Mindkét irományt Trócsányi László igazságügyi miniszter adta be szeptember 23-án, és a parlament már le is folytatatta azok együttes általános vitáját. A miniszter expozéjában úgy fogalmazott: „a közigazgatás reformjának megkoronázásaként a közigazgatási hatósági eljárásokat és a közigazgatási bíróságok eljárásait szabályozzák újra” a javaslatok. Nem így gondolták azonban a szakmai szervezetek, az ellenzéki pártok és a szakértők.
Amikor a kormány tervezete augusztusban kiszivárgott, valamennyi demokratikus ellenzéki párt tiltakozott. Szerintük ugyanis a tervezet által létrehozandó új, úgynevezett közigazgatási bírósággal a kormány egy saját testület felállítását kezdeményezi, ami biztosíthatná, hogy többé ne kerüljenek napvilágra az olyan korrupciós ügyek, mint például az MNB-alapítványok Matolcsy-rokonokat milliárdossá tevő költései. De ez a bíróság döntene minden államigazgatási, sőt, választási ügyben, és itt dönthetnének a legtöbb állami vagy kormányzati intézmény működésének jogszerűségéről, valamint arról, mit lehet eltitkolni az állampolgárok elől - például, hogy mi számít közérdekű adatnak és mi nem.
A stratégiai kormánykabinet által jóváhagyott javaslatot Handó Tünde (Szájer József fideszes EP-képviselő felesége) támogatásáról biztosította. Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének egyetértése azért is különös, mert a Trócsányi-féle tervezet éppen az OBH és a rendes bíróságok jogköreit csorbítaná. Később kiszivárgott az OBH „észrevételek” címet viselő összefoglalója, amely úgy fogalmaz: "Az indokolásban nem találtunk olyan releváns magyarázatot, amely arra adna választ, hogy mi a probléma a fennálló szervezeti keretekkel, miért kell megváltoztatni azt...". Azt is írták: "részletes észrevételeinkben rámutatunk, hogy a tervezet szabályaiból a szakmai színvonal és az időszerűségi adatok romlása prognosztizálható". Ráadásul az OBH becslése szerint "az átalakítás forrásigénye csak az első évben több mint 56 milliárd forintra tehető". Tiltakozott a Munkaügyi Bírák Országos Egyesülete Elnöksége is.
Handó később nyilvánosan azt mondta: a "bírói kar támogatja a közigazgatási bíráskodás szakmai megerősítését, közigazgatási perrendtartás és önálló felsőbíróság létrehozását". Az OBH elnöke szeptember közepén elképzelhetőnek nevezte, hogy az új felsőbíróságon ne csak jogászok dolgozzanak, amit az OBH kiszivárgott összefoglalója élesen kritizált. Handó ugyanakkor úgy vélte, a közigazgatási bíráskodás szabályozásának megújítására is igaz az, hogy "az ördög a részletekben lakozik", s hozzátette - amit az OBH összefoglaló is kiemelt -, hogy a közigazgatási bíráskodás újraszabályozása 27 sarkalatos törvényt érint, s a kodifikáció jelenlegi szakaszában "az ügy ura az igazságügyi miniszter", aki nyitott a szakmai egyeztetésekre.
Nos a szakma sem értett egyet; az Akadémia jogi bizottságának közjogi albizottsága ülésén Tordai Csaba az átszervezési tervek legnagyobb veszélyének a bírói önállóság csorbulását nevezte, amit szerinte fokoz a stabilitás elvesztésének érzése is, hiszen alig négy éve alakult ki a mai bírói szervezet. Az alkotmányjogász pontos számításokkal bizonyította, hogy a lakosság hozzáférése a közigazgatási bíráskodáshoz jelentősen csorbul a tervezett hét regionális testület kialakításával, hiszen például a győri bíróság Nagykanizsáról közúton 2 és fél óra, vasúton 3 óra 11 perc alatt lesz elérhető, vagy Miskolc a hozzá tartozó Balassagyarmatról közúton 2 óra 18 perc, vonattal több mint 3 és fél óra távolságban lesz.
Fleck Zoltán, az ELTE Jogi Karának tanszékvezetője kiemelte, a mostani politikai elit túlélését, hatalmának megtartását befolyásolhatják a közigazgatási bírák döntései, ezért próbálják most csökkenteni a függetlenségüket, a hatalom megtartásának az eszközévé lefokozva a bíráknak ezt a körét. Az is a hatalom érdekét szolgálja a jogász szerint, hogy a politikailag kockázatos döntéseket át lehet tolni a bíróságokra, ami ellen azonban érezhető módon a bírák elkezdtek azzal védekezni, hogy a törvényi passzusok mögé bújva sablonos indoklásokkal látják el döntéseiket. Formálisan tehát minden működik a bírói rendszerben, de már a hatalom érdekeit szolgálja, vagy legalábbis elindult ebbe az irányba például adózási vagy közpénz elköltési ügyek elbírálásakor.
