Ciprus;tárgyalások;újraegyesítés;Nikosz Anasztasziadisz;Mont Pelerin;Mustafa Akinci;

2016-11-07 06:32:00

Utolsó esély Ciprus újraegyesítésére

Történelmi megbeszélések kezdődnek ma a svájci üdülőhelyen, a Montreux közelében fekvő Mont Pelerinben. November 11-ig a nemzetközileg el nem ismert Észak-ciprusi Török Köztársaság elnöke, Mustafa Akinci és az uniós tag Ciprus elnöke, Nikosz Anasztasziadisz az ország újraegyesítéséről tárgyal. Soha ekkora esély nem mutatkozott arra, hogy Ciprus ismét egységes ország legyen.

Diplomaták úgy vélik, áttörés várható Ciprus ügyében, legalábbis soha ekkora esély nem mutatkozott erre. Ezt erősítette meg Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár különmegbízottja, a norvég diplomata, Barth Eide múlt heti sajtóértekezletén is. „Tovább jutottunk, mint valaha bármikor” – jelentette be Nicosiában. Barth Eide közölte, hogy a svájci megbeszélések egyik fontos témája az lesz, hol húzódjon a határ. Mint mondta, békemegállapodás még biztosan nem születik a felek között. Ez az év végéig lenne lehetséges, amennyiben komoly intenzitással folynának erről a tárgyalások.

A cél az, hogy államszövetséget hozzanak létre, amelynek a görög és török rész is tagja lenne. Ehhez azonban módosítani kellene a jelenlegi határvonalon. Csakhogy a térségben 35 ezer török katona állomásozik, s a törököknek olyan területekről kellene lemondaniuk a görög fél számára, ahol jelenleg is török katonák teljesítenek szolgálatot. Akincinak jelentős engedményeket kellene tennie.

A ciprusi törökök lakosság ugyan a teljes lakosság ötödét teszik ki, ugyanakkor a jelenleg ellenőrzésük alatt álló terület 37 százalékáról kellene lemondaniuk. A ciprusi görögök ragaszkodnak a citromültetvényeiről ismert régióhoz, Morfuhoz, valamint a teljesen elnéptelenedett, inkább romhalmazra emlékeztető üdülővároshoz, a Famagusztához közeli Varosához. A görögök cserében lemondanának a Karpasz-félszigetről.

Azóta, hogy törökök szállták meg a sziget északi részét, számos kísérlet volt már az újraegyesítésre, így akadnak olyan hangok is, amelyek szerint elhamarkodott az újraegyesítéssel kapcsolatos elbizakodottság. Ugyanakkor a brit The Economistnak nyilatkozó Anasztasziadisz is derűlátóan nyilatkozott az esélyekről, szerinte a végső megállapodás valóban megszülethet az idei év végéig. Megfigyelők rámutatnak, bár valóban jelentős engedményeket kell tennie mind Akincinek, mind Anasztasziadisznak, alighanem el sem utaznának Svájcba, ha eleve esélytelennek ítélnék meg a megegyezést.

2015 elején még semmi esély sem mutatkozott az áttörésre. Minek köszönhető a gyors előrelépés? Több tényező szerencsés egybeesésének. Részben annak, hogy 2015 áprilisában Mustafa Akincit választották meg az egyedül Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökének. Az 1947-ben született politikus egy évvel a sziget megosztása után, 1975-ben lett először az észak-ciprusi parlament tagja. 1976-tól 14 éven keresztül a megosztott város, Nicosia török részének polgármestere volt.

Ez idő alatt a barátinak nem éppen nevezhető török-görög viszony ellenére szorosan együttműködött a városfejlesztési programok ügyében a görög rész polgármesterével, Lellosz Demetriadesszel. Akinci 2003-ban hívta életre a Béke és Demokrácia Mozgalmat, amely a sziget újraegyesítését tűzte ki célként. Egy évvel később a török részen megrendezett referendumon az újraegyesítésre voksolt. Mivel azonban a görög részen elutasították az egy ország elvét, így Ciprus megosztott maradt. Akinci már a tavaly áprilisi elnökválasztást megelőző kampányban a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. A voksolás első fordulójában 26,9 százalékkal a második helyen végzett ugyan Dervis Eroglu mögött, de a 2015. április 26-án megtartott második fordulóban nagy fölénnyel, 60,5 százalékkal győzött.

Az észak-ciprusi török elnök ténykedését növekvő ellenérzésekkel szemlélte Ankara, mert Akinci mind nagyobb függetlenségre törekedett az anyaországgal szemben. A függetlenedés nem olyan egyszerű folyamat, hiszen az északi országrész igen jelentős támogatásokat kap Törökországtól, segítsége nélkül lényegében életképtelen lenne. A ciprusi kérdés megoldásának kulcsa főként nem is Akinci, hanem Recep Tayyip Erdogan török elnök kezében van.

Törökország azonban – a számos jogsértés, demokráciaellenes intézkedés ellenére – úgy tesz, mintha annyira „béketeremtőként” lépne fel a szigeten. Erdogan talán arra számít, ha tesz valamit a ciprusi egységért, akkor az EU is kevésbé bírálja majd a sorozatos demokráciaellenes intézkedések miatt, s közelebb kerülhet az uniós vízumkényszer eltörlése. Bár erre most elég csekély az esély, miután letartóztatták a kurdbarát HDP két társelnökét, s a legsötétebb diktatúrákat idéző módon lépnek fel a független sajtó ellen.

Erdogan mégis regionális hősként léphetne fel, nem is szólva arról, hogy egy esetleges egység esetén Ankarának kevesebb anyagi támogatást kellene nyújtania az Észak-Ciprusi Török Köztársaság számára. A ciprusi görög rész a vártnál hamarabb magához tért a 2013-as súlyos gazdasági válságból. Becslések szerint a következő három évben a GDP növekedése az uniós átlag duplája lesz. Persze az állapotok azért még messze vannak az ideálistól, hiszen a krízis nyomán sok család szegényedett el.

Ugyanakkor akad ennél egy nyomósabb ok Ankara számára. Jelentős gázkészleteket fedeztek fel néhány éve Ciprus keleti partjainál, s a nyersanyagkincsből a török rész, illetve Törökország is részesülne. Bár még hosszú évekbe telik, amíg a felszínre hozhatják a föld mélyén lapuló gázt, a termelés 2020 táján kezdődhet meg, mindez óriási lehetőséget jelent Ciprus számára. Egyes feltételezések szerint a földgáz- és kőolajkészlet értéke elérheti a 650 milliárd dollárt. Mások ezt túl derűlátó becslésnek tartják.

A harmadik ok az amerikai nyomás. A washingtoni adminisztrációnak elege lett abból az egy helyben topogásból, amit a két ország vezetői és diplomatái korábban előadtak. Nyilvánvalóan egyik fél sem akart kompromisszumot. John Kerry amerikai külügyminiszter azonban számos egyeztetést folytatott a két állam vezetőivel, s ezúttal tapasztalt is együttműködési készséget a görögök és a törökök részéről egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy az uniós diplomáciára is ráférne végre egy jó hír.

A turizmus is szárnyalásnak indulhat Cipruson. Sokan fedeznék fel a török részt, amelynek egyes tájai festői szépségűek, s talán izgalmasabbak, vadregényesebbek is a görög résznél, ahol ráadásul épp a legszebb rész brit felségterület – katonai támaszpont. A nyersanyagkincs és a turizmus kiaknázásával egyes szakértők szerint az egy főre jutó GDP akár 60 százalékkal is emelkedhet. Geopolitikai szempontból is komoly fegyvertény lenne a megállapodás, mivel az eddig instabil állam a stabilitás, a fejlődés regionális fellegvárává válhatna.

Azért még messze nem lehet mérget venni arra, hogy tényleg megvalósul a ciprusi egység. A megállapodást ugyanis népszavazásra kell bocsátani, s ennek végkimenetele meglehetősen kérdéses. 2002-ben Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár tervet terjesztett elő a ciprusi kérdés megoldására. Ez - a mostani elképzelésekhez hasonlóan - két egyenjogú állam konföderációját vázolta fel. Ez pedig kifelé egységes államként lépne fel, befelé pedig egyenlő jogokat biztosítana görög és török polgárainak. A tervet 2004. április 24-én mindkét országrészben népszavazás elé bocsátották. A törökök többsége igennel szavazott rá, a görög többség azonban elvetette

Akadnak más vitás kérdések is. Tisztázni kellene például a török csapatok kivonásának feltételeit. Szintén fontos lenne eldönteni azt, hogy az esetleges egységkormány ügyeibe mekkora beleszólást kapnának a török politikusok. Vitatott az is, hogyan kárpótolják azokat a családokat, amelyeket 1974-ben űztek el északról.

„Most vagy soha”
A ciprusi konfliktus az egyik legrégebbi Európában. Nemzetközileg csak a görög részt ismerik el, amely a sziget mintegy harmadát teszi ki, s 2004 óta az Európai Unió tagja. Az Észak Ciprusi Török Köztársaságot csak Ankara ismeri el. Szakértők szerint a mostani helyzet amolyan „most vagy soha”. Amennyiben ezúttal sem sikerülne közös nevezőre jutni a vitás kérdésekről, úgy valószínűleg soha többé nem lesz egységes a sziget.