Fészek Klub;új Sas kabaré;Kiröhögjük magunkat;

2016-11-09 06:45:00

Kiröhögjük a hazug politikát

Miközben persze nagyon nevetünk, amikor Sas József a Kiröhögjük magunkat című új kabaréban, a Fészek Klubban, Mészáros Lőrincként, kertész nadrágban, kockás ingben, szenvedélyes gázszerelőként megjelenik, azért ez torokszorító is. Látható, hogy az egykori kisember nem érzi feltétlen jól magát hirtelen jött nagyember mivoltában.

A Kiröhögjük magunkat című előadáson tényleg sokat lehet nevetni, az egykor jobb napokat látott, fájdalmasan lepusztult Fészek Klubban, ahol a színháztérben befűtöttek becsülettel, de az előtérben, a folyosókon már hideg van. Szomorú, hogy így hagyták lepukkanni ezt az unikumnak számító, remek, legendás helyet, de végül is ezúttal általában azon vidulunk, amin sírni kellene.

A Mészáros Lőrinc paródiába belesűrűsödik az a világ, amiben élünk. Sas megmutatja, hogy tán sok mindent nem is ért, de már automatikusan jár a keze, amikor elé raknak valamit, megszokta, hogy azt bizony muszáj aláírni. Az persze már az irónia része, hogy éjszakánként titokban jár gázt szerelni, mert igazából így érzi jól magát.

Bejön hozzá Varga Ferenc József, aki régóta parodizálja Orbán Viktort. Utasítgatja rendesen, majd elutaznak együtt az Adriára, ahol a Nemzeti Nudista Strandot kell felavatni alkalomhoz illő öltözékben, és mint kiderül, ezen jeles eseményen a kormánytagok is részt vesznek. Ez már persze abszurd, de hát gyakran érezzük azt, hogy az élet jelentős része is azzá vált. Ami egyébként akár jót is tehetne a kabarénak, miközben azt kell tapasztalnunk, hogy a nagy pesti kabaré hagyományaiból alig maradt valami, Sas sok tekintetben állami támogatás nélküli utóvédharcos.

Ott van mellette az egyik régi, elmaradhatatlan társ, Beregi Péter, aki egy saját maga által írt magánszámban például arról beszél, hogy a főnök azért adta ki az utasítást, hogy ki kell vágni minden fát, mert azoknak koronájuk van. Aradi Tibor és Varga Ferenc József ugyancsak régi motorosok, szinte állandóvá vált kissé lökött, de szókimondó melós párosuk. Ezúttal a Széll Kálmán teret ássák lassított üzemmódban, de azért találnak például néhány doboz sörről, két tégláról szóló hárommilliós számlát. És bejelentik, hogy 2025-re már át is adják a teret, ahol Baranyi László kisnyugdíjasként próbál valahogyan közlekedni a kupacok között, és buzgón méltatlankodik.

A szereplők közül többen szerzőként is jelen vannak, és ilyen minőségben hozzájuk csatlakozott az éles elméjű, fanyar humorú Trunkó Barnabás. Vannak meglehetősen kemény jelenetek, és még a könnyed dalokba is beszivárog a politika. Plásztán Anett és Ress Hajnalka például azt éneklik az Éjjel az omnibusz tetején című közismert sláger dallamára, hogy „Gyere tubicám, ülj ölembe cicám, ha tele van már minden koffer, vár reánk egy helikopter… És miközben felhők felett repülünk a Dunán át, a gyalogosok kifizetik a számlát.”

Gondban a fontos feleségek (Ress Hajnalka, Plásztán Anett)

Gondban a fontos feleségek (Ress Hajnalka, Plásztán Anett)

Mindez persze könnyedén, már-már flegmán énekelve hangzik el, mintha szóra se lenne érdemes. A két színésznő Vajna Tímea és Rogán Antal feleség paródiát is játszik, elég nagy gondjuk, hogy nem tudják, mire költsék a pénzüket. Nekem ebben a jelenetben kicsit sok a kényeskedés, mórikálás. Ezúttal azonban nincsenek időkitöltő, „lötyögős” szövegek, altesti humor sincs évek óta már, ami azért megosztotta a publikumot.

Szóba kerül már az első konferanszban a megszüntetett Népszabadság ügye, és az, hogy más ellenzéki lapokra is ez várhat. A miniszterelnökkel kapcsolatban több élc is elhangzik. Az egyik, hogy a papa Győző, a mama Győzőné, a fiú testvére Győző, a keresztneve is győzelmet jelent, így már vannak, akik egyenesen Győzikének becézik.

A záró szám hagyományosan Hacsek és Sajó, Beregivel, Sassal. Összeszokott páros, élvezettel adogatják egymásnak a labdát, és passzolják a poénokat. Ebben is beszél arról a két kávéházi figura, hogy mindenképpen győzni kell, vagy legalábbis ezt kell mondani. És elhangzik az is, hogy a drótkerítésen azért kell lyukat fúrni, hogy az Unió ott beadhassa a pénzt.

Jó ritmusa, lendülete van a produkciónak, alig akad üresjárat. Nincs ízlésficam, nem nagyon akad túlspilázás. Némi ripacskodás adódik azért, de ennyi a műfajjal is együtt jár. Felszabadultan fújják a búcsúdalt a szereplők, amiben arról énekelnek, hogy ők csak a hazug politikával szemben velünk akartak röhögni. És ez abszolút sikerült is. Volt mondanivalójuk, és ehhez még bátrak is voltak. Az viszont tragikus, hogy nálunk ahhoz, amit ők csinálnak, tényleg bátorság kell.