Előfizetés

Elhunyt Leonard Cohen

Publikálás dátuma
2016.11.11. 09:00
Lonard Cohen 2011-ben. FOTÓ: Carlos Alvarez/Getty Images
Meghalt Leonard Cohen - derül ki a kanadai énekes, dalszerző és költő hivatalos Facebook-oldalán péntek hajnalban közzétett üzenetből.

"Mély szomorúsággal tudatjuk, hogy a legendás költő, dalszerző és művész, Leonard Cohen már nincs közöttünk" - áll az üzenetben, hozzáteszik: Cohennel a zene egyik legnagyobb tiszteletben álló és legtermékenyebb látnoka távozott.

A közösségi oldalon közzétett rövid üzenet szerint a művész gyászszertartása Los Angelesben lesz "egy későbbi időpontban", a család pedig nyugalmat kér, hogy gyászolhasson. Leonard Cohen 82 éves volt.

Leonard Cohen Québecben született 1934. szeptember 21-én. Már elismert író és költő volt, amikor 31 évesen, 1966-ban New Yorkba költözött, ahol zenészként is letette névjegyét. Nem telt el sok idő, és erőteljes líraisággal megírt dalszövegei miatt a kritikusok csakhamar az idén irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylanhez hasonlították.

Cohen rengeteg zenészt megihletett, sok szerzeményét dolgozták fel mások, neve bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, és hazája legmagasabb kitüntetését, Kanada Érdemrendjét is elnyerte. Gyakran melankolikus dalai csak ritkán lettek slágerek. Legismertebb dalát viszont, a Hallelujah-t 1984-es megjelenése óta több százan dolgozták már fel.

Leonard Cohen pályafutása során több tucat zenei és irodalmi díjat kapott. A többi között többször elnyerte a kanadai zenész szakma Juno-díját, kapott Grammy-díjat, amellyel teljes életművét ismerték el, és 2011-ben a szintén kanadai zongoraművészről elnevezett Glenn Gould-díjat is neki ítélték oda. Leonard Cohen 1967-től összesen 14 stúdióalbumot készített. Utolsó lemeze, a You want it darker mindössze három héttel ezelőtt, október 21-én jelent meg.

Elől a ló fara

Ne azt kérdezd, mit tehet a kamara érted, hanem azt, te mit tehetsz a kamaráért - akár ezt is nyilatkozhatta volna Parragh László a Heti Válaszban John F. Kennedy amerikai elnök történelmi szavai után szabadon. (Igaz, ő a hazáról beszélt.) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kevésbé patetikusan csak azt mondta, a kötelező kamarai regisztrációs díjat firtató kérdésre, hogy "Rövid távú gondolkodásnak tartom, ha valaki azt kéri számon, mit kap ő személy szerint a befizetett forintjaiért."

Minden esetre érdekes gondolatkísérlet egy egykori nagyvállalkozó részéről. Talán ez a felfogás is közrejátszott abban, hogy ma már nem nagyvállalkozó, valaha volt üzletláncára már csak az idősebbek emlékeznek.

Parragh persze nincs egyedül unortodox felfogásával, hogy fizess és kuss. Ez ugyanis az Orbán-féle "98 százalékos nemzeti egység" egyik gránit szilárdságú alapvetése. Ez a lényege a diktatúrákat idéző rendeleti kormányzásnak is. Senki ne pofázzon bele, hogy kire költik a pénzét. Érvényes ez a hanyatló nyugat adófizetőire is, akik az elmoszkvásodó Brüsszelen keresztül utalják a magánpénzzé átalakuló közpénzeket. A köznyelvben ma már leginkább csak Buli báróként emlegetett helikopterező propaganda miniszter például egy beszélgetőműsorban úgy fogalmazott, hogy ha a kormánykritikus média kéri, "hajlandó" oda is csurgatni állami hirdetéseket. Igaz, kollégája Lázár János csúcsminiszter, nem régen még azt mondta, a kormánynak semmi beleszólása sincs, hogy az általa megbízott reklámcégek hol hirdetnek. De hazudott már nagyobbat is. A lényeg: Rogán Antalnak is teljesen természetes, hogy az adófizetők pénzéből kegyúrként osztogasson kedve szerint, persze ha az illető elég szépen kér.

Sok minden megkülönbözteti honfoglaló őseinket a mai fosztogató "hőseinktől". Az egyik például az, hogy Árpád hadi népe a lován hátrafordulva zúdított nyílzáport az ellenségre, míg a budai luxus jurták lakói eleve fordítva ülnek a (magas)lovon. Márpedig egészen más a nézőpont a ló eleje, mint a vége felől.

Ha pedig a paripa esetleg megbokrosodik, és nincs mibe kapaszkodni, nagyot lehet bukni.

Elől a ló fara

Ne azt kérdezd, mit tehet a kamara érted, hanem azt, te mit tehetsz a kamaráért - akár ezt is nyilatkozhatta volna Parragh László a Heti Válaszban John F. Kennedy amerikai elnök történelmi szavai után szabadon. (Igaz, ő a hazáról beszélt.) A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kevésbé patetikusan csak azt mondta, a kötelező kamarai regisztrációs díjat firtató kérdésre, hogy "Rövid távú gondolkodásnak tartom, ha valaki azt kéri számon, mit kap ő személy szerint a befizetett forintjaiért."

Minden esetre érdekes gondolatkísérlet egy egykori nagyvállalkozó részéről. Talán ez a felfogás is közrejátszott abban, hogy ma már nem nagyvállalkozó, valaha volt üzletláncára már csak az idősebbek emlékeznek.

Parragh persze nincs egyedül unortodox felfogásával, hogy fizess és kuss. Ez ugyanis az Orbán-féle "98 százalékos nemzeti egység" egyik gránit szilárdságú alapvetése. Ez a lényege a diktatúrákat idéző rendeleti kormányzásnak is. Senki ne pofázzon bele, hogy kire költik a pénzét. Érvényes ez a hanyatló nyugat adófizetőire is, akik az elmoszkvásodó Brüsszelen keresztül utalják a magánpénzzé átalakuló közpénzeket. A köznyelvben ma már leginkább csak Buli báróként emlegetett helikopterező propaganda miniszter például egy beszélgetőműsorban úgy fogalmazott, hogy ha a kormánykritikus média kéri, "hajlandó" oda is csurgatni állami hirdetéseket. Igaz, kollégája Lázár János csúcsminiszter, nem régen még azt mondta, a kormánynak semmi beleszólása sincs, hogy az általa megbízott reklámcégek hol hirdetnek. De hazudott már nagyobbat is. A lényeg: Rogán Antalnak is teljesen természetes, hogy az adófizetők pénzéből kegyúrként osztogasson kedve szerint, persze ha az illető elég szépen kér.

Sok minden megkülönbözteti honfoglaló őseinket a mai fosztogató "hőseinktől". Az egyik például az, hogy Árpád hadi népe a lován hátrafordulva zúdított nyílzáport az ellenségre, míg a budai luxus jurták lakói eleve fordítva ülnek a (magas)lovon. Márpedig egészen más a nézőpont a ló eleje, mint a vége felől.

Ha pedig a paripa esetleg megbokrosodik, és nincs mibe kapaszkodni, nagyot lehet bukni.