A hazai választók már 2010-ben lehúzták a WC-n a demokratikus Magyarországot, 2014-ben pedig a leszakított öblítő láncot is utána hajították. Akkor még azt hihettük, hogy csak a magyarok olvassák visszafelé a történelemkönyvet. A demokráciában és a piacgazdaságban csalódott tömegek azonban a világ szerencsésebb történelmi fejlődésű országaiban is drámai üzenetet küldtek a regnáló hatalomnak. Miközben az elitellenes autokraták vezetésével a fejlett világ is fegyelmezetten masírozik az apokalipszisbe, a hibás döntésekért nem lehet csupán a munkásosztályt felelőssé tenni.
A vonatkozó kutatások alapján a populizmus forradalma kevésbé osztály alapon, mint etnikai hovatartozás és iskolázottság szerint szerveződik. A most megjelenő elemzések rendre arra hívják fel a figyelmet, hogy a baloldali-liberális pártoknak értelmiségi üzenetek megfogalmazása helyett a csalódott többség felé kellene fordulnia. Kevesebb figyelmet nyer az a kérdés, hogy a deklasszálódó közép- és alsó-középosztálybeli szavazók elvesztésével párhuzamosan miként olvadt el kevesebb, mint egy évtized alatt a szalonképes reformok mellett elkötelezettek tábora. Orbán Viktor nem csupán Donald Trump első hivatalban lévő támogatójaként látott a jövőbe, hanem a magyar közép- és felsőoktatás tudatos és szisztematikus szétverésével igyekszik a tájékozatlan tömegek táborát szélesíteni.
Az alternatív valóságot nagyipari mennyiségben előállító Habony-média célközönségét hosszú távon az oktatási rendszer lezüllesztése biztosítja. A középiskolai keretszámok radikális, 40 százalékos csökkentésével, a tankötelezettség felső korhatárának leszállításával, a közismereti tárgyaktól megfosztott szakképzéssel az Orbán-kormány komoly erőfeszítéseket tesz az amerikai közoktatás alulról történő beérésére. A politikai intézmények megfontolt reformja azonban a képzett rétegek támogatása nélkül elképzelhetetlen. A közelmúlt eseményei rámutattak: az oktatási rendszer megerősítésén kívül a gátlástalan populizmus ellen a fejlett demokráciáknak sincsenek eszközeik. A demagógiának sem a mindennapos testnevelés, sem a kötelező hittannem képes útját állni.
