ellenzék;Törökország;börtönök;

Vízágyúval és könnygázzal oszlatta a török rendőrség a kurd tüntetőket FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES

- Rács mögött a török ellenzék

A július 15-i törökországi puccskísérlet óta megszakítás nélkül folyó tisztogatási hullámban tulajdonképpen csak idő kérdése volt, mikor éri el Ankara bosszúja a kurd- vagy kurdbarátnak mondott politikai ellenzéket. Péntek hajnalban terrorváddal őrizetbe vették a második legnagyobb ellenzéki formáció, a Népek Demokratikus Pártja (HDP) két társelnökét és 9 parlamenti képviselőjét. A kurd Obamának is nevezett Selahattin Demirtas HDP elnököt sokan Erdogan egyik legkomolyabb potenciális ellenfelének tartják.

Tizenegy ellenzéki politikust vett őrizetbe a török rendőrség pénteken hajnali 4 órakor egy terrorellenesnek nevezett rajtaütés során. A kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) két társelnöke, Selahattin Demirtas és Figen Yüksekdag mellett a letartóztatottak között van Pervin Buldan házelnök-helyettes, Idris Baluken frakcióvezető valamint a kurdok jogaiért küzdő neves emberjogi harcos, Sirri Sureyya Önder is. A pártnak 59 parlamenti képviselője van. A két pártvezetőre ankarai otthonában törtek rá, a HDP fővárosi központját szintén átkutatta a rendőrség.

A letartóztatásokat a többségében kurdok lakta délkeleti régió központi városának, a törökországi kurd fővárosnak tartott Diyarbakir ügyészsége rendelte el. A hatósági akció idejére a kormány blokkolta a Twitter, a Facebook, a YouTube és a Whatsapp szolgáltatásait.

A Hürriyet török napilap online kiadása szerint a HDP politikusokat azzal vádolják, hogy szoros kapcsolatban állnak a Kurd Munkáspárttal (PKK), amelyet Ankara terrorista szervezetként tart számon és nem hajlandól erről számot adni a bíróságon. Ertugrul Kurkcu, a HDP egyik - még szabadlábon lévő – képviselője a BBC-nek nyilatkozva közölte, hogy a letartóztatások törvénytelenek voltak, és a képviselőket tulajdonképpen elrabolták. Az ankarai belügyminisztérium szerint azonban „minden törvényesen zajlott”. Igaz, a júliusi puccskísérlet óta Törökországban szükségállapot van, amely korlátlan, úgymond törvényes lehetőségeket kínál a hatalom számára a tisztogatásban.

A gerillaszervezetként működő PKK 1984 óta folytat fegyveres felkelést a kurd autonómiáért. Két és fél év fegyvernyugvás és tárgyalásos rendezés után tavaly júniustól újra fellángoltak az ellentétek Ankara és a PKK között, a fegyveres harcok ősszel kezdődtek újra. Noha kezdetben Recep Tayyip Erdogan a megbékélés híve és kezdeményezője volt, 2015-ben, amikor nagy meglepetésre harmadik politikai erőként parlamentbe jutott a HDP és ezzel megakadályozta, hogy a kormányzó AKP párt újra kétharmados többséget szerezzen, Erdogan ismét a kurdok ellen fordult, így próbálva meg szavazatokat szerezni a megismételt választáson. A kétharmad másodjára összejött, de a HDP parlamenti erő maradt. Az Iszlám Állam elleni harcba belépő Törökország csak névlegesen vívott háborút a terrorcsoport ellen, valójában a szíriai, majd az iraki kurd állásokat kezdte intenzíven támadni. Októberben egy ankarai, zömében kurd résztvevőkkel zajló béketüntetésen öngyilkos merénylet történt, 94 ember vesztette életét, a török hadsereg pedig a kurdokat tette felelőssé és elkezdte támadni a kurd állásokat a szomszédos országban, amire a PKK felújította a gerillaharcot, a hadsereg és a biztonsági erők elleni támadásokat. Azóta, vagyis több mint egy éve Törökország kurd lakta területein szabályos hadiállapotok uralkodnak, a HDP politikusai pedig tiltakoztak ez ellen. A puccskísérlet után Ankara először a gülenistának nevezett táborban kezdett masszív tisztogatásba, majd a kurdlakta területeken is terrorizmus pártolása címszó alatt kezdték eltávolítani a közalkalmazottakat.

Erdogan a demokratikus szavazás útján parlamenti párttá vált HDP-t nem tekinti legitim erőnek, terrorista formációnak nevezi, a PKK politikai szárnyának, amelyet a HDP azonban tagad. A baloldali demokratikus párt fennhangon bírálja az államfőt, állítva, hogy diktatúrát épít Törökországban. A török parlament a szükségállapot ürügyén májusban megszavazta, majd június 8-tól hatályba is lépett a parlamenti képviselők mentelmi jogának eltörléséről szóló alkotmánymódosítás. A változtatást a kormányzó AKP kezdeményezte és kimondottan a HDP-t célozta, ugyanis Erdogan szerint a HDP politikusoknak a bíróság előtt kell felelniük PKK-s kapcsolataikért. A két társelnök, Demirtas és Yuksekdag ellen több kivizsgálás is folyik terrorgyanú ürügyén. Ezek egyikében tagadták meg a bíróságon a magyarázatot PKK-s feltételezett kapcsolataikat illetően. Demirtas azt is jelezte, nem megy önszántából a bíróságra ez ügyben, ha a hatalom ott szeretné látni, ahhoz erőszakkal kell elhurcolniuk.

A HDP politikusok mentelmi jogának felfüggesztése lehetővé teszi bebörtönzésüket, ami viszont tovább élezheti és mélyítheti a török-kurd konfliktust. Letartóztatásuk hírére Diyarbakirban azonnal pokolgépes robbantás történt azon rendőrőrs előtt, ahová a helyben őrizetbe vett HDP politikusokat vitték. A robbantásnak nyolc halálos áldozata és több mint száz sebesültje van. Tömegek vonultak utcára tiltakozásképpen, a rendőrség vízágyúkkal és könnygázzal oszlatott.

Ez nem a HDP képviselőiről vagy a pártról szól. Ez egy provokáció, amely polgárháború felé húzza Törökországot. Vagy sikeres lesz vagy nem – nyilatkozta Ayhan Bilgen, a párt szóvivője Demirtasék latartóztatása után. A párt Twitteren kérte a nemzetközi közösség segítségét. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini közölte, az EU-t rendkívüli módon aggasztják a Törökországban történtek, a kérdésben az uniós nagykövetek hamarosan egyeztetni fognak.

Bírálta a történteket Frank Walter-Steinmeier német külügyminiszter is. A berlini sajtónak nyilatkozva úgy fogalmazott, elképzelni nem tudja, milyen magyarázatot ad majd erre Erdogan és leszögezte, nem lehet elhallgattatni és letartóztatni ellenzékieket a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva. Ravina Shamdasani, az ENSZ emberi jogi szóvivője emlékeztetett, hogy a rendkívüli állapotnak is megvan a nemzetközi szabályozása, a török hatóságok pedig átlépték a megengedett kereteket.

Az idén amúgy sem szívderítő, bár derűs mozzanatokban gazdag amerikai elnökválasztási kampány a zárás előtti napokban tovább silányult. Egyre több a személyeskedés, és a média sem fukarkodik ötletekben az elnökjelöltek lejáratására.