Ne azt kérdezd, mit tehet a kamara érted, hanem azt, te mit tehetsz a kamaráért - akár ezt is nyilatkozhatta volna Parragh László a Heti Válaszban John F. Kennedy amerikai elnök történelmi szavai után szabadon. (Igaz, ő a hazáról beszélt.) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kevésbé patetikusan csak azt mondta, a kötelező kamarai regisztrációs díjat firtató kérdésre, hogy "Rövid távú gondolkodásnak tartom, ha valaki azt kéri számon, mit kap ő személy szerint a befizetett forintjaiért."
Minden esetre érdekes gondolatkísérlet egy egykori nagyvállalkozó részéről. Talán ez a felfogás is közrejátszott abban, hogy ma már nem nagyvállalkozó, valaha volt üzletláncára már csak az idősebbek emlékeznek.
Parragh persze nincs egyedül unortodox felfogásával, hogy fizess és kuss. Ez ugyanis az Orbán-féle "98 százalékos nemzeti egység" egyik gránit szilárdságú alapvetése. Ez a lényege a diktatúrákat idéző rendeleti kormányzásnak is. Senki ne pofázzon bele, hogy kire költik a pénzét. Érvényes ez a hanyatló nyugat adófizetőire is, akik az elmoszkvásodó Brüsszelen keresztül utalják a magánpénzzé átalakuló közpénzeket. A köznyelvben ma már leginkább csak Buli báróként emlegetett helikopterező propaganda miniszter például egy beszélgetőműsorban úgy fogalmazott, hogy ha a kormánykritikus média kéri, "hajlandó" oda is csurgatni állami hirdetéseket. Igaz, kollégája Lázár János csúcsminiszter, nem régen még azt mondta, a kormánynak semmi beleszólása sincs, hogy az általa megbízott reklámcégek hol hirdetnek. De hazudott már nagyobbat is. A lényeg: Rogán Antalnak is teljesen természetes, hogy az adófizetők pénzéből kegyúrként osztogasson kedve szerint, persze ha az illető elég szépen kér.
Sok minden megkülönbözteti honfoglaló őseinket a mai fosztogató "hőseinktől". Az egyik például az, hogy Árpád hadi népe a lován hátrafordulva zúdított nyílzáport az ellenségre, míg a budai luxus jurták lakói eleve fordítva ülnek a (magas)lovon. Márpedig egészen más a nézőpont a ló eleje, mint a vége felől.
Ha pedig a paripa esetleg megbokrosodik, és nincs mibe kapaszkodni, nagyot lehet bukni.
