Ez alatt azokat az embereket, közösségeket, civil szervezeteket, pártokat értem, akik még hiszünk és hisznek abban, hogy ezt a rendszert demokratikus úton, demokratikus eszközökkel le lehet váltani. Tiszteletbe tartjuk a törvényeket és a jogszabályokat még akkor is, ha azok nem méltóak a tiszteletre. Hiszünk a fair play érvényesülésében, pedig már hányszor ráfizettünk. Lesz mindenkinek nyugdíj-magánszámlája, a határon kívüli magyarok állampolgársága nem jár majd választójoggal, figyelembe vesszük az állampolgárok véleményét, és sorolhatnám tovább. Mindez a "Politika és újságírók kéz a kézben járnak" című interjú olvasásakor jutott eszembe. Azt hiszem az újságolvasók között ismert, hogy a Népszava korábban úgy döntött, hogy nem vesz részt a csütörtöki kormány infókon.
Lázár János (akit e lap „a magyar politikai élet legérdekesebb figurájának” nevez, a politikus barátai pedig Luciferhez hasonlítják, nekem is van egy hasonlatom vele kapcsolatban, de eddigi írásaim alapján kiderült, hogy nem sajtó képes) reagált a „bojkottra”. Telefonhívást ígért, de egy személyes találkozás kapcsán létrejött a már hivatkozott interjú. A „gesztus” és az interjú után a Népszava úgy döntött, hogy a jövőben ismét képviselteti magát a kormányinfókon. Természetesen magam sem gondolom, hogy el kell utasítani az őszinte gesztusokat, de vajon ebben az esetben ez történt-e? Én az interjúból nem egészen erre a következtettem.
Amikor egy politikus egy interjúban (igaz most nem cinikusan, de) például a korrupcióval kapcsolatos kérdésre nem a valóságnak megfelelő választ adja, miszerint: „Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban ugyanolyan problémák vannak, mint nálunk”, akkor nem feltételezhető, hogy a megkérdezett őszinte, válaszokat ad a kérdésekre. Vagy amikor a kormányzati hirdetésekről kapott kérdésre azt válaszolja: „A kormányzat legjobb hitem és tudásom szerint közvetlenül valóban nem rendeli meg, hogy hol hirdessenek az ügynökségek.” De ő is tudja, hogy az ügynökségek maguktól is tudják, hogy mit kell tenniük. Na ezért merül fel bennem a kérdés, hogy hinnünk kell-e az őszinteségben, nem-e kellett volna megvárni egy-két kormányinfót, hogy mi teljesül az ígéretekből.
