. Ez az a hit, amit Meseországon kívül mindenütt vakhitnek neveznek. Meseországban is azok, akiknek sikerült vakságuktól megszabadulniuk.

Meseországban demokrácia van. Ez azonban mese. Meseország demokráciája olyan országok társadalmi képződménye, ahol látványdemokrácia van. Meseország demokráciájának eszmeértelmezési formája: illiberális demokrácia. Ez olyan filozófiai fogalom, ami kizárólag mesekönyvekben létezik.

Meseországban a meseirodalom többféle meséje is megjelenik. Az Ezeregyéjszaka mesealakjai közül állandóan jelen van Ali baba és a negyven rabló, sőt legutóbb a repülő szőnyeg is, amin a Meseország nagyvezíre utazik forgószárnyas luxus kivitelben. De megjelent Voldemort Nagyúr is a Harry Potterből, legutóbb éppen Meseország mesésen szolgálatkész ügyészségénél. Meseországban nincsen korrupció, mint másféle országokban. Meseországban barter van. Meseország a tiszta kezek országa, Meseországban „kéz kezet mos”.

Meseország államformája: nemzetállam. Ez olyan mesevilág, mint a Nemzeti Hitvallás, vagy a Nemzeti Géniusz. Meseország nemzetállamában mára mindenből nemzeti lett, még a trafikokból is. Meseország nemzetállama a külsőket kirekeszti, önmagát bezárja. Meseország nemzetállama a kizárt eszmék, a bezárt agyak országa lett. Meseország nemzetállama saját nemzeti meséinek mesevilágában él. Meseországban minden délben megkondulnak a harangok. Ez is a nemzeti emlékezet, de leginkább egy félévezredes nemzeti mese része, amiben Meseország lakói hisznek, és ebben a hitben jól érzik magukat.

Meseország minden országgal jó kapcsolatokat tart. Kivéve szomszédjait. Ez történelmileg alakult így, és hihetőleg ez is a Gonosz Szellem műve. Meseország – szerencséjére – nem áll egyedül a világban, nagy nemzetközi közösségek része. Sok igazi barátja van, valódi ellensége nincs. Kivéve azokat a mesealakokat, akikről Meseország hivatalos mesemondói politikai szónoklataikban konfabulálnak. Meseország lakói, ismerői és barátai egyetértenek abban, hogy Meseország lakóit újra egyesíteni kell, ezért mielőbb meg kell szabadítani Meseországot és lakóinak lelkét a Gonosz Szellemtől.

Ha ez belátható időn belül nem történik meg, Meseország és lakóinak lelke végleg elvész, és az idők végezetéig a Gonosz Szellem ármányának fogságában marad.

Szerző
Témák
Meseország