A Víg Kalmárban nem csupán egy hétvégén vannak fokozott veszélyben a libák, hanem több hétig, ezért őszi libanapokat hirdetnek. Közismerten színházi és filmes premierek törzshelyéről van szó, amit fokozottan művészetkedvelő család üzemeltet, hiszen a tulaj édesapja, Hámory Imre, a Magyar Operaház híres énekese volt, aki nyolcvanhat baritonfőszerepet tudott. Ezért nem meglepő, hogy a népszerű színész, Sas József, jókora szeretettel valaha kedves verset is rittyentett az alkalomra. Libával illusztrált gusztusos üdvözlőlapon bárki elolvashatja. Idézek az elejéből. „Libaleves, libagombóc, libának zúzája/Libanyaka megtöltve és a libuska mája/Liba sütve, liba főzve, hozzá lila hagyma/Liba apróra felvágva vagy egészben hagyva/Libatöpörtyű mi megsült a saját zsírjába/Mindez együtt tűnik el most a gyomrunk sírjába/Egy tündéri házaspárnak köszönjük meg szépen/Hogy így együtt libát eszünk immár minden évben…” Később a szövegben már egyenesen libaorgiáól van szó, és bizony ez sok tekintetben fedi a tényeket, hiszen tizenkilenc féle libaétel kapható.
Ekkora választék persze már nem trendi, de ez egy régimódi hely, itt a rendes étlap is valószínűtlen mennyiségű fogást tartalmaz, valahogy úgy elkészítve, ahogy nagyanyáink csinálták. A korszerű konyhatechnikák sem hatoltak be ide, errefelé sok tekintetben megállt az idő, ha úgy tetszik, ételmúzeumot látogatunk, nem diétás, nem fogyókúrás, amit kapunk, de ízletes, a már régen itt lévő Gergely Balázs séf jóvoltából. Egyáltalán, alig akad a személyzet tagjai közül, aki az 1994-ben megnyílt vendéglőben ne dolgozna már legalább tíz éve.
Nincs szinte folyamatos fluktuáció, ezért a pincér is akár nevén szólítja a törzsvendéget, mert nem egy hónapja van itt, így ismerik egymást. A minket kiszolgáló Huszár László már nyugdíjas, csak heti két napon dolgozik, vérbeli vendéglátós, gyors, pontos, de nem csak leteszi az ételt, és sebtében tovább áll, hanem kedvet is csinál hozzá, hiteles, ha ajánl valamit. Mindezt egyáltalán nem tolakodóan, jóízű humorral teszi. Hámoryék lánya, Szilvia intézi az adminisztrációs ügyeket, de közben rendszeresen ott áll a bejáratnál, és ő is fogadja a vendégeket. Ez ugyanis nem az a hely, ahol toporogni kell az ajtóban, mire végre-valahára egy asztalhoz vezet minket valaki.
Hideg vegyes libaízelítővel kezdünk, gusztusosan fatálon sorakozik a libasült, a tepertő, a már kevés helyen kínált töltött libanyak. Mindez friss zöldségekkel van körbe adjusztálva. Különlegességnek számít a vonzóan rezgő libakocsonya, reszelt torma és citrom is dukál hozzá. A korhely libalevesben ugyancsak van citrom, de tejföl szintén meg babérlevél, ez pikáns, enyhén savanykás nedű, még maceszgombóc is tanyázik benne. Rendelhető természetesen klasszikus aranyló libahúsleves maceszgombóccal. És persze rántva is lehet behabzsolni a hízott libának puha máját. A sült libamell nekem kicsit száraz, én nem sütném meg ennyire, de azt mondják, hogy a vendégek nagy része itt így szereti. Vadas mártás és remegő zsemlegombóc illik hozzá. A gyermekkori emlékeket idéző ludaskásában tobzódnak az ízek, zúza, szív, aprólék, zöldség, majoránna vegyül benne. Nem maradhat el a sólet sem, libasülttel, töltött libanyakkal, főtt tojással, füstölt libamellel megpakolva. A fősláger a töltött liba Víg Kalmár módra. A kicsontozott libát májával, saját húsával, zsemlés töltelékkel tuszkolják tele, és mint a bejglit feltekerik, így sütik meg, majd szeletelik. Burgonyával és almás, aszalt szilvás pezsgős káposztával kínálják. Sajnos libás desszertet még nem sikerült kitalálni, de azért a tökös-mákos rétestől sem szontyolodunk el nagyon.
