Azért az már korrupció a köbön, ha egy svihák aranyifjú váltócsalás miatti börtönbüntetését pénzért helyette simán leülheti egy csóró mérnök. A valódi tettes pedig addig lazán elmegy Amerikába utazgatni, mert éppen arra szottyan kedve. Az ál-szélhámost viszont, akire eddig rá se hederített a gazdag nagybátyja, azt se tudja, hogyan néz ki, de most rájött, hogy felkarolja, és embert farag belőle, tekintélyével, meg nyilván pénze segítségével, idő előtt, a világ legtermészetesebb módján kihozza a dutyiból. Azaz az előadásban a Nemzeti Börtönből, ahová ellátogat a lányával, aki persze kapásból beleszeret a deli ifjúba.
A Karinthy Színház számára Karinthy Márton előásta a könyvtárból, vagy saját, gazdag és irigylésre méltó, jól rendszerezett dokumentációjából a mindössze harminc évet élt Aszlányi Károly Szélhámos kerestetik című komédiáját, amivel az író huszonkét esztendős korában már sikert aratott a Nemzeti Kamaraszínházban. Most Péter, avagy szélhámos kerestetik! címmel adják.
Könnyed, szórakoztató, épkézláb komédia, szinte tökéletes drámaszerkesztéssel, tanulva a francia bohózatíróktól, de ezt némiképp az angolok fanyarabb, kicsit abszurd felé hajló humorával ötvözve. Aszlányi valószínűleg szép karriert futhatott volna be, ha a Doroghoz közeli úton nem rántja félre Topolinója kormányát, nehogy elüssön egy gyereket, és nem megy neki egy fának, hogy aztán rögvest szörnyethaljon. Bedolgozott a Nyugatnak, igazi írói kvalitásai voltak, de közben elment a lektűr irányába, könnyedén ontotta a poénokat, magabiztos társasági ember volt.
Karinthynak jó érzéke van a múltszázad első felében született magyar vígjátékokhoz, lényegében minden évadban bemutat belőlük legalább egyet. Kicsit babusgatja őket, mintha saját édes gyerekei lennének, némi port lefúj róluk, ízlelgeti, kóstolgatja a bukéjukat, mint a nemes óbort, és észreveszi bennük az áthallásokat. Például azt, hogy ebben a darabban tombol a korrupció. Meg szegénység is van, dr. Kovács Péter mérnök nem tud megélni a becsületes értelmiségi létből, ezért kénytelen bércsücsülést vállalni a rácsok mögött. Hogy aztán majd ő is elvtelenül, szélhámos módon beépüljön a hatalmasok közé, a családi klánba, az olaj maffiába, kisemmizve az igazi rokont. Nem nehéz kapcsolódási pontokat találni a mával, de azért Karinthy produkcióinak zöme alapvetően könnyedén szórakoztat, és ezen belül adagolja a társadalmi szurkapiszkákat. Ehhez mindig olyan szövegeket keres, melyek jó játéklehetőségeket adnak a színészeknek.
Száraz Dénes, a mérnök, megmutatja, hogy a figurája kezdetben akár porig alázkodni is képes, de aztán igencsak kinyílik a csipája! Rohamtempóban vetkőzi le a gátlásait. Hamarosan élvezi, hogy gyors észjárásával lóvá tehet mindenkit. Puha gerincű köpönyegforgatóvá válik. Az egykori megszeppent embernek mind magabiztosabbá, sőt önelégültté válik a tekintete, fölényes lesz a mosolya, és persze beveti fess férfiasságát is a cél érdekében. Az sem mellékes, hogy sikerül az Üreghy család birtokán olajat találnia, és ettől kezdve nyilvánvalóan bebetonozta magát oda, ahonnan kitagadják a tényleges unokaöccsöt. Őt, azaz Üreghy Pétert, Klem Viktor alakítja, megmaradva kis sviháknak, míg a másik Péter nagy gazemberré válik simulékony alamusziságával, társaságba gyorsan beilleszkedő, jól használt sármosságával.
A családi Klán vezére, Üreghy Demeter, Lengyel Ferenc remekbe szabott alakításában. Tipp-topp, jól vasalt, de némiképp merev az öltönye, ahogy az egész ember is az, alig rezdül az arca, akkurátusan kimért a beszéde, gyakran fenyegető a nézése, hangsúlyai ellentmondást nem tűrőek. Tudja, mitől döglik a légy. Arra is ripsz-ropsz ráérez, hogy ez az eszes, simulékony, korrumpálható mérnök egy aranybánya. Vállt vállnak vetve még többre vihetik. Összefonódik egymással a befutott, a pénz érdekében mindenre hajlamos üzletember és a feltörekvő, elveit feladó, értelmiség. És aztán kéz kezet mos.
A deszkákon szellemes párbeszédek gördülnek. Van persze magánéleti pikantéria, adódnak megállapítások a férfi-nő viszonyról, tobzódik az irónia, nevet a publikum. Nincsenek őrült mélységek, de ezek nincsenek is megcélozva, érdemtelenül elhitetve, ez egy kellemes este, ami azért mégsem tartalmatlan, Karinthy Márton a leggyakrabban ennyit akar, és ezt „szolgáltatja” is.
Kiemelten jó alakítás még Marton Róbert rafináltan furmányos inasa, aki mindig átlát a szitán, ügyesen a háttérből ravaszul irányítja is az eseményeket, és skrupulus nélkül régi gazdájától átpártol az élet új kegyeltjéhez, mindig szélirányba tart. Murányi Tünde játssza Üreghy Demeter feleségét, aki nem akar részt venni ebben a mai kocsmában, ahol egyébként a nőknek, az üzleti életet erősítő magánéleti viszonyokon kívül, nem is nagyon osztanak lapot, ezért aztán pótcselekvésként is, szinte állandóan mohón piál. Murányi, miközben elénk tár egy embert, aki lába alól nyilván nem véletlenül csúszott ki a talaj, hálás ziccer szerepet farag a figurából. Üreghy Demeter lánya, Pataki Szilvia megformálásában, azért lelkesedik, aki felé a család is húz. Baronits Gábor és Gerlits Réka fiatal párja lényegében ingyenélőként ott sertepertél az események körül. Karsai István börtönigazgatója élénk nyelvcsapásokkal fölfelé nyal, amennyire csak lehet.
A produkció végén, a konfliktusok elcsitulásával, illetve szőnyeg alá söprésével, a forgószínpad segítségével eltűnik az eddigi díszlet, a Juhász Kata által tervezett nappali, és befordulnak a már csatasorba álló család tagjai, akik mereven néznek minket. Mostanra állt össze az ütőképes klán, amelyik majd vélhetően sokakat, és sok mindenkit letarol. Övé a kiskirályság, vagy egyre nagyobb királyság, és az ezzel járó hatalom. A klán képviselői fenyegetően bámulnak felénk. Éreztetik, nem tanácsos az útjukba állni.
Az előadás pedig azt érezteti, hogy már nem is nagyon akad olyan, aki a veszélyes nyomulásukat meggátolná.