Új korszak eljövetelét jövendölik az európai populisták azután, hogy Donald Trumpot választották meg az Egyesült Államok elnökének. A választási kampányban a megválasztott republikánus elnök egy sor olyan véleményt hangoztatott, amely kifejezetten tetszett Marine Le Pentől kezdve a holland Geert Wildersen, vagy a német Alternatíván át egészen Norbert Hoferig, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökjelöltjéig.
Vajon tényleg elindíthat-e Trump győzelme olyan folyamatokat az EU-ban, amely akár a közös Európa szétesését is eredményezheti? A közvélemény-kutatások alapján az állapítható meg, hogy az amerikai elnökválasztás nem gyakorolt hatást az európai pártok népszerűségére, de összességében is megállapíthatjuk, a populista tömörülések népszerűségének változását nem külpolitikai kérdések befolyásolják. Nyilvánvaló persze, hogy a populisták térnyerése igen negatív hatást gyakorolhat az EU jövőjére, de ha ez bekövetkezik is, az eddigi felmérések alapján nem az esetleges Trump-effektusra vezethető vissza.
Ausztria
December 4-én két megmérettetés is vár az EU-ra, egyrészt az osztrák elnökválasztás, a másik az olasz alkotmánymódosításról szóló népszavazás lesz. A felmérések szerint a két osztrák elnökjelölt, Norbert Hofer, illetve Alexander Van der Bellen fej-fej mellett halad a közvélemény-kutatások szerint, a jelöltek népszerűségére az amerikai kampány semmilyen hatást sem gyakorolt.
A Brexittel kapcsolatos népszavazás, valamint az amerikai elnökválasztás is arra int minket, hogy fenntartásokkal kezeljük a közvélemény-kutatásokat, de azért egy bizonyos trend kirajzolódik. Augusztus végéig a közvélemény-kutatók 600-as minta alapján készítették felméréseiket, azóta azonban már 800 főt kérdeznek meg. Mind a Brexit-referendumnál, mind Trump győzelménél a populista szólamokra fogékony szavazók nem szívesen ismerték be, kire adják a voksukat. Ha ez a trend érvényesülne Ausztriában is, úgy Norbert Hofer biztos győzelemre számíthat, mert a Gallup november 4-én nyilvánosságra hozott felmérése szerint Hofer 51-49-re vezetett a környezetvédők jelöltje ellen.
Utoljára júniusban vezetett Van der Bellen, azóta csak két olyan felmérés született, amely nem az FPÖ politikusának előnyét mutatta. A trend júliusban fordult meg Hofer javára. Ennek az lehetett az oka, hogy Hofer ekkor kezdett visszavenni radikálisabb hangneméből, kiállt az EU és az euró mellett. Sokan előzőleg kifejezetten féltek tőle euroszkeptikus álláspontja miatt. Trump megválasztását követően azt közölte, ha ő lesz az elnök, Bécsben hozna össze csúcstalálkozót a megválasztott amerikai elnök és Vlagyimir Putyin között. Július eleje óta 51-53 százalék között mozgott Hofer népszerűsége, ami hibahatáron belüli elmozdulás.
Olaszország
Olaszországban szintén december 4-én tartják meg az alkotmánymódosításról szóló referendumot. Matteo Renzi állásába kerülhet, ha a módosítás elutasítói nyernek, bukásának egyesek saját táborában is örülnének, köztük Massimo D’Alema egykori kormányfő. Az alkotmánymódosítás fontos lenne Olaszország belpolitikai stabilitása szempontjából, hiszen megvonna egy sor jogkört a szenátustól.
Május közepéig biztosnak látszott az igenek győzelme. Akkor az Index Research a támogatók 12,8 százalékos fölényét hozta ki. A trendfordulót a június jelentette, s nyilvánvalóan ebben sem az amerikai elnökválasztás játszotta a szerepet. Az ok az olasz önkormányzati választás volt, amelyen minden várakozást felülmúlt a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) eredménye. A párt egyértelműen a nem szavazatokra buzdít a referendumon, s Renzi bukására játszik. Július elején az EMG Acqua iroda az elutasítókat látta 7,2 százalékos előnyben. Június 27 és július 10 között hat felmérés látott napvilágot, amelyek mindegyike az elutasítást jövendölte. Nagy meglepetésre azonban július 11-én a Demos & Pi iroda az igeneket látta 10,4 százalékos előnyben, ez azonban szembement a trenddel.
Bár időközben kiderült, az M5S politikusai sem csodatévők, s az általuk sokat emlegetett, korrupcióval szembeni fellépésük is hagy kívánnivalót maga után, a párt népszerűségének lassú csökkenése nem érződik az alkotmánymódosítást érintő felméréseken. Október 9. óta 23 felmérést tettek közzé a különböző irodák, ebből egy, a Demopolis még október 19-én az igeneket látta két százalékos előnyben, október 12-én az Instituto Ixe 50,0-50,0 százalékon mérte a két tábort, ám az összes többi felmérés az elutasítást jövendölte. Hogy Amerika mennyire nem tudja befolyásolni az eredményt, mutatja az is: Barack Obama október 18-án az igenek mellett foglalt állást, felhívásának azonban semmilyen hatása sem lett.
Hollandia
A holland parlamenti választás lesz az első jelentősebb megpróbáltatás az EU számára 2017-ben, méghozzá március 15-én. Ez esetben sem beszélhetünk Trump-, vagy amerikai effektusról. A trend egyértelmű: folyamatosan apad a Wilders által vezetett Szabadságpárt (PVV) népszerűsége. Miközben még június közepén is szárnyalt a PVV, a Brexittel kapcsolatos referendum visszavetette a hollandok populisták iránti lelkesedését. Általánosságban elmondható, hogy a Peil iroda jobb eredményeket mér Wilderséknek, mint a De Stemming, vagy az I&O Research.
Míg még szeptember elején is akadt olyan felmérés, ami 30-nál több mandátumot jósolt a PVV-nek (csak összehasonlításként: június közepén két felmérés is 37 képviselői helyre tartotta jónak a tömörülést), e hónapban később már legfeljebb 29 mandátumra látták jónak, októberben 28-ra, novemberben pedig 27-re. Az I&O Research legutóbbi felmérése pedig már csak 21 mandátumot jövendölt a PVV számára, november 10-én pedig az Ipsos 23 helyet jövendölt Wilderséknek. Az utolsó két felmérés már a jelenlegi kormány legerősebb pártját, a liberális VVD-t látta az élen. Ha az amerikai kampány bármennyire hatott is a holland választókra, akkor éppen azt a hatást érte el, hogy a választók egyre jobban elfordulnak a populistákról. Persze márciusig még sok minden történhet.
Franciaország
Áprilisban és májusban újabb erőpróbával nézhet szembe az EU, következik ugyanis a francia elnökválasztás, amelynek a legnagyobb kérdése az, hogyan szerepel majd Marine Le Pen. A Nemzeti Front elnöke több interjújában jelezte, bízik a Trump-effektusban. Szerinte a republikánus elnökjelölt diadalával a lehetetlen is lehetségessé vált a francia elnökválasztáson.
Eddig nemhogy Trump-effektusról, de semmiféle amerikai hatásról sem beszélhetünk Párizs esetében sem, s a legutóbbi felmérések inkább azt mutatják, hogy az eltelt néhány hónapban rosszabbodott Le Pen megítélése. Ez vélhetően arra vezethető vissza, hogy a figyelem a mérsékeltebb jobboldali pártra, a Republikánusokra irányul, a választók most, illetve jövő szombaton dönthetnek arról, kit is indítsanak majd jövő tavasszal a politikai erő színeiben. Ha csak a jobboldal voksolhatna, Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök lenne a legesélyesebb, de mivel bárki regisztrálhat a szavazáson, a favorit egyértelműen Alain Juppé, Bordeaux polgármestere. Az októberi felmérések Le Pent 27-28 százalékon látták, miközben még szeptemberben is volt olyan kutatás, ami 33 százalékot mért számára.
A felmérések tehát egyáltalán nem támasztják alá, hogy valóra válhat Le Pen álma, s az elnöki székbe ülhet. Még szeptemberben is, amikor csúcson volt Marine Le Pen megítélése, a második fordulóra 34 százalékot jósoltak neki, amennyiben Alain Juppé lenne az ellenfele, a volt kormányfő 66 százalékos eredményt érne el. Le Pen Sarkozytől is kikapna, igaz, jóval csekélyebb arányban, viszont Francois Hollande elnököt valószínűleg legyőzné a második fordulóban. (Hollande minden potenciális jelölttől kikapna.) Ha a szocialisták Manuel Valls kormányfőt indítanák Le Pen ellen, a kormányfő 10 százalékkal verné a FN jelöltjét a második körben.
Németország
Tíz hónap van még hátra a német választásig. Március óta szinte változatlanok az erőviszonyok. Elviekben jövő szeptemberig sem várhatunk jelentősebb elmozdulásokat. A különböző intézetek felmérései alapján a CDU 29,5-33, az SPD 21,5-24 százalékon áll, az euroszkeptikus Alternatíva pedig 12-14 százalékon, bár október 10-én az Ipsos és az INSA is 15 százalékot jósolt neki. A populista párt eddigi csúcsát szeptember 21-én érte el, amikor az Infratest dimap szerint 16 százalékot kapott volna, ha akkor rendeztek volna választást. Ez sem Trumpra, hanem a nyári németországi merényletekre, illetve a párt tartományi választásokon elért jó eredményeire vezethető vissza. (Mindhármat keletnémet tartományban rendezték meg, tehát olyan térségekben, ahol az Alternatíva igen népszerű).
Angela Merkel kancellár neve sokszor előkerült az amerikai választási kampányban, Trump rendre menekültpolitikáját becsmérelte a maga sajátos stílusában, igaz, durva hangneméből valamelyest visszavett a voksolás előtti utolsó hetekben. Ettől függetlenül, az amerikai választás nem hatott a német politikai pártok megítélésére.
